Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Hogyan kezdte szakmai pályafutását?
– Miskolcon érettségiztem a Földes Ferenc Gimnáziumban. A Közgazdaságtudományi Egyetemen tervgazdasági szakra jártam, szakmai fejlődésemre komoly hatást gyakorolt a Rajk László Szakkollégium. Miután végeztem, hat évet tanítottam a vállalat-gazdaságtani, majd öt évet a mikroökonómiai tanszéken. Közben tíz hónapig Soros-ösztöndíjjal gazdaságpszichológiát hallgattam a rotterdami Erasmus Egyetemen. 1998-ban kért fel Chikán Attila, akit akkor neveztek ki gazdasági miniszternek, hogy legyek kabinetfőnök a minisztériumban.
– Annyi év után könnyedén hagyta ott az egyetemet?
– Nem hagytam ott, jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok. Tavaly tanítottam is, és jövőre is szeretnék. Úgy gondolom, ez az az életforma, amely nekem igazából megfelel. A felkérés annál váratlanabbul ért, mert éppen azt terveztem, hogy az egyetemi munka mellett egy alapítványnál fogok dolgozni. A Harvard Institute for International Development 1996-ban hároméves programot indított Magyarországon, amelynek az volt a célja, hogy összehangolja a környezetvédelem és a gazdaságpolitika szempontjait. Ennek a programnak - amelynek szakmai utódjaként jött létre az az alapítvány, ahová készültem – az utolsó másfél évben én voltam a vezetője. Döntésemben komoly szerepet játszott az a tényező, hogy Chikán Attila mellett dolgozhatom. S az is vonzott, hogy a gyakorlatban próbálhattam ki, miként lehet alkalmazni azt a tudást, amit az egyetem nyújt, és hogy egyáltalában mennyit ér az a tudás. Feladatunk is volt egyébként, hogy megpróbáljuk beépíteni a szervezet működésébe a minisztériumon kívüli szellemi eredményeket.
Nagyon sokat tanultam a sikerekből és a kudarcokból is. Az utóbbiakra példa: másfél év alatt nem sikerült elérni, hogy ügyfélszolgálatot hozzunk létre a minisztériumban, ahol az emberek egy helyen tájékozódhatnának a GM által kezelt pályázatokról. Amikor Chikán Attila eljött a minisztériumból, az egész kabinetiroda felállt. Engem felkért, hogy vállaljam el a Magyar Energia Hivatal főigazgatói posztját, s én elfogadtam.
– Anyagi szempontok vezették, amikor munkahelyet váltott?
– Nem. Az egyik közintézményből a másikba mentem. Ráadásul e mellett a poszt mellett semmiféle igazgatótanácsi vagy felügyelőbizottsági állást nem vállalhatok. Ha egyébként fel kellene sorolnom a számomra legfontosabb értékeket, a pénz nem kapna dobogós helyezést.
– Mi kapna?
– A tisztesség és a család.
– Sok időt szán a családjára?
– Igen, amennyit csak tudok. Van egy 12 éves fiam, meg egy 11 és egy 4 éves lányom. Igyekszem este hat körül már otthon lenni, hogy velük lehessek. A feleségem is dolgozik, és munka mellett a PhD fokozat megszerzésére készül a CEU-n, ezért is nagyon nagy segítség, hogy a szüleim a közelünkbe költöztek.
– Hobbira is jut ideje?
– Igen. Szeretem a jó zenét, és pihentet a manuális munka, például a barkácsolás.
– Honnan ért Ön az energiával kapcsolatos kérdésekhez?
– A minisztériumban részt vettem a villamosenergia-törvény és így az energiapiac liberalizációjának előkészítésében, úgyhogy tulajdonképpen ugyanazt a munkát folytattam máshol. Vonzott egyébként az ágazat, mert igen nagy a nemzetgazdasági jelentősége, itt vannak a legjelentősebb külföldi befektetők. Az energetikai liberalizáció nagyon érdekes piacokat teremt: ezeken a piacokon lesz monopolhelyzet, de lesz éles szabadverseny is; mindez rengeteg izgalmas problémát vet fel. Amellett számomra az egész azért is vonzó, mert az energiaipar a legnagyobb környezetszennyező iparág, én pedig már az egyetemen is sokat foglalkoztam környezet-gazdaságtannal.
– Gondolom, nem kevés feszültséggel jár a munkája, különösen most, hogy a Mol Rt. gázáremelésével kapcsolatos bírósági ügy szinte naponta szerepel a médiában.
– Sok gond van, de a minisztériumi munkához képest nekem könnyebbség, hogy itt legalább jól definiált feladat van. Mostanra szerencsére megtanultam azt is, hogy ne vigyem haza a munkahelyi gondokat.
– Mennyiben érintette egyébként ez a vita a hivatalt?
– A hivatalnak árelőkészítő és árkarbantartó szerepe van, és a mi feladatunk az ellenőrzés is. A hivatal mint döntés-előkészítő részt vesz az energiaszektor liberalizációjában is. Ez 2002 elején indul, amikor a tervek szerint a villamosenergia-piac fogyasztásának 25 százaléka válik szabaddá. A gázár körüli vita a gázpiac nyitásának folyamatát is felgyorsíthatja. Mindenesetre célszerű lenne, hogy időben ne legyen sok különbség a két szektor liberalizálása között. A villamos energiát ugyanis gyakran gázbázison termelik, így ha a nyitás nincs összehangolva, elképzelhető olyan eset, hogy az a piac, ahová az így termelt energiát eladják, már liberalizált, de az erőmű a gázt monopolhelyzetben lévő szolgáltatótól veszi. Ez egyenlőtlen versenyhelyzetet teremt. Ugyanígy, ha a politikának az a szándéka, hogy a háztartási fogyasztók élvezzék a hazai földgáztermelés hasznát, a nagyfogyasztók pedig piaci áron kapják a gázt, akkor ez azt feltételezi, hogy legalább számukra legyen piac, vagyis ne legyenek a monopolhelyzetben lévőknek kiszolgáltatva.
– Gondolom, amíg lehet, részt vesz a liberalizációban. Mik a hosszabb távú tervei?
– Amíg itt vagyok, a lehető legtöbbet akarom tenni azért, hogy piaci viszonyok alakuljanak ki ezen a területen is. Fontosnak tartom, hogy az energiaszektor annyira környezetbarát legyen, amennyire csak lehetséges. Nincs hosszú távú karriertervem, de a jövőmet mindenképp úgy képzelem, hogy abban helye lesz az egyetemnek is. Az üzleti élet nem vonz.
– Mi az, amire vágyik?
– Szeretném befejezni a PhD-met, amelyet már lassan három éve kezdtem el. Van egy másik tervem is: ha egyszer sok időm lesz, szeretném megírni az átmenet tíz évének történetét a saját generációm nézőpontjából.
Vámos Éva
Képalá:
„Nálam a pénz nem kapna dobogós helyezést"
Fotó: Stefka Éva
