Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Miben különbözik a Fiatalok Színháza a hagyományosaktól?
- Mindenben és semmiben. Itt ugyanúgy meg kell felelni az előadásokon, készülni mint más profi színházakban. Ugyanakkor - mert kevés a pénz - nagyon sok mindent kell hittel, szeretettel pótolni. Az alapcsapat pár éve végzett Gór Nagy Mária iskolájában s több színházat megjártak azóta. Ez a harmadik évadunk. Előtte is léteztünk, ám mint színi tanoda. A Színezüst csehót tíz éve mutattuk be, a Grease-t hét éve, az utóbbit eljátszottuk háromszázszor. Aztán a Tanoda-színház leköltözött Székesfehérvárra, a helyi hivatásos színház társulatához tartoztunk - ott mutattuk be a Hairt -, s ezután alakult meg a Fiatalok Színháza. Előadásaink színhelye a Magyar Honvédség Művelődési Háza. Ez az intézmény nemrégiben közhasznú társaság lett, a honvédség pedig közhasznú tevékenységként ismeri el és ennek megfelelően támogatja a munkánkat. Tegyük azért hozzá: a támogatás, amit kapunk, körülbelül a huszadrésze annak, mint amennyi ráfordítást egy magyar színház igényel. Ezért aztán nem engedhetjük meg magunknak, hogy félig telt nézőtér előtt játsszunk. Legalább az előadásoknak el kell tartaniok magukat, hiszen a Fiatalok Színháza önálló egység. Egyelőre havi 9-10 előadásunk van, azért nem több, mert a művelődési háznak a színházterem komoly anyagi forrást jelent, s mi a többi este rendezvényeinek bevételéből is részesedünk.
- Művészet és üzlet tehát megfér egymás mellett?
-Téves hiedelem, hogy a művészet nem termelhet pénzt, vagy hogy nem kényszeríthető erre. Képes rá, mióta világ a világ. A mi előadásaink például tavaly átlagosan 96 százalékos telítettségű házzal mentek. Ennek az is feltétele természetesen, hogy ügyelünk arra: ha már két hete nem játszottunk valamit, abból tartsunk egy egész napos próbát. Szeretnénk ugyanis, hogy nálunk a néző sose lásson elfáradt produkciót.
Most egyébként az Ahogy tetszik bemutatójára készülünk.
- Ez lesz az első prózai premierjük. Miért éppen ezt a Shakespeare-művet választották?
- Mindenképpen klasszikus darabot szerettünk volna, ráadásul olyat, amelyikben minél több a fiatal szerep. Ennek nem mond ellent, hogy kifejezetten hagyományos előadásra készülünk, korabeli kosztümökben, korabeli díszletek közt a mesét akarjuk elbeszélni, érdekesen, mondhatni: fogyaszthatóan.
- Ugyanannak a közönségnek, amelyik a Hairre, vagy a Katonadologra „vevő"?
- Igen. A mi nézőink korosztályi összetétele szerencsésen rímel rá a színház nevére: látogatóink többségét a 13-35 év közöttiek teszik ki.
- Ön megnéz minden előadást?
- Csaknem minden előadáson ott vagyok, de végignézni egyiket sem tudom. Inkább azt mondom: belenézek. Minden estén lehet a produkcióban valami, ami nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, de tudom, hogy a nyilvános főpróba, a premier után már hiába vagyok elégedetlen.
- Van-e egyáltalán olyan munkája, amiről elmondhatja, hogy minden adott lehetőség birtokában maradéktalanul megvalósította benne azt, amit elképzelt?
- Nincs és ilyen nem is létezik. Egy művészt, úgy gondolom, az is jellemez, hogy sohasem hiszi: minden elgondolását megvalósította. De vannak munkáim, amelyeket nagyon szeretek és szerintem jól sikerültek. Például a Hatásvadászok, az Öld meg a másik kettőt, a Privát kopó, az Üzenet, a Svejk.
- Általában is ennyire kevéssé elégedett ember?
- Erre nem létezik egyértelmű válasz. A családomban jól érzem magam, van öt gyerekem, akiket külön-külön és együtt is rettenetesen szeretek és ők is nagyon szeretik egymást. Nagyon sok örömöm van bennük, persze - természetesen - sok gondom is van velük. A feleségemmel tartalmas, szép életet élünk. Ami mármost a szakmát illeti, azt hiszem, hogy ez a mai nem valami üdítő világ. Nem kedvez a jó értelemben vett hivatásosságnak, aminek a helyét egy álságos profizmus vette át. Azaz minél gyorsabban, minél kevesebb pénzből kell valamit megcsinálni. Ez az állapot meghozta a dilettánsok uralmát. Rengeteg silány dolog készül, és ettől nagyon rosszul érzem magam. Ugyanakkor rendre megkapom, kiharcolom a lehetőségeket, hogy tudjak ebben a világban dolgozni, tudjak olyasmit létrehozni, amit szeretek. Így aztán mégsem érezhetem magam annyira rosszul.
- Ha netán olyan felkérést kap, amihez nincs igazából kedve, akkor is megcsinálja?
- Én egyrészt munkamániás vagyok, másrészt viszont élni kell valamiből. Nem engedhetem meg magamnak azt az arisztokratizmust, hogy nem dolgozom. Amire felkérnek, azt elvállalom és általában megpróbálom úgy megvalósítani, hogy szeressem, és ez a dolog nem műfajfüggő. Minden műfajban lehet jót is és rosszat is csinálni. Sajnos igen gyakran arra vagyunk kényszerítve - csúnya szóval élek -, hogy szarból építsünk várat. Az ilyen feladat pedig rengeteg fölösleges energiát emészt fel. Egy biztos: a Fiatalok Színházában nincsen ilyen presszió.
- Aktuálisan mi foglalkoztatja a színház mellett?
- Most fejeztük be a Vademberek című játékfilmet, ez éppen az utómunkálatok állapotában van. Nemrég indult Kepes András új műsora, ahol minden adásban egy-egy kisjátékfilmet is láthatnak a nézők az adott témával kapcsolatban - az elsőt én rendeztem. Készítjük Xantus Barbara lemezét, a zeneszerző Szomor György, a szövegírók Valla Attila és jómagam. S vannak nagyobb terveim. Tizenvalahány éve írtam egy forgatókönyvet, az édesanyámról szól, Anna és Borbála a címe. Most találtam egy produkciós irodát, amelyiknek tetszik, és megpróbálja összeszedni rá a pénzt. Szeretnék továbbá a Fiatalok Színházából olyan színházat csinálni, amelyben legalább öt-hat darab van egy időben repertoáron, havi 20-25 előadással.
Juhász Regina
Képalá:
„Nem tehetem meg, hogy nem dolgozom"
