Hajóbérlés egykor és ma

Sokan akarnak vitorlás hajó tulajdonosává válni, de ez kevesebb embernek sikerül, mint ahány művelője és szerelmese van a sportágnak. Az antivilágban a mainál lényegesen kevesebb nagyhajó futkározott a Balatonon, kölcsönzőből pedig egyetlenegy létezett, az X. A zömmel kalózokból, 15-ös és 25-ös yollékból, valamint a szappantartónál alig valamivel jobban haladó Balaton 18-asokból álló flotta olyan volt amilyen, mégis csak a pártállamra jellemző urambátyám kapcsolatokkal, kétesélyes sorban állással lehetett egy-egy hét használatot megcsípni.
Az ütött-kopott hajók igazi kreativitásra kényszerítették a bérlőket, teljes szerszám- és vitorlavarró készlet, alkatrészek és pótkötelek nélkül nem volt tanácsos elindulni. Egy hét balatoni túrázás egy 5 méter hosszú, kabin nélküli kishajóval - kalózzal - igazi kihívás volt. Ki merné összehasonlítani a mai, jól felszerelt nagyhajókat azokkal a jószágokkal, amelyeknél bármikor bármelyik veret cserbenhagyhatta az embert, bármikor és bármekkora szélben árbocig szakadhattak a vitorlák, a dekkre állni pedig nem volt ajánlatos, mert bármikor beszakadhatott.
Esőben szinte semmi sem óvta a hajóst. A kabinos változatokba az árboctőnél dőlt be a víz, a kalózokhoz pedig olyan ponyva járt - ha egyáltalán sikerült kapni -, amelyen több volt a lyuk, mint a ponyva. A kikötőkben nagy keletje volt a szemeteszsáknak, lévén az ember minden cuccát ezekben tartotta.
Nem egyszerű a bérlő élete manapság sem. Hajót több kisebb cég kínál, de a tapasztalatok szerint nagy a fejetlenség és a gépek felszereltsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Sok kellemetlenséget megspórolhatunk magunknak, ha a hajó átvételekor mindent ellenőrzünk, mégpedig a bérbeadó jelenlétében. Ez nem mindig van ínyükre, az ilyesfajta csekkoláskor ugyanis komoly hibák kerülnek elő.
A legnagyobb vitákra a vitorlák okán lehet számítani, ezeket célszerű leszerelni és a parton centiről centire megvizsgálni, mert egy későbbi szakadás után nehéz meggyőzni a bérbeadót, hogy nem 10-es szélben lobogtattunk. Ugyancsak érdemes jegyzőkönyvbe venni a hajó elején és oldalán látható sérüléseket. Egyszer-egyszer minden hajót odavágnak a mólóhoz és nem kellemes, amikor velünk akarják megfizettetni a korábbi bérlő ilyen mutatványát. A motor kipróbálása nem maradhat ki körutunkból.
Ha mindez megvan, irány a víz, ne aggódjunk, még így is ér majd minket kellemetlen meglepetés. Ha más nem történik, akkor telefonál a tulaj, hogy egy nap késésben vagyunk, ő már a hét közepétől kiadta másnak a hajót. Ezen csak a jól megírt szerződés segíthet, ügyeljünk hát annak tartalmára is és tartsuk szárazon, mint a puskaport.
Ne feledkezzünk meg ezeken az oldalakon a bérlők kötelességeiről sem. Tessék vigyázni arra a jószágra, az okozott károkat jelenteni és katonásan kifizetni. Ha sunnyogunk, az nem az ősellenség bérbeadót hozza nehéz helyzetbe, hanem az utánunk következő sanyarú sorsú bérlőt. A hajót mindig minden körülmények között tisztán, rothadó élelmiszerektől mentesen, tele tankkal, lehetőség szerint kiszárítva - fenékvíz, matracok - adjuk át.
M. D.