Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Úgy tudom, nagyon szereti Pécset.
Igen, ott születtem, és változatlanul ezt a várost tartom igazi otthonomnak. A helyi vegyipari szakközépiskolában letett érettségi után is csak a továbbtanulás miatt hagytam el. Mivel német nyelvtudásomat is szerettem volna tökéletesíteni, elhatároztam, hogy az NDK-ban próbálok szerencsét. Ott akkoriban szívesen fogadták a magyar vegyésztechnikusokat. Ráadásul külföldön dolgozni még ha a keleti blokkban is nagy kalandnak számított azokban az időkben. Egy év kinti munka után felvettek a magyar Külkereskedelmi Főiskola berlini kihelyezett tagozatára. Az első két év elteltével hazajöttem, és itthon folytattam a tanulmányaimat. A főiskola mellett egyébként dolgoznom kellett, 1976-ban ugyanis megszületett a nagyobbik fiam és szükség volt a pénzre.
Hová került?
A Chemolimpexhez. Hamar megtanultam az üzletkötést és beutazhattam a világot. A rendszerváltás előtt ez nagyon nagy dolognak számított. Volt egy személyes motívum is, ami miatt én ezeket az utazásokat különösen értékeltem. Mindig imádtam a zenét, és akkoriban többnyire csak külföldön juthattam hozzá kedvenceim áhított felvételeihez. 1982-ben azután áthívtak a Dow Chemical Hungaryhez. Itt speciális vegyipari termékek például poliuretánhabok magyarországi értékesítési képviselője lettem. A termékimport mellett új technológiai eljárásokat vezettünk be magyar vegyipari cégeknél. A Dow-nál fedeztem fel a marketinget, mint azóta is tartó szakmai szerelmet.
Már ez sejtette, hogy nem marad sokáig a vegyipar közelében. Hogyan váltott a marketing területére?
Megbíztak, hogy készítsek egy politikai témájú felmérést a Gallup Internationalnek. Ez olyan jól sikerült, hogy 1989 nyarán felkértek, legyek a részvételükkel megalakuló vegyesvállalat ügyvezető igazgatója, és komoly tulajdonosi részesedést is kaptam a cégben. Itt tanultam meg a marketingkutatás minden csínját-bínját, és azt a nagyon fontos alapszabályt, hogy a saját véleményünk kivetítése helyett nagyon alaposan meg kell ismernünk és el kell fogadnunk a más élethelyzetű és gondolkodású emberek véleményét, hiszen ebből rajzolódik ki a piaci valóság. 1992-ig maradtam, amikor az amerikai Gallup Intézet a Gallup Internationaltől függetlenül egy közvélemény-kutatásra specializálódott céget alapított Magyarországon. Ebből természetesen mindenféle névhasználati és jogi feszültségek adódtak a két hazai Gallup-cég között, és ebben már nem volt kedvem részt venni.
Volt másik állásajánlata?
Igen, a Du Ponttól, ahol a Jet benzinkúthálózat felépítésének és beindításának komoly kihívást jelentő feladatával kecsegtettek. A konkrét feladatköröm és mozgásterem azonban nem az előzetes megállapodásnak megfelelően alakult, ezért másfél év múlva felálltam. 1994-ben elmentem a Du Pont szintén amerikai hátterű reklámügynökségéhez, a Leo Burnetthez. Ügyvezetőként az volt a feladatom, hogy az akkori tizenhetedik helyről hozzuk fel a céget az első tíz közé a magyarországi reklámügynökségek rangsorában. Sikerült: amikor 1997-ben eljöttem, a cég már a hetedik-nyolcadik volt, a forgalom pedig az 1994-es hatszorosára emelkedett.
Mitől volt eredményesebb az elődeinél?
1983 óta amerikai cégeknél dolgoztam, így alkalmam volt megismerni egy ízig-vérig az üzletről szóló vállalati kultúrát, és ehhez kapcsolódva egy angolszász stílusú, liberális, de célorientált vezetési metódust. Közben azért állandóan képeztem magam; a kilencvenes évek elején a phoenixi egyetem közgazdasági diplomáját is megszereztem.
Miért ment el a Leo Burnett-től?
Teljes erővel a saját vállalkozásom vezetésére és fejlesztésére kívántam koncentrálni. Cégem, a reklámügynökségi és tanácsadási profilt egyaránt gyakorló Insight Kft. a következő évben már a tizennegyedik helyen volt a magyar reklámcégek között. Önálló stratégiai tanácsadási szolgáltatásként bevezettük a magyarországi marketing-kommunikációs gyakorlatban akkor még teljesen újnak számító pozicionálást. Forgalmunk és létszámunk az évek folyamán megsokszorozódott. Mindezek után 2000 elején ismét jött egy nagy kihívás. Felkértek, legyek az Európa legnagyobb forgalmú kommunikációs ügynökségi hálózatát magáénak tudó Euro RSCG magyarországi cégcsoportjának elnök-vezérigazgatója, és hozzam fel az Euro reklámügynökségét a tíz legnagyobb közé a hazai mezőnyben. Az itthoni cégcsoporthoz jelenleg három vállalkozás tartozik, és a tervek szerint még négyet alapítunk, kettőt már az idén. A multinacionális hátterű hazai reklámügynökségek általános gyakorlatától eltérően én mint első számú vezető jelentős és meghatározó tulajdoni hányaddal is rendelkezem a cégcsoportban.
A pályája az állandó megújulásról tanúskodik. Mi motiválta?
Kezdetben az az ifjúi hév munkált bennem, hogy hajdani ellendrukkereimnek csak azért is megmutatom, nagy dolgokra vagyok képes. Később, amikor már véglegesen ráálltam a marketing területére, egyre inkább a szakma szeretete és minél szélesebb körű felfedezésének vágya hajtott. Az utóbbi években fokozatosan ráébredtem arra, hogy az állandó hajtás, bizonyítani akarás és stressz egy idő után öncélúvá válhat, élvezhetetlenné teszi és jelentősen meg is rövidítheti az életet. Feltámadt bennem az igény, hogy lehetőleg még aktív koromban eljussak életemnek egy olyan magaslati pontjára, ahol már lelassíthatok, és a napi küzdelmek helyett az élet igazi értékeinek felfedezésére, összegyűjtött szakmai és élettapasztalataim összegzésére koncentrálhatok. Az utóbbi időkben már egy megfontoltabb, szemlélődőbb életfelfogás jellemző rám. Mindez abban is tükröződik, ahogyan a szabadidőmet töltöm; régebben motorokkal száguldoztam, ma már inkább biciklivel járom a természetet.
Úgy érzem, 45 évesen közel járok ahhoz a bizonyos magaslati ponthoz. Kitűnő és kiválóan felkészült kollégákkal dolgozom együtt, akik a napi munka terhét le tudják venni a vállamról, lehetővé téve, hogy én inkább a stratégiai kérdésekre figyeljek.
Meggyőződésem, hogy a modern élet pörgő ritmusából tudni kell kiszállni s felülemelkedni ahhoz, hogy kellő rálátással felfedezhessük a dolgok mélyebb összefüggéseit, számot vethessünk múltunkkal, jelenünkkel és jövőbeli lehetőségeinkkel, megfelelő módon tudjunk viszonyulni a környezetünkhöz, és rátaláljunk a bennünket körülvevő világ igazi értékeire.
Vámos Éva
