Menedzserbetegségek

A test és a lélek egymáshoz való viszonyának kérdésköre minden bizonnyal egyidős az emberiséggel. A kettő egymásra gyakorolt hatását koronként az uralkodó filozófia szabta meg, a gyógyítás pedig - ami a mindenkori eszmei beállítottság függvénye - híven követte ezt. Mára úgy tűnik, egyértelműen eldőlt, hogy az ember testi-lelki jelenségei ugyanannak a folyamatnak a két oldalát, illetve a két minőségét jelentik. Az embert tehát a testi és lelki folyamatok egységének tekinthetjük, amiből az következik, hogy bármelyik zavara hatással van a másik működésére. Az, hogy a beteg emberben különféle lelki változások történnek, mindenki számára világos. Fordítva viszont sokkal bonyolultabb a kérdés: a szomatikus elváltozások mögött nem könnyű felfedezni a lelki okokat.
Mivel a testi és a lelki működések kölcsönhatásban állnak, ezért tulajdonképpen minden emberi állapot, így a betegség is pszichoszomatikus. Szűkebb értelemben véve azonban mégis léteznek speciális pszichoszomatikus szindrómák, ilyenek például a fekélybetegségek vagy az esszenciális magas vérnyomás. Nem véletlen, hogy menedzser típusúnak nevezett foglalkozásokat űzők körében bizonyos elváltozások gyakrabban fordulnak elő. Folyamatos stresszhatásnak kitett embereknél először a szimpatikus aktivitás jelei mutatkoznak (például magas vérnyomás), ugyanez pszichésen szorongásban nyilvánulhat meg. Ez váltja ki a szervezet ellenregulációját, az ellenállási stádiumot. Ezzel esetleg még sikerül a szervezetet a stresszt kiváltó ágenssel szemben adaptálni, ha nem, akkor következik be a betegség.
Napjainkban egyre gyűlnek a kísérleti és klinikai megfigyelések adatai arra nézve, hogy bizonyos ingerhelyzet miért vált ki egyes embereknél migrént, míg másoknál mondjuk gyomorfekélyt. Az egyes szervek betegségre való fogékonysága emberenként is különbözik, de az egyénen belül is dinamikusan változik. A tapasztalatok szerint a pszichoszomatikus elváltozásokban szenvedők bizonyos személyiségtípussal jellemezhetők. Ilyen általános tulajdonságok: erős morális és etikai rendszer, túlzott lelkiismeretesség, nagyfokú önfegyelem, viselkedési szabályozottság, amelyben a lazaság látszata sem engedélyezhető, ambiciozitás, magas igényszint, szigorú önértékelés vagy erős intellektuális recenzió. Ez az általános "visszafogottság" az emóciók, a szorongások és az indulatok belső megnövekedését idézi elő, amelyet azonban a személyiség "fékrendszere" gátol és nem enged megvalósulni valamely magatartásban. Ehelyett a feszültségek testi tünetekké fordulnak át, mintegy így vezetődnek le.
A pszichoszomatikus betegségek kialakulásában szerepe van az élet korai szakaszában elszenvedett káros behatásoknak is. Ezek minél korábbi életszakasz eseményei, annál erősebb "bevésődést" hoznak létre.
Ha elfogadjuk azt, hogy a túlzott idegfeszültségnek szerepe van bizonyos betegségek kialakulásában, akkor azok gyógyítása is kézenfekvő. A belső lelki feszültség általában összefügg az izomzati tónus állapotával. Minél nagyobb a szorongásérzet, annál feszültebbé válnak izmaink, viszont a kellemes érzések általában elernyedéshez vezetnek. Közismert, hogy minden fizikai és szellemi nyugalmi állapot az izomzat ellazulásával jár. Ha oldjuk az izomfeszültséget, akkor az a központi idegrendszer aktivációs szintjének csökkenéséhez vezet, ez pedig visszahat a vázizomzatra, tehát a tonikus aktivitás is tovább csökken az optimális mértékig.
Ezt célozzák a lazító vagy relaxációs eljárások, amelyek tulajdonképpen olyan gyakorlásterápiák, amelyek a pszichés oldalról a testi és lelki feszültségektől mentes, kiegyenlített közérzettel járó, szubjektíve kellemes élményt valósítják meg.
Óriási az irodalma annak a kérdésnek, hogy a relaxációs eljárások milyen fiziológiai mechanizmusokon át és milyen szervi működéseken át érik el kedvező hatásaikat. A különféle autogén tréningektől kezdve a hipnózison át a transzcendentális meditációkig ma már többféle módszer is megtanulható és alkalmazható, amelyek mindegyike kifejezetten ajánlatos az állandó feszültségben élők számára.
DR ANDAI ERNŐ