Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A vezető sikere a beosztottak munkájától függ. Millió esetet lehetne felsorolni, amikor „megvezetik” (azaz becsapják) a főnököt, bosszúból. Nagyon nehéz bizonyítani a szándékosságot, hiszen a „De főnök, ne haragudjon, szerintem ez így jó, nem gondoltam, hogy másképp akarta!" védekezéssel nem nagyon lehet mit csinálni. És ha szeretik a vezetőt, jobban, becsületesebben dolgoznak, mint ha „csak” tisztelik vagy „csak” félnek tőle.
A közvetlen beosztottak nevét tudni kell és nagyon előnyös, ha memoriter gyakorlatokkal kifejleszti azt a képességét, hogy nagyon sok beosztott nevére emlékezzen. (Konkrétan tudom például, hogy az USA diplomatáit erre kiküldetésük előtt külön képezik is.) Aki a nevét hallja, parányit boldog lesz, fontos eszköz a manipulatív kommunikációban - és ezt most nem rossz értelemben értem. Manipulálni a jó érdekében is lehet, tisztességesebb magyar szó rá a ráhatás, befolyásolás.
Nem szabad beosztottja személyes ügyeibe beleavatkozni, hacsak ő meg nem tiszteli a bizalmával. Ha például tanúja annak, hogy egyik beosztottja a telefont letéve elsírja magát, lehajtja a fejét, törölgeti könnyeit, majd lehajtott fejjel kimegy a mosdóba - ne kérdezze meg, hogy mi történt! Érezhető, hogy még nem akarja megosztani senkivel. Ha a telefont letéve, könnyeit törölgeti és körbenéz, önre függeszti a szemét, feltehetően el is várja, hogy kérdezzen rá. Ha másoktól tud meg az egyik beosztottról valamit, ami személyes, ne kérdezzen rá, várja meg, míg kiderül nyilvánosan vagy megkeresi személyesen vele.
Nagyon nehéz feladat a „mószerolásnak”, egymás befeketítésének kivédése. Kétszer keveredtem főnökként ilyen szituációba.
Bejött a hivatalsegéd, elpanaszolta, hogy a titkárnő őt cselédnek nézi, és hogy ő itt tovább nem marad! Tudtam arról, hogy családi tragédiák sorozata miatt nagyon gyenge idegállapotban van, de egyébként is hajlamos volt a sértődésre.
Ha négyszemközt nyugtatgatom, azt kellett volna mondanom, hogy az a gonosz, buta titkárnő! - de erről szó sem volt! Így, bízva a tényleg okos titkárnőm intelligenciájában, mindkettőjüket behívtam, hogy akkor most kérem szépen egymás szemébe mondani, mi a baj. Szegénykéim, levegőt nem kaptak, egyikük azért, mert nem igazán ezt akarta elérni, a másikuk meg nem is tudta, miről is lehet egyáltalán szó!
- A beszélgetés lezajlott, látványosan kibékültek, óvatosan kommunikáltak utána is.
Mielőtt munkát adna ki, maga is gondolja végig, megoldható-e. Pontosan mondja el, esetleg írja le, mit vár el a beosztottól. Ha nem pontosan adja ki a munkát, nincs joga számonkéréskor kifogásolni, ha másképp csinálják meg. A munka kiadásakor törekedjék arra, hogy a beosztott képességeinek megfelelően önállóságot is kérjen a probléma megoldásában. A munka kiadása után egyszer kérdezze meg, hogy halad, esetleg beszéljék át, milyen megoldási módot választott a munkatársa, de aztán hagyja egyedül kibontakozni. A határidőt követelje meg, a megengedő-megértő gyengédség - gyengeség.
A dicséret a legfontosabb ösztönző erő. Ne fukarkodjék vele. Ha módjában áll, erkölcsileg is és anyagilag is ismerje el a jó munkát.
Maga is dolgozzon! Ne várja el, hogy mások végezzék el a munkát maga helyett. A feladat végzésekor tartsa meg magának a legfontosabb irányítást, az ellenőrzést, vegyen részt a folyamatokban.
Legyen fegyelmezett! A főnök nem engedheti meg magának, hogy késsen, hogy magánügyei intézésére órákra távol legyen, hogy bóbiskoljon a zárt szobájában. Nem köteles megindokolni beosztottainak, miért és hova megy, de annyit köteles megmondani, mikorra jön vissza, a döntésekkel meddig kell várniuk, ha közben merül fel valami kérdés.
Ne utasítson, hanem kérjen! A beosztott szívesebben végzi a munkáját, ha úgy érzi, nem is lenne kötelező (még ha az is!), ha szívességet tesz. Eszével úgyis tudja, hogy ha a főnök kéri, akkor kötelező megcsinálnia.
Ne zárkózzék el az értelmes újításoktól! Tudomásul kell venni, hogy a beosztottak között is lehetnek okosabbak, mint ön. Ne féljen ettől, segítse, hiszen mint főnök, felelős a képességeinek kifejlesztéséért, továbbképzéséért is.
Mások előtt mindig védje meg saját kollégáit! Soha ne fogja rájuk mások előtt a saját sikertelenségét, az elkövetett hibákat. Jellemgyengeségre vall. Majd ha visszamegy, számoljon el velük. Kifelé akkor is önmagát járatja le, ha az irányítása alá tartozókat hibáztatja - felmerül a kérdés, hogy hát akkor hogyan vezeti őket?
Saját gondjaival ne árassza el őket, végül is ők nem a családja, hanem a kollégái. Sok időnek el kell telnie ahhoz, hogy a beosztottak elfogadják: a főnök is ember. Még több, hogy rá is kérdezzenek, mi bántja.
Ne kezdjen viszonyt beosztottjával, sőt, ha ilyesminek kollégái között tanúja lesz, avatkozzék közbe és vessen véget a lamúrnak. A munkahelyi viszonyokban azt felejtik el mindig, hogy: rendben van, de mi lesz utána? Hogy tudnak együtt dolgozni a szakítás után?
Az én saját véleményem pedig, hogy nem nagy kunszt főnökként hódítani. Ha netán mégis úgy alakul, hogy mély és igazi érzései vannak, előbb szüntesse meg a munkakapcsolatot, aztán vesse bele magát az érzések dunyhájába.
