Ide még jártunk. Sokan. Sokszor. Ez volt az Eötvös Klub, az ELTE hallgatóinak legkedveltebb szórakozóhelye. A hatvanas évek második felében. Omega-koncertekkel, szerelmes összesimulásokkal, olcsó kávéval, sörrel. Tudtuk, de nemigen törődtünk vele, hogy a hangulatosan sötét faburkolat egykor a Centrál vendégeit fogadta.
A ház mára kivilágosodott. Az ablakok ugyanakkorák, csak valahogy megnyílt a tér, több a fény, kevesebb a romantikus félhomály. Nem úszik cigarettafüstben minden - a Centrál önként jelentkezett, még megnyitás előtt, hogy szeretne a Figyelmes választás program része lenni. A jól megtervezett befúvás-elszívás rendszerének köszönhetően békésen megférnek egy légtérben dohányzók és nemdohányzók. Szükség is van erre, hiszen nem csupán kávék és italok, hanem hideg és meleg ételek is találhatók a kínálatban.
A Somody Imre befektetése révén feltámadt Centrál kávéház finoman utal a múltra - stilizáltan századfordulós bútorok, világítótestek, berendezési tárgyak. Az egykori látogatók, írók, színészek, művészek arcmásai emlékeztetnek az egykori vendégekre. A ruhatár környékén tárlókban láthatók hajdani relikviák is, valódiak, eredetiek, már ami megmaradt abból a korból.
Aki hajdan az Eötvös Klubot látogatni járt ide, ámulva látja, milyen gazdagon bántak a tervezők a térrel. Ott, ahol egykor a koncerteket tartották, ma egyetlen különszoba és táncteremnyi, igazán impozáns méretű és berendezésű mellékhelyiség várja a vendéget. Odafönn, a dohányzó és nemdohányzó részben kitűnő kávék kaphatók. Az édes, forró Árkádia mézzel, fahéjjal, tejszínhabbal készül. Van persze cointreau-s, whiskys, csokoládés fekete, akár koffein nélküli is. És friss tej. Melegen-hidegen.
A zónaételek, közöttük a paprikás krumpli, a fiakkergulyás vagy a pacalpörkölt, a hagymás, pirított csirkemáj krúdys ízeket ígér. Hideg-meleg előételek, gazdag levesek, vegetáriánus tálak, remek, magyaros főételek, specialitások, halak, színház utánra ajánlott ételek, főzelékek, saláták egész sora, savanyúságok, tészták - barátfüle és káposztás cvekedli, nudli és gőzgombóc, valamint sajtok, forró pirítóssal is.
A látogatókat és látogatottságot nézve, úgy tűnik, feltámadt a Centrál, és már jönnek, gyülekeznek, jól érzik magukat a törzsvendégek, ahogy az alkalmi betérők - esetleg majdani törzsvendégek - is.
TÓTH ILDIKÓ
**** KERETBEN ****
Töretlenül
Töretlenül nem könnyű megúszni hatvan kilométeres sebesség fölött egy autóbalesetet. A szaporodó biztonsági felszerelések (számlálhatatlan légzsák meg fejtámlák, biztonsági övek mindenféle attrakciókkal, hogy csak a legismertebbeket említsük) ellenére hovatovább autózni veszélyesebb, mint háborúba menni. Legalábbis ez derül ki annak az amerikai intézetnek a legújabb jelentéséből, amely kutatásaival a biztonságos autópályás autózást hivatott szolgálni. Véleményük szerint az említett biztonsági "játékszerek" nem ártanak ugyan egy kocsiban, de jó, ha tudja az autós, hogy élete akkora biztonságban van autójában, amilyen erős az autója karosszériája.
Sok pénze lehet ennek az intézetnek, mert a közelmúltban jó néhány népszerű autómárkát megvizsgált, milyen esélye lehet a bennük ülőknek a túlélésre, ha hatvan kilométeres sebesség mellett ütközéses balesetet szenvednek. A jelentésnek arról a megjegyzéséről, miszerint kizárólag az olcsóbb családi autókat tették ki eme töréspróbáknak, az öreg vicc jutott eszembe, miszerint panaszkodik egymásnak három, karambolt szenvedett autós. Az amerikai így dohog. "Fene vigye el, most dolgozhatok három hónapot is, míg megveszem az új Oldsmobilom." "Semmi az! - legyint a német autós -, egy fél évbe is beletelik, míg vehetek egy új Opelt!", mire a magyar: "Az ördögbe is, összetörtem a Trabantom, egy élet munkája veszett el!" Mire az amerikai így oktatja a magyart: "Úgy kell magának, minek vesz olyan drága kocsit!" Nos, az olcsó családi autókat vizsgálta a nevezett intézet, vagyis a 15-25 ezer dolláros kategória autóit vették górcső, azaz törésteszt alá. (NB. Hogy a három- és hatmillió közötti kocsik olcsónak számítanak-e, arról itt most, az iménti vicc hatása alatt is, kár lenne disputát nyitni.) "Jó" érdemjeggyel jutalmazták azokat a kocsikat, amelyek némi esélyt nyújtottak az utasok épségben való túlélésére, aztán sorban az "elfogadható", a "határeset" és a "gyatra" következett. Túl sok magyarázat aligha szükséges ezen három utóbbihoz. Nos, a megvizsgált modellek közül - s hangsúlyozom, a jelentés csak jó fél tucat autómárkáról szól egyelőre! - a Daewoo Leganza 1999-es kiadása bizonyult a legsilányabbnak az amerikai intézet szerint. Hasonló osztályzatot kapott a General Motors által gyártott, rendkívül népszerű Pontiac Grand Am 1999-es modellje, amelynek az úgyszintén divatos Oldsmobile Aleróval megegyező a szerkezete. A Nissan Altima 2000 egy fokkal jobbra érdemesíttetett, azaz "határeset" lett, míg a Mazda 626 idei modellje "elfogadhatóra" vizsgázott. A megvizsgált középkategóriájú családi autók közül egyedül a Subaru Legacy, az idei, azaz 2000-es modellévben kibocsátott járgánya kapott "jó" minősítést. Mi következik mindebből? Az égvilágon semmi! Különösen odahaza, ahol tízmillió honfitársunk jó része egyelőre egészen másféle törésveszélyeknek van kitéve, ha van is autója. Jelesül: azon törheti - s minden bizonnyal töri is a fejét -, honnan a csudából szerezzen egy kis pénzt a tankoláshoz. A dialektikus Hegel meg dörzsölheti a markát, hogy lám-lám, lehet, azok a szerencsésebbek, akik hiába törik!
CSENDES CSABA (BUFFALO - OHIO)
.
Jótékonysági árverést rendez a Nagyházi Galéria
Temesvári templomépítésre és az árvízkárosultak megsegítésére május 6-án, szombaton 11 órakor árverést rendez a Nagyházi Galéria. A jótékonysági aukció egyik célja a temesvári református központ felépítésének támogatása. Az árverésen hét XX. századi festmény és grafika kerül kalapács alá. A képek között román, erdélyi magyar és magyarországi festők munkái találhatóak.
Ugyanezen a rendezvényen árverez el két Csabai-Wágner József-képet a galéria, a festmények ellenértékét az árvízkárosultaknak adják. - Az árvízkárosultaknak szánt akciót tavaly ősz óta szervezzük, és reméljük, lesz lehetőségünk számukra egy külön árverést is megrendezni - mondta Sóti Marietta, a galéria munkatársa.
R. G.