Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Egyesült Államok fellendülése a valóság és a vágyaktól irányított gondolkodás keverékén alapult. A valóság, hogy a technológiai fejlődés a rugalmas és dinamikus munkaerő- és tőkepiacokkal összefogva a termelékenység gyors növekedéséhez és az új technológiák sebes elterjedéséhez vezetett. Az Egyesült Államokban az életkörülmények az utóbbi időben figyelemre méltó, pozitív változáson mentek keresztül, ahogy javultak a szolgáltatások, az új orvosi technológiák, az információhoz való hozzájutás stb.
A vágyaktól irányított gondolkodás a gazdaság előrelépését a könnyű meggazdagodás vízióira fordította le. Az „új gazdaság" - amely valóságos - olyan „legyőzhetetlen" gazdasággá vált, ahol a kockázatok jelentéktelenek, a részvényárfolyamok mindig emelkednek, a világgazdasági feltételek folyton kedvezőek és a költségvetési többlet örök. Az optimizmusnak két fő megnyilvánulási formája volt. Az első az amerikai részvénypiac szédítő árfolyam-emelkedése, amely öt év alatt 8 ezer milliárd dollárral emelte az amerikai értékpapír-tulajdonosok papírgazdagságát. A második, hogy papírgazdagságuknak köszönhetően az amerikai fogyasztók egyre többet költöttek, csökkentve vagy felélve a jövedelmükből származó megtakarításokat, bízva abban, hogy részvénypiaci vagyonuk elegendő biztosítéka jövőjüknek.
Az új technológiákba eszközölt nagy üzleti befektetések a fogyasztás magas színvonalával egyesülve a költekezés fellendülését hozták. Az Egyesült Államokban minden egydollárnyi jövedelemre jelenleg a fogyasztók, a gazdaság és a kormány által kiadott egy dollár és négy cent esik. A dolláronként négy extra centet lényegében külföldi kölcsönökből fedezzük. A külföldiek szívesen vásároltak amerikai kötvényeket és részvényeket, az amerikai üzleti világ és a háztartások pedig az így nyert tőkével fedezték befektetéseiket és kiadásaikat.
Ha az események továbbra is az eddigi rózsás forgatókönyvnek megfelelően peregnek, minden rendben lesz. A baj csak az, hogy egyre több ennek ellentmondó gazdasági jelzésre kell felfigyelnünk. Hirtelen felmerültek olyan kétségek, hogy ezek kumulatív hatása a boomot lassulásba, sőt akár recesszióba fordíthatja át.
Az első kétségek a részvénypiacra vonatkoznak. Az eufóriás befektetők úgy viselkedtek, mintha törvényszerű volna a nyereségek példátlan arányú növekedésének folytatódása. A nyereségek azonban mintha nem akarnának mostanában együttműködni, és ahogy a profit-előrejelzések zuhantak, hanyatlani kezdett a részvénytőzsde. Az utóbbi évek könnyen szerezhető gazdagsága kevésbé könnyen szerezhetővé változott. Pánikba még nem esett senki, de senki sem zárhatja ki a további árfolyamcsökkenés lehetőségét.
A második kétség a világgazdaságot illeti. Az elszabadult olajárak csökkenteni fogják a vállalatok nyereségét és a háztartások vásárlóerejét. Sor kerülhet a kamatok emelésére az Egyesült Államokban a magas olajárak inflációgerjesztő hatásának kivédésére. A Közel-Keleten elindult erőszakhullám tovább rontja a helyzetet.
A harmadik az Egyesült Államok gazdaságirányításával kapcsolatos kétség, hiszen januárban egy új, még ki nem próbált kormány veszi át az ország vezetését… A kormányok pedig működésük első évében mindig bizonytalanságot és nyugtalanságot gerjesztenek.
John Maynard Keynes, a nagy közgazdász azt tanította, hogy a piac hangulatának változásai önálló életet élnek és ezek a hangulatváltozások megváltoztathatják a gazdaságot. Ha az optimizmus eufóriára vált és az pesszimizmusba fordul, az pánikhoz vezethet. Amerika már kivette a részét az eufóriából - és már kezd pesszimistává válni. Egyáltalán nem biztos, hogy pánikba fog esni, de azért ezt kizárni sem lehet. Mi történne, ha újabb sokkok ásnák alá azt az önbizalmat, amely az amerikai fellendülés üzemanyagául szolgált?
Tételezzük fel, hogy a kőolajárak magasak maradnak, tovább csökkennek a nyereség-előrejelzések és az új amerikai kormány nyugtalanságot kelt a piacokon. A részvényárfolyamok esnének, a kamatlábak emelkednének és mérsékelni kellene a költségvetési többlet előirányzatát. Több ezer milliárd dollárnyi olyan papírgazdagság tűnne el, amellyel kiadási terveiben már számolt a kormány, a cégek és a háztartások. A családok csökkentenék kiadásaikat, a befektetők amerikai tulajdonukat, ami a dollár árfolyamát lefelé nyomná az euróval és más valutákkal szemben. Drámaian felforrósodna az amerikai politikai élet és heves vita folyna a prioritásokról, ami további gazdasági bizonytalanságot keltene.
Attól függően, hogy milyen gyors és milyen mélyre ható lenne egy ilyen változás, az amerikai gazdaság fejlődése vagy csupán lelassulna (ezt hívják „sima leszállásnak), vagy recesszióba fordulna (ez a „kemény leszállás, amitől egyre inkább tartanak). Normális körülmények között az optimizmus csökkenése csökkenti a kamatokat és ezzel segít fenntartani a befektetések és a fogyasztói kiadások szintjét. Ki lehet azonban ebben biztos Amerikában? Lehetséges, hogy a Federal Reserve magasan tartaná a kamatlábakat, hogy szembeszálljon a magas olajárak inflatorikus hatásával, de magasak maradhatnak a kamatlábak azért is, mert nő a bizonytalanság a jövőbeli költségvetési többlet nagyságát illetően vagy a jelentős adócsökkentések kockázata miatt.
A világ többi országára nehéz gazdasági manőverezés várna. Számos ország Amerikába irányuló exportja csökkenne és gazdasági növekedése attól függne, hogy képes-e találni új piacokat (például növelni eladásait Európában és Japánban, ha azok gazdasága fellendül) vagy tudja-e növelni saját határain belül a befektetéseket és a belső fogyasztást. Ha a befektetők pénzt vonnak ki az Egyesült Államokból és azt más piacokon helyezik el, azok az országok fellendülnek. A világgazdaság ez esetben kétségtelenül ki tudná egyenlíteni a lelassult amerikai növekedést más országok gyorsabb növekedésével, de az sem kétséges, hogy az ilyen átmeneteket nehéz menedzselni. Különösen igaz ez azért, mert számos ország pénzügyi rendszere még nem épült fel teljesen legutóbbi válságából.
A magam részéről nem vagyok pesszimista és nem jövendölöm a világ végét. A világgazdaság eseményeit egyébként is nehéz megjósolni. Lehetséges, hogy az amerikai gazdaság tovább száguld előre. Mégis realistábbnak látom azt a véleményt, hogy a következő évben kevésbé lesz erőteljes az optimizmusnak és a termelékenység növekedésének az a kombinációja, amely az amerikai fellendülés motorja volt.
Copyright: Project Syndicate
(Jeffrey D. Sachs professzor a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlődés Központjának igazgatója)
