A Kutyaszövetség című újság főszerkesztője és tulajdonosa, Juhász László szerint erőteljes túlzás, hogy az elmúlt években a kutyák "megvadultak" volna Magyarországon. A téves képért okolható a média is, amely hálásan lecsap minden kutyaharapásra és szívesen borzolgatja a nézők idegeit. Holott az igazi ok a "kinológiai kulturálatlanság", hiszen a legtöbb támadás mögött feltűnik az ember felelőssége. Például az elmúlt hetekben megtámadott törökbálinti kislány szalámival és diós csigával a kezében ment az ebek közé, a megharapott kisfiú pedig a kamera előtt vallotta be: bizony-bizony megdobálta a kutyát.
Felvetésünkre persze Juhász úr is elismeri, oktalanság lenne csupán a médiát hibáztatni, ezért az ezredfordulóra kialakult helyzet jobb megértéséhez visszakanyarodunk 25 évet és átnézzük a jogi környezetet.
A törzskönyvezés
A kilencvenes évek közepe előtt a kutyák nem számítottak tenyészállatnak, az utóbbi években viszont így törzskönyvezték őket. Laikusok számára e kissé érthetetlen döntés oka, hogy a hetvenes évek közepén a kutya kikerült az állattenyésztési törvény hatálya alól, ezt követően pedig a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) alaptevékenységébe sorolta a törzskönyvek vezetését. Juhász úr az adminisztratív hátteret adó MEOE monopóliumának jellemzésére csak pár adatot sorol: évi 200 milliós bevételének több mint felét teszik ki a törzskönyvezésből adódó összegek. Érthető, ha a mostanában változó szabályozás keményen sért bizonyos érdekeket.
Az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások, a jogharmonizáció miatt a kutya mint faj 1996-ban az állattenyésztési törvény hatálya alá került.
A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium 64/1998-as decemberi rendelete pedig végrehajtási utasításként előírja, hogy a majdani úgynevezett elismert tenyésztő szervezetek szakmai munkája - ez eddigi ködben eltűnő gyakorlathoz képest - nyitottá váljék. A tárca rendelete értelmében az önálló, cégbíróságon bejegyzett tenyésztő egyesületek kérelmezhetik az úgynevezett elismert tenyésztő szervezet címet, szakmai önállóságuk pedig abban nyilvánul meg, hogy az önmaguk által felállított keretek közt működhetnek.
Magyarul ez azt jelenti, hogy az illető fajtaszervezetekre a minisztérium rábízza a hiteles törzskönyvezést, a fajta fenntartását, kezelését.
Új szabályok
Juhász László szerint az új szabályok mindenképpen a kinológiai színvonal emelkedését hozzák, hiszen az utóbbi száz évben az ember drasztikusan belenyúlt a kutyafajták szaporításába, jelenleg 343 elismert kutyafajta létezik. S ki tudja ma már, hogy az uszkárt például annak idején vízi vadászatra használták? Tanítani kell az embereket és a jelenlegi "dömpingszerű törzskönyvezést" meg kell szüntetni. Lehetetlen állapot, hogy míg Magyarországon tavaly 100 ezer ebet törzskönyveztek, addig Ausztriában nyolcezret, a 83 milliós Németországban pedig 103 ezret.
Az új jogi környezettel kapcsolatban a MEOE ügyvezető igazgatója, Pettkó Csaba is mond számokat. Hollandia területe több mint kétszer kisebb Magyarországénál, lakossága másfélszerese a miénknek, a kutyák száma pedig megegyezik. Vagyis a számok nem bizonyítanak semmit. Az emberek kinológiai kulturálatlansága pedig egy megfoghatatlan frázis.
A fajtagazdaságok előtérbe kerülésének ráadásul csak abban az esetben van értelme, ha azok következetesen betartják a szabályokat. A kutyatartás veszélyeit teljesen máshol kell keresni.
