Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Esendő emberek csetlenek-botlanak itt, mint minden Woody Allen-filmben, jót akarva és rosszat cselekedve: Emmet istenáldotta tálentum a gitárjátékban, de igazán nem tudja kifutni magát, mert mindig fölé tornyosul tudatában Django Reinhardt, a francia virtuóz, a világ legjobbja. Ájultan rogy össze az amerikai, ha csak meglátja távolról, kiállni ellene fel sem merül benne. Másodiknak lenni picit hálátlan dolog: folyton értetlen nőciknek, kufárkodó menedzsereknek kell továbbképzést tartani arról, hogy mi mindenre vinnénk, ha nem lenne ez a Django, akit imádunk persze, de mégis. Amúgy Emmet ezenkívül szeret inni, kurvákat futtatni, patkányokra lődözni (szigorúan járványügyi megfontolásokból, hiszen ezek a fertőző dögök a csecsemőket is megtámadnák bölcsőjükben), vonatok suhanását figyelni pályaudvarokon kétes egzisztenciák társaságában, méregdrága kocsikon száguldozni stb. Erre viszont vagy van vagy - sokszor - nincs mani. Neki a nők eleinte csak pénzkeresetnek jók (főleg ha kis kedvencei alatt vagy fölött nem halnak ki a szívbeteg kliensek), de idegesítik, ha rá akarják tukmálni magukat érzelmi és művészi kiteljesítése céljából. Amikor felszed a tengerparton - rá jellemző módon - egy néma mosónőt, Hattie-t, aki odaadó imádója, levakarhatatlan kísérője lesz és valóban csendes reménykedéssel várja a mellette való lehorgonyzást, a zenész nem is gondolja, hogy szürke kis verebe milyen pluszt ad szunnyadó emberségének és játékának. De tőle is meglóg. A másik asszony viszont, aki végre férjnek megkaparintja, nagybani játékos. Világszép írónő, akit borzongat a muzsikus zavaros és zseniális lénye, de egy bunkó maffiózó simán el tudja csábítani. Az már embert is ölt, nemcsak patkányt, tehát izgatóbb. A sztorit tudományos mázzal löttyintették nyakon, Allen és más komoly pofák elemzik és feldolgozzák a gitáros-csoda életét, munkásságát, nőügyeit, népmesei eltűnését, mint a szokásos életrajz-filmekben.
A két véglet: a fejtegetések mai, monoton világa (csak beszélő fejek) és a megelevenített hajdani élet, a dzsigoló eleganciájú, tenyérbemászóan pimasz, de a zenétől ellágyuló vonású Sean Penn (Madonna exura), a némán is lenyűgöző evőgép, Samantha Morton, a letaglózóan dögös Uma Thurman és a többiek briliáns alakításában keserédes komédiává növi ki magát. A zene külön életet él - Howard Allen adja elő Emmet szólamait -, a megszokott aprólékos gonddal kivitelezett jelmezek, frizurák, a helyszínek torokszorító hitelessége biztos alap a művészek pazar játékához. Kínai operatőre érti rendezője minden rezdülését. A film az eredeti hangon - feliratozással - élvezhető.
Szász Judit
Képalá:
Az elnyűhetetlen Woody Allen
