Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nincs jobb módja a feszültség levezetésének, mint görkorival siklani, a megerőltető szellemi munkát végző menedzserek például ezért kedvelik állítja Podmaniczky István, a budapesti Görzenál, Európa legnagyobb görkoriparkjának oktatója. A laza siklás teljes kikapcsolódást nyújt, míg a komolyabb trükkök kivitelezése nagy összpontosítást kíván. Az biztos, aki egyszer belekóstol, rendszerint beleszeret ebbe az extrém sportba. Különösen akkor, ha a „próbaút alatt sikerül padkára ugratni vagy leugrani egy lépcsőn.
Hogy a lábra erősített kerekeken gurulni jó lehet, arra már a múlt század elején gondolt a francia Peltibled. Ő készítette el az első in-line korit, amely kettő, három, illetve négy kerékből állt. 1823-ban pedig a brit R. S. Tyler megalkotta a Volito korcsolyát, amelynek talpához öt kereket erősített. Ezek még elég kezdetlegesek voltak, a manapság használt kori csak az 1980-as években született meg. Ám az első klub Edinburghban már a XIX. század elején megalakult, a Nemzetközi Görkorcsolya Szövetség pedig az 1930-as évektől kezdve rendez világ- és kontinensbajnokságokat.
A mai görkorcsolya 1979-ben jelent meg, Minneapolisban Scott és Brennan Olsen akkor készítette el az első soros, görgős korikat, akkori nevükön a rotterblade-eket. Mégpedig úgy, hogy a Chicago Skate Company valamikor gyártott görkorcsolyáira egy kiárusítás alkalmával akadtak az Olsen fivérek. A szerkezet kerekei nem feleltek meg a célnak, és a göri alig tartotta a bokát. Ezért a gyengébb részeket megerősítették és uretánból készített kerekeket raktak rá. Scott nem habozott, jó üzleti érzékkel meglátta, mekkora lehetőség van ebben a sportszerben.
A C. S. Company-tól megvette hát a soros görkorcsolyák szabadalmát.
Az első rollerblade-ek valójában hokicipők voltak, amelyeknek az aljára görgőket szereltek. Olsenék 1983-ban eladták egy üzletembernek a rollerblade-et, a kapott pénzt találmányuk fejlesztésére fordították. Ezután hatalmas karriert futott be a görkorcsolya, amely eredetileg a jéghokisoknak biztosított lehetőséget, hogy nyáron is tudjanak edzeni. Később a síelők is megirigyelték a görgőket, ők is ilyet húztak, és kiegészítő sportként használták, végül nyári edzésmódszer lett belőle. Aztán újabb követők jelentek meg, a legnagyobb tábort az aerobik- és a fitnesz-őrültek jelentik. A görkorizás ugyanis nem jár akkora fáradsággal, mégis átalakítja az alakot, különösen a combot formálja jól. Az Egyesült Államokban a 90-es évek közepén körülbelül 12 millióan görkoriztak.
Mára többféle változata alakult ki, a legegyszerűbb s egyszersmind a legelterjedtebb a fitnesz. Az utcára inkább ez az ajánlott. Sok híve van az utcai száguldásnak, de igazi rangot és elismerést az úgynevezett agresszív változat művelése jelent. Itt ugyanis már kifejezetten nehéz elemeket és trükköket kell tudni. Ám ezeket inkább pályán mutatják be, ahol különféle tereptárgyak, lépcsők és ugratók szolgálnak díszletül a nyaktörő mutatványokhoz.
A legjobb görkorisok folyamatosan összemérik tudásukat, de a nemzetközi viadalokon a magyarok még nem lehetnek ott, mert egyelőre nem érik el azt a szintet, ami feljogosít az indulásra. Hazai versenyeket mindenesetre rendszeresen tartanak, ahol a speed és a downhill kategóriában állnak a legtöbben rajthoz. Az előbbinél a gyorsaság számít, míg az utóbbinál, a lejtőzésnél inkább az ügyesség, mivel árkon-bokron át száguldanak le a versenyzők. Külön díjazzák a legjobb trükkök bemutatóit.
Azt azért tudni kell, nagyon veszélyes ez a sport, a sérülés kockázata állandóan a levegőben lóg, a különböző törések itt mindennaposak hangsúlyozza az oktató. A józan ítélőképesség elengedhetetlen, mivel mérlegelni kell, mire képes az ember, mi az, amit megpróbálhat. Nagyon sok balesetet láttam, ami legtöbbször azért következett be, mert a későbbi áldozat bizonyítani akart, de nem volt megfelelően felkészülve az áhított trükk kivitelezésére.
Ezek után természetes, hogy a védőfelszereléseknek óriási a szerepük. A balesetek elkerülése érdekében fontos a térd-, a könyök-, a csukló- és a fejvédő használata. Csakhogy a „haladók nem szívesen öltik magukra ezeket, ráadásul zavarónak érzik, ezért legfeljebb térdvédőt, esetleg bukósisakot viselnek.
Népszerűségének egyik oka az, hogy görkorcsolyázni bárhol lehet, parkban, lépcsőházban, városban. Néha ugyan akadályt jelentenek a gyalogosok, de aki figyelmesen kerekezik, könnyen haladhat. Ám az óvatosság nem árt, különösen az autókkal szemben.
Költséges passzió ez, mivel a jobb korik úgy 45 ezer forinttól kaphatók, a felső határ a csillagos ég. Rendszeres kiadást a kerekek cseréje jelent, mert havonta elhasználódnak és pótlásuk alkalmanként legkevesebb tízezer forint. Nem tanácsos spórolni a védőfelszereléseken, mert a drágább jobb minőséget jelent. Ezeknek az ára egyenként öt-hatezer forintnál kezdődik, de tartós darabokról lévén szó, elég egyszer megvásárolni őket.
Ki-ki maga dönti el, mikor húzza föl a cipőt, görkorizni ugyanis tavasztól őszig bármikor lehet. Nyáron jobb a késő délutáni órákat választani, mert akkor már nincs annyira meleg. Esőben a csúszásveszély miatt vigyázni kell, és ajánlatos figyelni a pocsolyákat, máskülönben nyakig sáros lesz az ember. Ősszel és tavasszal tanácsos inkább világosban suhanni. A sötétség nem akadály, de a köztéri lámpák fényénél nem biztonságos a száguldozás, mert az árnyék és a félhomály elfedi a kisebb bukkanókat.
A friss levegőn gördülők számíthatnak rá, hogy ez a sport minden izmukat megmozgatja. Különösen a lábat, a vádlit és a combokat erősíti, sőt, fogyaszt is. Segít a mozgáskoordinációban és az egyensúlyérzék fejlesztésében. Nem nehéz megtanulni az alapokat, bár a fékezés és a megállás eleinte gondot jelenthet. Ahhoz pedig sok gyakorlás kell, hogy trükkökre és akrobatikus figurákra is képes legyen valaki.
Nincs korhoz kötve, ki száll kerekekre, ezt bárki megteheti, ha elég ügyes és kitartó. Sok nyugat-európai országban a görkorcsolya közlekedési eszköznek számít, mert gyors és kicsi, ráadásul a környezetet sem szennyezi. Hívei táborába elsősorban a fiatalok tartoznak, de újabban mind több őszülő halántékú, öltönyös, diplomatatáskás urat látni a járdákon elsuhanni.
Gyerkó Katalin
