Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Korunk egyre terjedő közvélekedése szerint csak magával a dohányzással hogy a bő ebédről, az esetleges konyakról és a makacs hitetlenségről ne is szóljunk számos bűnt követünk el egyszerre. Rákot idézünk elő testünkben, megváltoztatjuk tudatunk állapotát, mérgezzük a környezetünkben élők testét-lelkét: terjesztjük a dohányzás járványát, megrövidítve életünket és terhelve az államháztartást.
A közvélemény alakításában és a kormányzatok befolyásolásában egyre nagyobb szerepe van olyan nyomásgyakorló csoportoknak, amelyek befolyása esetleg sokkal erősebb, mint támogatottságuk. Ennek illusztrálására választotta ki Roger Scruton Ki, mit és miért? című könyvében a WHO és a dohányzás esetét. Az Egészségügyi Világszervezet világméretű hadjárata e régi szokás ellen ugyanis több ponton enyhén szólva megkérdőjelezhető. A dohányzással kapcsolatos kommunikációs háborúban jellemzően a cigarettagyárak tevékenységéről szoktak megemlékezni, ugyanakkor a másik oldalon sincs minden rendben.
A szerző a téma alapos ismeretében kétségbe vonja a WHO illetékességét a témában elvégre a világ szegényebb részeit sújtó, elsősorban járványos betegségek leküzdésének segítése céljából hozták létre. Bírálja vitamódszereit, hiszen a másik oldal, a dohánytermelők, -feldolgozók érdekeit képviselő szervezeteknek nem adott alkalmat nézeteik nyilvános kifejtésére.
Állítása szerint a világszervezet nem korrekt módon vagy egyáltalán nem használja fel a témában született kutatási eredményeket. Olykor rég megcáfolt tanulmányokra hivatkozik, céljaival nem egyező eredményeket elhallgat. Néha csak butaságokat beszél, hiszen szakembernek felelősséggel azt állítani, hogy a dohányzás megváltozott tudatállapotot okoz, vagy hogy járvány legalábbis kicsit furcsa, ám az Egészségügyi Világszervezet nemegyszer megteszi. A WHO munkásságát Scruton ebben az ügyben leginkább a boszorkányüldözéshez hasonlítja, és célját a nemzetek jogalkotásának befolyásolásában látja, hiszen manapság már egy cigaretta nyilvános helyen történő elszívása is jó esetben erkölcstelenség, a rosszabbikban törvényszegés.
Mindezek ismeretében gondolhatnánk, hogy a szerző füstöl, mint a gyárkémény, vagy dohánygyáros, és könyve nem más, mint lelkiismerete nyomására elkövetett önigazolás-kísérlet, hiszen a WHO a legtöbb neki ellentmondó publikáció szerzőjéről előbb-utóbb bebizonyítja, hogy a dohányipar bérence.
De nem így van. Az író és filozófus Scruton csupán alkalmanként dohányzik, nem bírja a füstöt, írásainak és kísérleti gazdaságának jövedelméből él.
Arról, hogy mi késztette a könyv megírására vállalva véleménye kimondásának ódiumát is , így ír a bevezetőben: „A WHO és a dohányzás esete azért is érdemel különös figyelmet, mert kiviláglik belőle, miként fordítható a köztiszteletben álló intézmény figyelme teljesen új irányba abból a célból, hogy a világra erőltesse egy maroknyi elszánt ember társadalmi és politikai elképzeléseit. Az ügy precedens értékű mind a WHO további jogalkotói tevékenysége szempontjából, mind a tekintetben, hogy vajon a jövőben olyan tisztviselők, akiket senki nem választott meg, senkinek nem tartoznak számadással és nem bocsáthatók el, ránk erőltethetnek-e újabb és újabb törvényeket. De az eset azon további megfontolás miatt is érdekes, hogy élesen veti fel a szabadság kérdését. Milyen filozófiai elveken alapul vagy kellene nyugodnia a jogalkotásnak, amelynek célja, hogy korlátozzon bennünket életstílusunk megválasztásában?
S. K.
(Roger Scruton: Ki, mit és miért? Nemzetek feletti kormányzat, legitimitás és az Egészségügyi Világszervezet Bp., Századvég, 2000)
