Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
„Egészen olyan, mint egy tudományos mű, pedig hát nem az, illetve az is, csak nem úgy, ahogy megszoktuk, és nem ott, ahol várnánk" mondta a rendhagyó alkotásról a könyvbemutatón Friedrich Péter biokémikus, az ajánló. A szerző maga segít az eligazodásban, már a címlapon, amelynek alján ez áll: Első, javított és bővített kiadás. A műben leszármazási törzsfa mutatja, hogyan alakult ki az utolsó millió évre a ló (Equus), az ember (Homo sapiens) és vizsgálatunk tárgya, a Homohippus sapiens, vagyis a „bölcs emberló", azaz a kentaur. A következő fejezetek tárgyalják a kentaur anatómiáját, csontrendszerét, izomzatát, belső szerveit, három részből agyvelő, gerincvelő és gyomorvelő álló központi idegrendszerét, szaporodási szerveit, táplálékát, egy különleges gyümölcsöt, a vadon termő lófügét, amelynek szaporodásához a kentaur és egy bizonyos rovar, a lófügefurdancs (Blastophaga equus carica) tevékenysége szükséges. A sok szellemes biológiai-művészi leleménnyel és humorral megírt mű keletkezéséről így vélekedik Friedrich professzor: „Meg vagyok győződve róla, hogy a szerzők jól mulathattak alkotás közben. Csányi, a vén fenegyerek, időnként ki-kivihog ránk a sorok közül, főként lábjegyzetek formájában, amelyekben olyan bizarr adalékokat hoz fel, amiket még ő is csak a lap alján mer elmondani." Aztán komolyra fordítja a szót: „Summa summárum, Csányi és Makovecz könyve szellemes, olykor kacagtató olvasmány, ám időnként felpillantunk belőle és elgondolkodunk: nincs ezeknek a kentauroknak igazuk? Ha világképük torz is, a miénk talán jobb?"
A kentaur természetrajza Csányi előző kötetének, a valóban tudományos Humánetológiának komikus ellentételezése. A bemutató után elhangzott „Hogyan jutott eszükbe?" kérdésre Csányi professzor lakonikus választ adott: „Két éve egyszer beszéltünk róla, aztán ő (Makovecz) megrajzolta, én meg megírtam." Makovecz Benjamin ahogy mondja „csak" annyit tett, hogy lerajzolta a leírtakat. Finom, könnyed, légies vonásokkal a játszadozó, táncoló, heverő, több száz kilós emberállatokat. Egyszerre állnak négy lábbal a földön, és lebegnek, valahol a misztikumban.
Arra a kérdésre, hogyan jut eszébe egy komoly tudósnak egy sosemvolt lényről terjedelmes művet írni, Csányi azt válaszolta: amikor az ember már túl sokat foglalkozik egy dologgal az emberre utalok , egyszer csak elkezdi madártávlatból nézni. Onnan nem csak az előnyös tulajdonságait veszi észre, hanem kisebb-nagyobb hibáit is. És nagyon hajlamos azokat egy görbe tükörben ábrázolni. Nos, a humán etológus átment szatíraíróba. Csányi szerint a mondanivalója többrétegű. Egyesek csak a legfelsőt fogják látni, és jókat mulatnak rajta. Másokhoz esetleg eljut a tudományos kihívás is: hogyan lehet egy elképzelt lényt élővé tenni, biológiailag korrekten leírni. S megint másokhoz a legmélyebb mondanivaló, hiszen minden szatíra magja valamilyen komoly filozófia.
Hegedűs Eszter
