Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A mobiltelefonok többsége 900 és 1800 (az amerikai rendszerben 850 és 1900) megahertzes frekvenciákon működik, ami az URH-rádiók, a televízió és a mikrohullámú sütők közti érték. Mikrohullámokat gyakorlati célokra először a második világháború idején kifejlesztett radarokhoz használtak. Véletlenül fedezték fel, hogy a mikrohullámok a víztartalmú anyagok (ilyenek a szövetek, sejtek) molekuláit rezgésbe hozzák és ez által felmelegítik. 1945-ben ugyanis egy Percy L. Spencer nevű szakember katonai célokra tesztelt radarcsövek mellett felejtett egy tábla csokoládét, s amikor néhány perc múlva visszatért, a csokoládé forró és folyékony volt. Ez adta az ötletet később a mikrohullámú sütők feltalálásához.
A második világháború után nagyszámú vizsgálatot végeztek a 8502450 MHz frekvenciatartományba eső mikrohullámok hőhatása mértékének meghatározására és annak tisztázására, van-e egyéb biológiai hatásuk, de ilyet nem találtak. A mobiltelefonok megjelenése előtt a biztonsági szabvány kidolgozásakor a nyolcvanas évekig végzett kutatások alapján csak a hőhatást vették figyelembe. Az illetékes hatóságok a biztonságos fajlagos abszorpció határértékét 4 watt/testsúlykilogramm-ban állapították meg. Tízszeres biztonsági tényezőt alkalmazva a határérték 0,4 W/kg lett. Ha azonban a sugárzás csak a test egy részét éri, a határértéket vitatható logikával 8 W/kg-ban határozták meg, s így a biztonságos szabvány a sugárterhelésnek kitett szövetek grammjára 16 milliwatt. Ezzel csak az a probléma, hogy nem lehet pontosan tudni: a fej mellett lévő antennából milyen mélyre jut a sugárzás az agyba, s így hány gramm szövet nyeli el. Ez közelítőleg számítógépes modellezéssel határozható meg. A 800 MHz-en működő analóg mobiltelefonok antennája 600, az 1800-as digitális készülékeké 1,25 milliwatt energiát sugároz, ami messze a szabvány alatt van. Más volna azonban a helyzet, ha a mikrohullámoknak egyéb biológiai hatása is lenne.
1992-ben Kaliforniában egy David Reynold nevű polgár pert indított a mobiltelefonok gyártói ellen, azt állítva, hogy ezek használata okozta felesége rosszindulatú agytumorát. A szövetségi bíróság 1995-ben tudományos bizonyítékok hiányára hivatkozva elutasította a keresetet, viszont a per kutatások sorozatát indította el: vajon lehet-e összefüggés a mobiltelefonok használata és az agytumor keletkezése közt.
Amikor felmerül a gyanú, hogy valami rákkeltő hatású, ezt kétféle típusú vizsgálattal lehet igazolni vagy cáfolni. Az egyik a statisztikai elemzéseken alapuló járványtani módszer, a másik a szabványosított állatkísérletek.
A Reynold-per utáni legnagyobb statisztikai vizsgálatban Kenneth Rothman vezető járványtani szakember a massachusettsi járványtani kutatóintézetben 250 ezer mobiltelefon-használó egészségügyi adatainak elemzéséből arra a következtetésre jutott, hogy nincs különbség a mobiltelefont használók és nem használók halálozási arányában, s tőle származik a következtetés, hogy a használat idejének növekedése csak autóvezetés közben növeli az egészségügyi kockázatot. Svéd kutatók több száz agytumoros beteg adatainak elemzéséből is arra a következtetésre jutottak, hogy semmi különbség nincs a mobiltelefont használók és nem használók közt. Mindez azonban nem jelent abszolút bizonyítékot arra, hogy nem lehet ilyen összefüggés, hiszen az agytumor csak évek vagy évtizedek alatt fejlődik ki, és kialakulásának sokféle oka lehet.
Nagyszámú kutatócsoport végzett vizsgálatokat kísérleti állatokon, azok egész testét mikrohullámú sugárzásnak kitéve. Az eredmény itt is negatív volt, egyetlen kivétellel: Henry Lai és munkatársai 1995-ben Seattle-ben a Washington Egyetemen úgy találták, hogy patkányok egész testét 1 W/kg-os mikrohullámú sugárzásnak kitéve az állatok agysejtjeiben DNA (dezoxinukleinsav)-hasadások mentek végbe, ami a rákkeltő hatás jelzője lehet. Eredményeit azonban senki sem tudta reprodukálni, egy másik amerikai csoport pedig megtalálta azt a kísérleti módszertani hibát, amely a következtetést megmagyarázhatja.
A brit kormány szakemberekből álló bizottságot hozott létre a mobiltelefonok esetleges egészségkárosító hatásának tanulmányozására, s a bizottság elnöke az idén májusban benyújtott jelentésük lényegét úgy foglalta össze: nincs semmi bizonyíték arra, hogy a jelenlegi biztonsági határok alatti mikrohullámú sugárzásnak egészségkárosító hatása lenne, de azt sem lehet kijelenteni, hogy ez abszolút lehetetlen. Javasolták, hogy gyerekek ne használják a mobiltelefont (a fiatal sejtek érzékenyebbek) és hogy a gyártók tüntessék fel készülékük sugárzási energiáját.
A másfél millió magyar mobiltelefon-tulajdonos megnyugtatására annyit, hogy a vizsgálatok világszerte folytatódnak, s ha bármilyen negatív eredményt hoznának, a világ többi, sok száz millió mobiltelefon-használójával egyidejűleg értesülnének róla - talán éppen a mobiljukról...
Wolfner András
