- A feltámadás gondolatával mikor találkozunk először?
- Szinte minden kultúra ősmítosza egy meghaló, majd újjászülető hősről beszél, amelyben nem nehéz felfedezni a nap precessziós útjának szimbólumokban rejlő történéseit. A középpontban álló hős tulajdonképpen mindig a szellemi napnak a megtestesítője, aki követve a nap útját, a sötét erők áskálódása következtében elbukik, majd feltámad és folytatja pályáját.
- Melyik a legközvetlenebb előzmény?
- Az ugariti és ókánaáni Baál-kultusz. Él fia, a termékenység istene, Baál megvívja harcát Mót halálistennel. Meghal, az alvilágba kerül és szerelmese, Astarte váltja ki a halálból. Emellett az előzmények között találjuk azt a mezopotámiai mítoszt, amely azt beszéli el, hogyan történt Istár pokolra szállása, abba az országba, "ahonnét nincs visszatérés". Csak Ea isten közbenjárására "támad fel", illetve szabadul ki a termékenység istennője a holtak birodalmából, fivérének és férjének, Tammúz tűzistennek a túszul adása árán. Vagy említhetném a sokak számára ismert egyiptomi történetet: az Ízisz-Ozirisz mítoszban Széth megöli és feldarabolja Oziriszt, Ízisz pedig újra összerakja férje holttestét. Ozirisz fiában, Hóruszban ünnepli feltámadását. A spirituális feltámadás tényével találkozhatunk a buddhizmusban is, ahol a második születés a megvilágosodás állapotát jelenti. Ugyanilyen beavatási iránya volt a rómaiak által is kedvelt Mithras iráni napisten kultuszának is.
- Van-e valamilyen kapcsolatuk a tavasszal, a természet újjászületésével?
- A termékenységkultusz nyomai egyértelműen felfedezhetők bennük. A nomádok és pásztorkodó izraeliták időszámítása és kultusza is az évszakok változása szerint ingadozott és az állattenyésztéssel állott szorosabb kapcsolatban. A tavaszi zsengék, a pászka az elsőszülöttek feláldozásának és a kovásztalan kenyérnek az ünnepe a húsvét.
- Hogyan jelentkezik mindez a kereszténységben?
- Pál apostol szerint a régi, a földi embernek meg kell halni, hogy az új, a krisztusi, a "tudatos" megszülethessen. A földi, önző ego halála nélkül nincs spirituális feltámadás. Ószövetségi vonzata ennek tulajdonképpen a Mózes által felmutatott rézkígyó, amely előképe a Golgotának. A kígyó leveti a bőrét, a személyiség ledobja földi "vágytermészetét", amely tett szükséges az új, a jobb megszületéséhez. A keresztény hit alapja Jézus fizikai feltámadása: az egyház tanítása szerint az emberek nem tudnak az isten előtti kegyvesztesség állapotából önerőből megszabadulni, rászorulnak a megváltás üdvtettére. Az emberek Krisztus halála árán részeseivé válnak az isteni kiengesztelődésnek. Az isten fiaként az égből lejött és emberré lett Jézus Krisztus engesztelő (helyettesítő) kereszthalála által elégtételt adott istennek az egész emberiség korábbi bűneiért.
- A feltámadás kérdésköréhez szorosan kapcsolódik kutatási területe. A lepel milyen vonatkozásával foglalkozik?
- Főleg eszmetörténeti rész érdekel, de a lepel és a környező kultúrák kapcsolata is. A tanítványok egy kivételével galileaiak voltak. Galilea abban az időben bizonyítottan multikulturális hely volt, sok etnikummal és sok, akkor már csak titokban gyakorolt vallással, sőt egy rövid ideig pártus uralom alatt is állott. Elsősorban Mezopotámiából betelepített szkítaféle törzsek jelenlétével számolhatunk, de éltek ott zsidók, görögök, szírek és más nemzetiségűek is. Ugyanígy Szamária is kevert etnikumú volt. Csak Jézus születése előtt bő száz évvel vált kötelezővé a Galileában élőknek felvenni a zsidó vallást, ennek előtte szabadon gyakorolhatták sajátjukat, ami napvallás (Nergál-kultusz) volt.
- Hogyan jelentkezik mindez Jézus és a tanítványok gyakorlatában?
- Az északi karizmatikus máguspapok mindig is ellentétben álltak a jeruzsálemi papsággal, akik a törvényt magyarázták. A máguspapok értettek a gyógyításhoz és foglalkoztak a természeti jelenségek befolyásolásával, például esőcsinálással is. Az evangéliumokban is találunk bizonyítékokat minderre - például a távolból is gyógyító és a vihart lecsillapító Jézus gyakorlatában. Elgondolkodtató, hogy Jézus és az apostolok mindig magaslatokra jártak imádkozni, a templomokban csak tanítottak. A temetés körülményei több ponton nem feleltek meg a helyi hagyományoknak, és a keresztre feszítettnek semmiképpen sem járt olyan királyi temetés, amilyet kapott. Ilyen minőségű lenvászon és ekkora mennyiségű balzsam, a halott ruhátlansága, a szemére helyezett érmék, valamint az, hogy hajzatát nem borotválták le, mind-mind irreguláris elemei a temetésnek. Meg kell majd vizsgálni, hogy a környező országokban hol temetkeztek hasonló módon. Szíriában? Pártiában?
