Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem biztos, hogy mindenki „rázizzent" a könyvhéten arra a pici, címlapján Jung Zseni-fotóval ékesített könyvre, amelyet Henry és June címmel adott ki a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó W. Tóth René fordításában.
Az azonos címen egy-két évvel ezelőtt bemutatott (színvonalában az írott eredetivel egyébként fel nem érő) amerikai filmben olyan világsztárt láthattunk, mint a tibeti nevet viselő Uma Thurmant, June-ként. Könnyedén lejátszotta azonban őt a kevésbé ismert portugál színésznő, Maria de Medeiros, aki hatalmas barna szemével, fekete körfrufrus hajával, törékeny termetével abszolút Anais volt. Az a francia-spanyol vérű gazdag dáma, aki nemcsak bankárfeleségként, de irodalmi tényezőként szeretett szerepelni a húszas-harmincas évek Párizsában. Naplóit írók dicsérték, testét irodalmi potentátok szerették, pénzét tengődő tehetségek kapták. 1931-ben azonban bomba robbant a kis Anais védett és picit perverz életében: az író Henry Miller és neje, June szilánkokra szaggatta meghitt világát, amelyben pajtási szerelmet élt bankárférjével, Hugóval és veszélyesnek hitt évődést folytatott unokatestvérével, Eduardóval. A törékeny mediterrán szépség először a diadalmas amerikai nősténybe, June-ba szeretett bele, s amikor ő hirtelen hazautazott New Yorkba, a rokonérzések hullámai - odaadás, elfogadás, kételkedés és vágyakozás utána - Henry Miller karjába sodorták. Eleinte gondolni sem akart erre a fordulatra, férfias mentalitásúnak hitte magát, aki tud egy íróval kollégaként csak a munkáról beszélni, testi felhangok nélkül. Ám amikor ágyban találták magukat, és túlléptek a „megcsaltuk June-t!" sokkján, többet nem bírtak meglenni egymás teste és lelke nélkül. E naplórészlet - a legzaftosabb két év története, hiszen Anais egész életében gyártotta magának visszaemlékezéseit - ennek a zsigeri őrületnek hű krónikája. Vad és mocskos szöveg - ha annak tartjuk az átkozott, de nagyon kifejező ún. négybetűs szavakat, amelyekben dúskál a könyv - izzik a lapokon, ilyen miatt volt Henry Miller, a Ráktérítő és a Baktérítő szerzője tiltólistán az USA-ban. Anais nem tőle tanulta, nem őt utánozta ezzel a stílussal; a szabad és áradó, teljes testtel és szívvel megélt szexuális öröm és szellemi egymásra találás szította fel benne, úriasszonyiságát sutba dobva, a trágár szókimondást. Ezt az extázist finomkodva nem lehet tapinthatóvá tenni, őszintén visszaadni. Párizs akkortájt volt úgymond a művészetek fővárosa: elismert vagy soha fel nem fedezett, nyomorgó zsenik kavargó és színes világa. Anais Nin a szegény író szerelme révén nem csak exkluzív látogatója lett ennek a társaságnak, de felvállalt - bár a Karinthy tollára méltóan naiv férj előtt mindvégig titokban maradt - viszonyuk által bennfentes részvevője. Ezt a lázas lüktetést, a szerelem okozta fizikai és lelki fájdalmakat nagyon markáns stílusban tárja elénk ez az asszony: nem nőies nyafogás, nem is megjátszott keménység, hanem a férfi-női viszony állandó ellentmondása feszíti sorait, amibe még a leszbikus érzelmek is belekavarnak. S amikor az istennőként imádott June visszaérkezik Amerikából - Anais kettős szerelmet él meg. De ennek párhuzamosai már egy újabb naplóban futnak össze, amelyet még nem adtak ki nálunk.
Szász Judit
