Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vörösmarty a tizenhatodik századi széphistóriát, Gergei Albert História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról című széphistóriáját tekintette művének alapjául, s abból komponálta mesés drámai egésszé Csongor éjféltől éjfélig tartó útját. Amikor a már „minden országot bejárt" Csongor belép az éjsötét kertbe, ahol majd megpillantja a tündérfát, aligha sejti, hogy egyetlen nap még, ami alatt persze megjárja a Hajnal országát, a Dél világát, az Éj birodalmát, s lemond Tündérhonról és Üdlakról, hogy végleg a földet válassza élete terének.
Mi végre a Csongor és Tünde? A boldogságkeresés megmutatására? A kozmikus kilátástalanság ábrázolására? A vándorok történelemfilozófiai eszményeinek megmutatására? Bohókás játékosság érzékeltetésére? Mese és valóság örök párhuzamának fölismertetésére? Sokan és sokszor föltették már ezeket és a hasonló kérdéseket. S ahány előadása Vörösmarty drámájának, annyi felelet adható. Amire most a Magyar Színház csapata vállalkozni igyekszik - Iglódi István rendezői elgondolása szerint -, az mégiscsak mindannak az előadása, fölmutatása, ami a mesés játék lényege: a szeretet és boldogság iránti vágy, a szép iránti rajongás, az útkeresés, amely az eszmények megtalálásához, megőrzéséhez vezet. Erre vágyik Csongor alakjában Kaszás Attila, ezért követi hűségesen Balgaként Szarvas József. Ezt reméli Tündeként Auksz Éva, ezért rajzol „címerül" szamárfület a lábnyomok mellé Ilmaként Varga Mária. Ahhoz, hogy a szerelmesek egymásra találjanak, meg kell küzdeniük az eredendő rosszal, le kell győzniük a csintalan-szertelen gonoszságot, meg kell lelniük a helyes utat a nagy emberi szenvedélyek - a pénz, a hatalom, a tudás - ellenében is, s meg kell hallaniuk és persze meg kell érteniük a „sötét és semmi" félelmetes, zord, mégis a földi létre biztató szavait.
Mindehhez a Magyar Színház különleges szereposztást hozott létre: Mirigy alakját Csernus Mariann formázza, a Kalmárét Kállai Ferenc, a Fejedelemét Kozák András, a Tudósét Sinkovits Imre. A három ördögfiókát, Kurrahot, Berrehet, Dozzogot Bede Fazekas Szabolcs, Torma Zsolt és Soltész Erzsébet játssza. Az Éj zengő monológját Béres Ilona mondja el.
Róna Katalin
Képalá:
