Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Umbria Olaszország egyik legkisebb, alig több mint 800 ezer lakosú tartománya, természeti szépségekben, látnivalókban, történelmi emlékekben azonban a leggazdagabbak közé tartozik. Itt született Norciában Szent Benedek, Assisiben pedig Szent Ferenc. Perugiában, a tartomány székhelyén 1307-ben alapították az egyetemet, Gubbióban és Spoletóban sétálgatva a Római Birodalom és a középkor építészeti emlékei nyújtanak feledhetetlen élményt. A Rómába vezető sztrádáról is jól látható Orvieto dómja, a román és a gótikus „keverék stílus páratlanul szép alkotása.
Rövidesen Budapesten mutatkozik be a tartomány: az Olasz Kultúrintézetben (Budapest VIII., Bródy Sándor u. 8.) és a Szépművészeti Múzeumban megcsodálhatjuk az umbriai festőművészek munkáit, a tartomány híres kerámiáit. Egy estét Sandro Penna költészetének szentelnek. Akárcsak Penna, Alberto Burri festőművész is a XX. század kimagasló olasz mestere: ötven műve kerül a budapesti közönség elé. Umbria zenei életébe is betekinthetünk a 2001-re áthúzódó rendezvényeken. Értesüléseink szerint a tartomány híres gasztronómiája is vendégszerepel fővárosunkban.
Nos, ami az étkezési kultúrát illeti, a dimbes-dombos Umbria tömérdek sajátossággal hívja föl magára az ínyencek figyelmét. Innen indult hódító útjára az illatos füvekkel ízesített malacsült. Ennek titka alighanem a vadon termő ánizsgyökér, valamint sok más nemes fű, mint például a mezei zsálya, a szalvia. Itáliában általában nem fogyasztanak disznóhúst, kivéve Umbriát, ahol kitűnően fűszerezett kolbászt és szalámit készítenek a hentesek. Elsősorban Norcia a sertéshizlalás központja, olyannyira, hogy Közép-Olaszországban a norciai norcino szó a hentes szinonimája, valójában pedig csupán a város lakóit jelöli. Elterjedt a konyhákban a nyársonsültek készítése is, például az arrosto alla ghiotta nevű helyi specialitásé. Szabadon fordítva ínyencsült nyárson, amelynek az a titka, hogy a parázson sülő sertésszeletkék alá kis edényt helyeznek, ebbe a csöpög a zsír. Kevés vörösbort, ecetet és egy gerezd citromot tesznek az edénybe, s a forró zsírt szalviával és fekete olivabogyóval ízesítik. A nyársonsültet közvetlenül a tálalás előtt locsolják meg a zamatos, illatos zsírral.
Fekete szarvasgombában is rendkívül gazdag ez a vidék, ám errefelé a szedését szabályozták: csakis a gombát rejtő föld tulajdonosa jogosult rá. Idomított kutyákkal keresik a rendkívül drága csemegét, de egyesek a legyek rajzásából is következtetnek a ritka kincs lelőhelyére. A szarvasgomba egy részét Franciaországba exportálják, jelentős hányadát azonban a hazai piacon értékesítik.
A kiváló, de könnyűnek nem mondható umbriai falatokhoz nem hiányoznak a nemkülönben kitűnő helyi borok. Orvieto környékén egy édeskés és egy sajátos zamatú száraz fehérbort termelnek. Tudni vélik, hogy amikor Pinturicchio, a XV. század híres festőművésze az orvietói dóm freskóin dolgozott, munkája idejére kikötötte, hogy az anyagi járandóságán kívül naponta tetszés szerinti mennyiségben szolgáljanak föl számára száraz orvietóit. A tartomány vörösborai közül a leghíresebb a Montefalco, a Sacrantino és a Greco di Todi.
Gyapay Dénes