A kutyatartók felelősségéről, a kutyák helyes neveléséről már lényegesen közelebb áll egymáshoz a strukturális és törzskönyvezési kérdésekben megosztottnak tűnő két szakember véleménye.
Szelíden, bölcsen
A Kutyaszövetség véleménye szerint mára a táplálkozástudományi, fiziológiai, genetikai és etológiai kutatások olyan ismeretek birtokába juttatták a kutyásokat, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. Az eredményeket szakmai képzésen kell ismertetni és korrekt, az érintett fajták specialitásait figyelembe vevő tenyésztési programokra van szükség.
Ugyanakkor ki kell dolgozni a tenyészminősítések rendjét, amely során a munkavizsgára kötelezett fajták csak egy többlépcsős, szigorú szűrés eredményeként kaphatnak engedélyt a tenyésztésbe állításra. Rendkívül fontos bármely kutyafajta ideggyengeséget mutató egyedeinek kizárása a tenyészetből, s mindeközben figyelemmel kell lenni az életkori sajátosságokra is. Így például a szaporulat 18-24 hónapos koráig a szülők, ezt követően azonban már saját jogon megszerzett minősítés alapján nyerhet támogatást. Lényegében a tenyésztő szervezeteknek ismerniük kell az állomány egészét, egyedeinek genetikai hátterét, az egyes vérvonalakban előfordult problémákat.
Pettkó Csaba szerint a kutyákat, bármilyen furcsa, "szocializálni kell". Nyolchónapos korukig érdemes a családhoz életük mindennapi színtereihez közel tartani őket, vagyis legyenek mindig kéznél. A pár hónapos, féléves ebeket nagy hiba hergelni, uszítani. Nagyon fontos, hogy a kutya szokja meg az ember közelségét, lehetőleg sokszor vigyük emberek közé, tömegbe. A gazdák ne hergeljék, ne uszítsák őket. Ha egy mód van rá, vigyék el kutyaiskolába, ott csak jót tanulhat.
A Kutyaszövetség szerint a gazda felelőssége, hogy kielégíti kutyája fizikai és mentális igényeit vagy sem. Vagyis, a jószágot meg lehet ítélni súlya, marmagassága, fajtája alapján, ám a gazdi kutyatartási kvalitásait is minősíteni kell. Mert a szakemberek szerint a tulajdonosoknak törekedniük kell arra, hogy úgymond "jó falkát" alakítsanak ki, ahol minden a helyén van: az erős falkavezér, a készséges falkatagok...
DRÁVUCZ PÉTER
**** KERETBEN ****
Veszélyes kutyák
E témakör legpregnánsabb története a pitbullok hazai megjelenése és elterjedése, majd a kiirtásukat követő "reinkarnációjuk". A példa okító azok számára, akik úgy gondolják: ha létezik egy probléma, arra hozunk egy törvényt és így minden rendben lesz. Magyarországon ma mindössze 12 hivatalosan regisztrált pitbull él, a többieket staffordshire terriernek nevezik. A két sinkorán (a középkori Magyarországon ez volt a kutyák neve) valóban állatorvosokat megtévesztő módon hasonlít egymásra. Akadnak olyan vélemények is, hogy egyes fajtákra amúgy sem lehet tenyésztési tilalmat kimondani. Mások szerint a pitbull lényegében a legaranyosabb kutya, csak a rossz emberek elrontják őket, tehát azokat kell büntetni. (Ebben annyi igazság mindenképp van, hogy e sorok írója, természetesen csak felületes szemlélőként, inkább tart a sétáló pitbulltulajdonosoktól.) Aztán akadnak komoly szakemberek, akik azt mondják, hogy vigyázni kell a pitbullokkal. Az érintett kutyák ugyanis csapatosan, sötétedés után és gyengékre (öregekre, kisgyerekekre) támadnak. Mint a ragadozók... Más vélemények szerint a jövőben minden veszélyesnek minősített kutya bőre alá a gazdák pénzén azonosító chipet kellene ültetni. Ez várhatóan előbb sikerül, mint a pitbull-staffordshire terrier elkülönítés.