Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mit nem illik, ha vezetek?
A gépkocsi vezetője csak azt tegye, amit másoktól is eltűrne. Tehát például tartsa be a közlekedési szabályokat. Még a legapróbbakat is, ilyen például az index - teljes nevén irányjelző - használata. Egy tapasztalt taxis, profi gépkocsivezető az előtte haladó kocsi állásából érzi, hogy bár nincs index, be fog jönni elé, vagy fordulni készül. De ha nem ő jön mögötte? Azt hiszik, viccelek, pedig nagyon gyakran előfordul. Aztán ha valaki beenged a sorba, akkor meg kell köszönni. A másik, hogy csatlakozó útnál, felhajtónál tessék beengedni egy-egy autót. Anyukával a Loire-menti kastélyoktól jöttünk vissza turistabusszal Párizsba. Mivel a városban éppen valami tüntetés zajlott, a belső forgalom megbénult, tehát mindenki, aki befelé akart menni, órákat állt a várost körülvevő autóutakon. Ennek ellenére, és ezt Anyuka vette észre, aki mind a mai napig vezet, egy-egy kocsit beengedtek a pályára, a „zipzárelv” szerint. Pedig biztosan mindenki sietett. Csak valahogy együtt élünk, és a másik is ember...
És a gyalogos is ember. Tavasszal, jó esős időben át akartam menni fővárosunkban a Gellért Szállótól a Bartók Béla úton, zebránál. Az út minősége, valljuk be, nem első osztályú, ezért ahol lyukak vannak benne, ott ugye megáll a víz. Ahol fényes, ott sima, az autósokat egyáltalán nem zavarta, hiszen maximum egy jó kis alsómosást is megejtettek egyúttal. Mivel a lámpa piros volt, várnom kellett, a járda szélétől még vagy három méterre beljebb húzódtam, ugye, hogy fel ne csapjanak. És képzeljék, a belső sávban olyan állati sebességgel rohant át egy autó, hogy még így is kicsapott a víz rám, de úgy, hogy a hajamra, a szemüvegemre, arcomra, szóval totálisan. Kár, hogy nem vagyok Batman, utánarepültem volna és megmutattam volna, mit csinált. De lehet, hogy tudja. „És akkor mi van!” felkiáltással továbbra is lenéz engem, mint eleve mozgásában korlátozott másodrendű keréktelen csökevényt.
Aztán, amire van ugyan szabály, de a „sportos külső” miatt sokan szeretik nem betartani: a tompított fényt tényleg úgy kell beállítani, hogy az előttünk levő autós a visszapillantó tükörből ne vakuljon meg. És a másik, hogy a fényszórót tényleg le kell kapcsolni, ha szemben kocsi jön!
Lassú kocsival, kisteherautóval ne közlekedjenek a belső sávban - attól nem lesz gyorsabb a haladása, a kocsi sebessége adva van. Mozgássérült jelzésű járművel eleve ne kísérletezzenek a belső sávban. Apropó, volna még egy megjegyzésem, bár úgy tudom, ez is szabály: a mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyek közül, még ha nagyon-nagyon is tele van a parkoló, egy helyet legalább hagyjanak szabadon. Nekik nehezebb messziről gyalogolni. Ráadásul a KRESZ tiltja is ezeknek a helyeknek az indok nélküli elfoglalását.
Ha már a parkolásról beszélünk: nem illik lazán, két kocsi helyét is elfoglalva, csak úgy kutyafuttában odabiggyeszteni az autót. De az sem okoz másoknak nagy örömet, ha rutinosan, zseniálisan pont úgy áll be, hogy ha a kocsin egy réteggel több festék volna, már elvinné a másikat. Parkoláshoz még egy: ha úgy áll fel a járdára, hogy még egy sovány ember sem fér el a falnál az autójától, ne csodálkozzon nagyon, ha ne adj’ Isten estére itt-ott megkarcolják vagy ráfirkálnak megjegyzéseket a parkolási despotizmusa miatt.
Ugye felesleges mondani: az autó ablakán nem illik ezt-azt kidobálni; otthon is van szemetesvödör vagy zsák, nem az előszoba kövére dobja ki a szobából az elhasznált papírzsepit. Különösen az autóutakon, nagy sebességnél életveszélyes is a dolog, nem csak alpári: a mögötte levő kocsi szélvédőjére vágja a szél, feltapad és - ha van büntetés - akkor pontosan nekünk jön ijedtében. És biztos vagyok benne, hogy a kidobott cigarettacsikkek gyújtanak fel kisebb-nagyobb területeket.
A kocsiban dohányozni egyébként abszolút magánügy, de nem való! Ha vezet, akkor azért, mert a két kéz a kormányzáshoz kell, a két láb a pedálokhoz, szóval nem nagyon van mivel bajmolódni a cigarettával. Magyarán: balesetveszélyes. Utasként meg ezer ezrelékig biztosnak kell lennünk abban, hogy a sofőrt nem fogja zavarni a füst - más se hiányzik, mint hogy miattunk menjen neki a falnak. Még ha mindenki megengedi is, tehát abszolút dohányzó a közönség, akkor is gondolják meg: a kocsi zárt tere miatt, még légkondi esetén is, teljesen bebüdösödik a rajtunk lévő ruha, s mikor kiszállunk, visszük magunkkal az egyáltalán nem hízelgő odort. Meg persze az autó kárpitja is jól beszívja, és a takarításnál többletmunkát okoz a szagtalanítás.
Nem illik agyondíszíteni a kocsit sem kívül, sem belül - a sznobság kertitörpe-effektusa, ugye, hogy ha már az enyém, akkor jól feldíszítem, mert még arra is „fussa”. Bár megmondom őszintén, láttam egyszer, valamikor húsz éve egy olyan dekort, ami nagyon tetszett: zöld Zsiguli motorháztetején egy nagy fehér foltban egy kisebb sárga, vagyis spenót tükörtojással. Volt benne egy kis önirónia, szellemesség. Nekem a humor majd' mindenre mentség. És láttam olyat is, hogy egy kis bogár-Volkswagenen hosszában, a hátsó rendszámtáblától az elsőig, lábnyomok voltak felfestve. Nem tudom, biztonságtechnikailag ezek a mintázatok zavarják-e a többit vagy nem. Külön fejezetet érdemelnek a hátsó ablakok alatti polcon elhelyezett díszek. A szemem könnybe lábad a kosárban ülő, bólogatós kutyacsaládtól, pláne, ha már egy kicsit poros és viseltes az egész. Szerencsére nagyon rövid ideig volt „menő” a rémségek gyűjteménye, a csomagtartóból kilógó kéz és egyebek. A visszapillantó tükörre aggatott kabalák és díszítő elemek biztosan zavarják a vezetőt is, ide-oda himbálódznak, nem létezik, hogy ott lenne a helye a gyerek első cipőcskéjének, a családi fotókat tartó szívecskéknek, az olvasónak, a legkülönfélébb szagtalanító készségeknek.
Szerintem pont elég, ha a kocsi - mondjuk - tiszta. Bár mondják, hogy az „elit” szerint a gépkocsi munkaeszköz, tehát nyugodtan lehet piszkos is. Most mit vitatkozzam? Én, speciel, szeretek tiszta autóba beülni. Mármint a mások tiszta autójába.
(Folytatás: A főnöktartásról)
Képalá:
A zipzárszisztéma. A szerző rajza a kötetből
