Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A címadó Theodora talált gyermekként Konstantin cirkuszában nevelkedett, ahol már kislányként meghódította az aréna közönségét szépségével és korán felsejlő bujaságával. A trónra kerülve maga lett a megtestesült fenség, a bizánci etikett és pompa bálványozott „istennője". Okos és bátor fellépése a Nika-lázadás alkalmával megmentette Justinianus trónját. A rideg és aszkéta hajlamú császár, aki papjai által tolmácsolt isteni kinyilatkoztatás hatására emelte Theodorát maga mellé a trónra, ettől kezdve személyét mindenek fölé helyezte a Szent Palotában, s csak „Isten-ajándékozta nőnk"-ként emlegette. A regény cselekményének középpontjában kettejük szenvedélyektől viharzó, érzéki frigye áll. A háttérben pedig a későrómai-bizánci birodalom fülledt erotikája, buja érzékisége, a bigott vallási hitviták miszticizmusa, a Circus Maximus csőcselékmorálja kavarog. A lobogó vérű császárnő tökéletes megtestesítője volt ennek a dekadenciába hanyatló kornak.
Erénye a műnek az írónő történelmi tények iránti tisztelete, és hogy mértéktartó, az elegáns formák iránt vonzódó stílusa mentes a jelenre történő semmitmondó utalásoktól. Hiszen a regény ábrázolta kor mindennapi élményét nyújtotta a gyarlóságnak, amely elsilányította a tehetséget és a szeretetre méltó emberi erényt a hatalombirtoklás érzéketlen mámorában.
Nem lehet a véletlen játéka, hogy az osztrák írónő személyes sorsa megannyi rokonvonást mutat regényalakjai tragikus sorsával, különösen nem, ha szemügyre vesszük művei keletkezésének körülményeit.
Alma Koenig 1889-ben született Prágában, atyja a Monarchia vezérkari tisztje volt, aki megjárta az első világháború csatatereit. Az írónő 1924-ig Bécsben, majd 1925-től 1930-ig Algírban élt. A gyermekévek nyomorban, nélkülözések közepette teltek,
MIÉRT, HA VEZÉRKARI TISZT VOLT A PAPA????? MELLESLEG VEZÉRKARIAKRA NEM NAGYON MONDJÁK, HOGY MEGJÁRTÁK A CSATATEREKET.
s a szerencsétlen ifjúság után szerencsétlen házasság következett. Az írói pálya verseskötettel indul. 1925-ben Bécs városának irodalmi díjával tüntették ki. 1918 és 1932 között nyolc könyve jelent meg, 1933 után nem adták ki több művét. 1938-tól nyomasztó anyagi nélkülözésben, egyik nyomortanyáról a másikra vándorolva is dolgozott Néró-regényén, amelynek megírására egész életén át készült. Reménytelen magányban, hihetetlen energiával írja a könyvet. Sem nyugodt körülmények, sem lexikonok nem állnak rendelkezésére, mégis csoda történt, az írónő élete regénye elkészült, s lehetősége nyílt rá, hogy biztonságba helyezze a kéziratot, megmentve a Gestapo elől.
Miután pont került a regény végére, szerzőjének nyoma veszett. Az 1942. május 22-re virradó éjszakán gyűjtőtáborba hurcolták. Ez Alma Johanna Koenig életének utolsó felvonása. Máig nincs megbízható adat további sorsáról, sem haláláról.
1957-ben Alma Johanna-díjat alapítottak tiszteletére, amellyel azóta is minden évben egy addig kiadatlan irodalmi művet jutalmaznak.
A Curiosa Nova Kiadónál megjelent regény azt bizonyítja: Alma Johanna Koenig életműve méltó arra, hogy újra felfedezzék és hozzáférhetővé váljék a mai olvasók számára.
(A regény első magyar nyelvű kiadása, amely a mostaninak is alapjául szolgált, 1923-ban jelent meg a Genius Kiadónál, a költő Somlyó Zoltán fordításában.)
Eszes Máté
