Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Reprezentatív albumot jelentetett meg a Hadtörténeti Intézettel együttműködve a Corvina Kiadó. A magyar huszárság történetét mutatja be szövegben és képben.
Balkáni lovasok törökellenes csoportosulásaiból formálódott önálló csapatnemmé az a könnyűlovasság, amely később „a legmagyarabb katonák”-ként került be a hadtörténetbe. Az új fegyvernem hamar kiszorította a török ellen kevéssé hatékony nehézlovasságot. A lovasok csellel és bátorsággal pótolták a felszerelés hiányosságait. A XV. századi kezdetek után a XVI. században a végvárak őrségének legértékesebb részét ők tették ki, a XVII. századtól pedig már megjelentek a nyugati harctereken is. Jellegzetes öltözetük egyesítette a díszeket a praktikummal. Vállalkozó kedvük, virtusuk legendássá vált. Érdekes módon felszerelésük olcsóbb és zsoldjuk kisebb volt a többi lovascsapaténál. Nem csoda, hogy szívesen fogadták őket idegen hadseregekben.
A XVIII. század első felében az európai hadseregek huszáralakulatainak tisztikara és legénységének zöme magyar volt. Mai kifejezéssel valóságos huszár „idegenlégiók” jöttek létre. A század végére ugyan eltűnt a magyar szolgálati nyelv ezekből az egységekből, de azért ma is sok minden, főleg az elnevezés a magyar eredetre emlékeztet.
Az utolsó nemesi felkelések már a lovasság háttérbe szorulását jelezték, a modern haditechnika nem kedvezett a kivont karddal rohamozóknak. Nem véletlenül kapta a könyvnek a huszárság utolsó évszázadával foglalkozó fejezete az „Útban a mulandóság felé” címet.
A szabadságharcban a huszárok természetesen hazájuk oldalán küzdöttek - csak egy huszárezred töredékei harcoltak a honvédek ellen. A dualizmus korában szerepük volt a Monarchia hadseregében, sőt létezett egy „honvéd-dzsidásezred” is. Ekkor épültek a nagy huszárlaktanyák, például a nyíregyházi. Kezdték az egyenruhát és a felszerelést egyszerűsíteni, a modern kor követelményeihez alkalmazni. Azután következtek az I. világháború első évének nagy huszártragédiái, a géppuskatűzbe fulladt rohamok. Néhány fényes huszárgyőzelem nem változtatott azon a tényen, hogy a lovasság tömeges felhasználására már nem volt szükség. Idézi a könyv Molnár Ferenc haditudósítói leírását a lövészárok vakondokéletébe törő lovasról: „Búsul benne a huszársága...”
Végül teret kap a könyvben a huszárság történetének II. világháborús utójátéka, itt e fegyvernem már csak ritkán csillanthatta fel katonai erényeit.
A huszár az 50-es években díszszázadként vagy filmstatisztaként még meg-megjelent, a mai magyar honvédségben azonban már egy díszelgő alakulat sem őrzi az örökséget.
Róbert Péter