- Az iskolában nem sokat tanítanak a Pártus Birodalomról. Mondana erről valamit?
- A Pártus Birodalom ötszáz évig a Római Birodalom legerősebb ellenfele volt, alapítói szakadár szkíták voltak. A Kaszpi-tengertől keletre fekvő területekről törtek be az óiráni Akhaimenida Birodalom területére és azt fokozatosan elfoglalva világbirodalmat alakítottak ki. Kr. e. 40-36 között elfoglalták Galileát és Szamariát is.
- Mi köze a lepelnek a pártusokhoz?
- A halotti lepel pártus területen, Edessza városában bukkant fel először 525-ben. Később olyan rombuszmintás aranyládában őrizték, amilyen a pártus királyok köntöseinek motívuma. A lepel szíriai, illetve észak-mezopotámiai készítésű lehet - erre a utal az anyaga és a szövésminta is. A másik nagyon fontos körülmény pedig a halott szemeire helyezett érmék ügye. A leplen szabad szemmel is láthatók az érmék lenyomatai. Ugyanez tűnik fel a háromdimenziós képen is és ezt kapjuk a negatív előhívása után. Megállapítható, hogy Tiberius császár és így Jézus korabeli, vörösréz érmék voltak. Ezek egyik felén pásztorbot látható, amelynek sumer, iráni, illetve egyiptomi vonzata is van. A szemekre helyezett érmékkel való temetkezés idegen volt a helyi hagyományoktól, amelyek nem tűrtek el fémtárgyat a sírban, sem napkultuszra utaló elemeket a halott testén.
- Kik temetkeztek így ebben az időben?
- A szemérmés temetkezés a napvallást gyakorlók körében volt használatos. Mindig a nappá válás kívánságát fejezte ki. Egyiptomban például a halott feje alá helyezett korong, majd később az arcra helyezett aranymaszk vagy a kartonázs a napot jelképezte. A szkíták jobb szemre helyezett aranyérme a napra, balra tett ezüstérme a holdra utalt. Eddig még senki se vizsgálta: van-e még olyan nyelv a világon, ahol a szégyenlősséget jelképező lesütött szemre a "szem-érmes" kifejezést használják, mint a magyarban. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Kárpát-medencében, a Csallóközben, a Felvidéken és a Székelyföldön idős parasztok a legutóbbi időkig úgy temetkeznek, hogy a halott szemére érméket helyeznek.
- Ön szerint a nem vallásos emberek számára mit jelentenek a feltámadás vagy megváltás szavak?
- A lepel szimbolikus üzenete: "csináld utánam"! Természetesen nem a fizikai feltámadást kell ez alatt érteni, hanem, a régi, rossz tulajdonságok levetkezését és az új évezred kihívásainak megfelelő, új ember "feltámadását".
K. M.
**** KERETBEN ****
A hagyomány szerint Krisztus a tavaszi napéjegyenlőség napján halt meg, amely a római korban mindig március 25-re esett. Húsvét napjának megállapítása kihívást jelentett az egyház számára. A teológusok úgy rendelkeztek, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnapra kell tenni, ám pontos nap- és holdnaptárak nélkül nehéz volt megjelölni a jövőbeni dátumokat. J. L. Heilbron professzor a The Sun in Church (Harvard University Press) című könyvében a középkori templomokat vizsgálva megállapítja: néhányukat úgy építették, hogy hatalmas napóraként is használhatók legyenek csillagászati mérésekre. Több katedrálisban a kupola alatt a padlón vonalakat figyelt meg, amelyekre a felülről érkező fénysugarak az év egy bizonyos napján és pillanatában ráestek, így szinte másodperc pontossággal megállapítható vált a tavaszi napéjegyenlőség napjának kezdete.
A hagyomány szerint Krisztus a tavaszi napéjegyenlőség napján halt meg, amely a római korban mindig március 25-re esett. Húsvét napjának megállapítása kihívást jelentett az egyház számára. A teológusok úgy rendelkeztek, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni első teliholdat követő vasárnapra kell tenni, ám pontos nap- és holdnaptárak nélkül nehéz volt megjelölni a jövőbeni dátumokat. J. L. Heilbron professzor a The Sun in Church (Harvard University Press) című könyvében a középkori templomokat vizsgálva megállapítja: néhányukat úgy építették, hogy hatalmas napóraként is használhatók legyenek csillagászati mérésekre. Több katedrálisban a kupola alatt a padlón vonalakat figyelt meg, amelyekre a felülről érkező fénysugarak az év egy bizonyos napján és pillanatában ráestek, így szinte másodperc pontossággal megállapítható vált a tavaszi napéjegyenlőség napjának kezdete.
(TIME)