Feketemunkások Brüsszelben

A nyolcvanas évek viszonylag liberális utazási lehetőségei és persze az otthoni politikai-gazdasági kilátástalanság lengyelek tíz-, ha nem százezreit szorította a modern népvándorlásra. Ám míg a németországi lengyel vendégmunkások problémái, konfliktusai közismertek voltak, addig a távolabb, például Belgiumban letelepedettekről keveset lehetett tudni. Letelepedett? Inkább ingázó. Az utolsó évtizedben már vízum nélkül beutazó lengyelek természetesen továbbra is illegálisan élnek Belgiumban, hiszen legálisan csupán három hónapig tartózkodhatnak ott, és persze nem vállalhatnak munkát. Belga hivatalnok idézi fel, hogy egy öt évvel ezelőtt kiállított lengyel útlevélben 200 pecsétet látott, azaz tulajdonosa legalább 100 alkalommal lépte át a határt, vagyis havonta kétszer utazott haza.
Miből élnek a lengyelek? Belgiumban szinte fogalommá váltak a lengyel feketemunkások. Becslések szerint egyedül Brüsszelben ötvenezren élnek, bár a szociális osztály munkatársa szerint ez túlzás, a harmincezret tartja valószínűbbnek. Főként az építőiparban vállalnak munkát, és mivel az építkezéseken kockázatos illegálisan dolgozni - könnyű ellenőrizni és ellenőrzik is -, ezért inkább a lakások, villák renoválásában segédkeznek. Egy-egy lengyel munkaszervező több tucat honfitársát "mozgatja", azaz irányítja, közvetíti, látja el szerszámmal, anyaggal. Jövedelmi viszonyok? Többet keresnek, mint otthon, hiszen itt beérik az ideiglenes, igénytelen otthonnal, keveset költenek. Zömmel fiatalok, azzal jönnek, hogy néhány év alatt megszedik magukat, és abból majd új életet kezdenek otthon.
Többségükben szakmunkások, akik mindent elvállalnak, nem utasítják vissza a hórukkmunkát sem. Órabérük 300-350 frank (15-17 márka), közvetítőjük fuvarozza őket, és persze hétvégén is dolgoznak. Kemény életük van, hiszen tudják, hogy nem lophatják a napot, de mivel úgy érzik, hogy megfizetik őket, nem is henyélnek. A munkaszervező pontosan tudja, hogy a megbízók számára is előnyös az üzlet: harmadába se kerül, mint ha belga iparoshoz fordulnának. Egyetlen kockázattal jár: a viszony természetéből következik, hogy a munka után nem jár garancia, legalábbis senki sem vonható felelősségre. De a munkaszervező tudatában van annak, hogy vigyáznia kell jó hírnevére, szó szerint egzisztenciája forog kockán, ezért megbízható teljesítményt igyekszik nyújtani.
Richard a Szolidaritás elfojtásakor, 1981-ben hagyta el szülővárosát, Krakkót. Elég reménytelennek érezhette életét, ha építészmérnök létére segédmunkásként próbált szerencsét Németországban. A nyelvet épp hogy csak törte, úgy döntött, továbbáll. Volt egy homályos invitálása Párizsba, vonatra ült. Brüsszelig jutott, ahol az állomáson egy honfitársa meggyőzte: keresse itt a boldogulását. Bár mérnöki megbízatáshoz sohasem jutott, minőségi szakmunkához annál inkább.
Sosem állította, hogy politikai menekült lett volna, így státusát sohasem törvényesíthette, a mai napig ingázik Krakkó és Brüsszel között, persze ideje zömét Belgiumban tölti. Vagy húsz feketemunkást mozgat, és nincs az a munka, amit visszautasítana. "Mindenre tudok megoldást, mindegy, hogy segédmunkás vagy villanyszerelő kell" - mondja magabiztosan, és ami igen fontos: rövid határidőre vállal, és valóban nem válogat. Költöztetéshez kértek tőle négy embert, és mert éppen hiányzott valaki, maga nyúlt a gurtni után.
A belga munkahivatal nyomozói figyelmét sem kerülték el a szorgalmas lengyelek, tudják, hogy komoly közvetítői hálózat alakult ki. "Mi más lenne a magyarázat arra, hogy az útlevele szerint két napja érkezett lengyel, akit egy építkezésen igazoltattak, máris talált munkát?" - kérdi a brüsszeli szociálpolitikai osztály munkatársa. A lengyel katolikus misszió segít az ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk forduló honfitársakon, és bár illegális tartózkodásra, munkára nem buzdít, de elég körülnézni a hirdetőtáblán: aki keres, találhat munkát... A hatósági ellenőrzés szigorodik és kezd kifinomultabbá válni. A nyomozók megkapják az önkormányzattól, hová rendeltek törmelék elszállításához konténert. Ez máris renoválásról árulkodik, és rendszerint érdemes a címet fölkeresni, illegális munkavállalóra bukkannak. A lebukottakat kiutasítják, és a munkaadó költségére telepítik haza.
A főnökre persze ezenkívül tetemes büntetés is vár. Richard életét is megnehezítették, de igyekszik alkalmazkodni a mostohább körülményekhez. Nehézsége van az anyagbeszerzéssel. A nyomozóknak elég csak leállniuk egy "do it yourself" központ elé, és figyelni a lengyel rendszámú autókat. A cementeszsákot vagy gerendát cipelő lengyelnek nehéz kimagyaráznia, hogy hazai rendelésre viszi az anyagokat. Richard, ha teheti, előre kiköti megrendelőjénél, hogy neki is részt kell vennie a vásárlásban, vagy kölcsönöznie autóját. A piac beszűkülésétől nem tart. Mobiltelefonja ötpercenként szól: itt egy padlásátalakítás, amott egy automata garázsajtó. Richard nem mond nemet.
GORDON TAMÁS