A ciánvegyületek biokémiai szinten gátolják a sejt élettani folyamatait, s már kisebb dózisban halálosak valamennyi élőlényre. Az élő szervezeteknek nem tesznek jót a nehézfémek sem. Ezen tényeket a román fél is elfogadja, miként talán azt is, hogy a nagybányai alkalmi ipari tározóban, az aranybánya meddőhányójának kioldásához használt nagy töménységű cianidos oldat áttörte a gátat, és hogy Borsabányán sincs minden rendben mostanában. A román fél szerint azonban "csak" ipari balesetek történtek, nem pedig a Magyarország állítása szerinti "természeti katasztrófa". Abban is biztosak a szakemberek, hogy a milliárdos károk miatt csak az ökológiai terrorista cégként emlegetett ausztrál Esmeralda bányavállalat és romániai leányvállalata, az Aurul perelhető.
Jogi lehetőségek
A Környezetvédelmi Minisztérium nemzetközi főosztályának vezetője úgy látja, hogy elviekben lehetőség van a károk nemzetközi jogi színtéren történő rendezésére, igaz, a gyakorlat mindig jóval nehezebb. Zoltai Nándor szerint például az EU-tagállamokkal egyetemben Románia is elfogadta és aláírta az 1992-ben megalkotott, a határokon átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről szóló Helsinki Egyezményt. Miként az összes érintett aláírta a Szófiai Egyezményt is, amely elsősorban a Duna és vízgyűjtő területének védelmét és gondos használatát írja elő. Sajnos, a nagy nemzetközi keretegyezmények nem tartalmaznak előírásokat a kártérítési felelősségre. Továbbá: sok függ az adott országok magatartásától is, ennek kapcsán Zoltai Nándor felidézi a veszélyes hulladékokról folytatott brüsszeli tárgyalásokat. Itt a nagy "hulladéktermelő" európai országok inkább hátráltatták a közös normák elfogadását. A nagy, általános egyezményeknek egy gyakorlati hasznuk azért van: a kárvitáknál valamiféle alapot, kiindulási pontot adhatnak.
Létezik ezentúl kétoldalú, magyar-román határvízi megállapodás, majd húsz éve. Ez sem tartalmaz konkrét előírást a kártérítési felelősségre, viszont szerencsére kimondja az értesítési kötelezettséget. Ennek egyébként a román fél minden esetben eleget is tett és a kellő adatokat is átadták a magyar hatóságoknak. Az értesítés nagyon jól jött például Szolnok esetében, ahol azért volt különleges a helyzet, mert a város felszíni vízből nyeri a ivóvizet. Ezért időben vizet tudtak vételezni, és 12 órára le tudták zárni a városi vízműveket.
A két céget Magyarország már pereli, ez a magánjogi vonal. Országos szinten már bonyolultabb a helyzet: keleti szomszédunk aláírta ugyan az említett szófiai egyezményt, ám nem nyilatkozott azon kérdésben, hogy vita esetén nemzetközi választott bíróság, vagy a hágai bíróság illetékességét ismeri-e el. (Magyarország mindkét megoldást elfogadta.) Egyes értelmezések szerint ezzel a hágai bíróság illetékességét Románia kizárta, vagyis, ha a két ország perre viszi az ügyet, nemzetközi választott bíróság hoz majd döntést. A háromtagú testületbe a két fél szabadon jelölhet egy-egy szakembert (ez nem csupán magyar vagy román lehet) és a jelöltek közösen választanak elnököt.
Új szabályok
A Szamos és a Tisza ciános legyilkolása miatt is égetővé vált a belső és a nemzetközi jogi környezet rendezése. (Jelenlegi helyzet: a Szamosban és Tokajtól felfelé a Tiszában nincs hal, Szolnoktól délre a vártnál valamivel jobb a helyzet, állítólag megmaradt a korábbi halállomány harminc százaléka.)
Zoltai Nándor rámutat, hogy szakítani kell az eddigi pusztító gyakorlattal, nevezetesen azzal, hogy a vállalatok eleve betervezik költségvetésükbe a környezetszennyezés miatt kiszabott büntetéseket. Pedig a nyugat-európai országokban vannak tapasztalatok a szennyezés valamennyi formájával kapcsolatban, amelyeket igyekeznek átadni. Például Németország már került hasonló helyzetbe, a hatvanas években a Sandoz cég bázeli telepe tette holt folyóvá a Rajnát.
Természetesen mindez csak tűzoltás, a hosszú távú megoldást a környezetvédelmi adók bevezetése jelenti. Noha várhatóan az idén sem fér bele a kormány jogalkotási programjába, a szakemberek bevezetnék az úgynevezett környezetterhelési díjat. Ezt a vállalatokra nem csupán a határértéket meghaladó szennyezések, hanem már a legkisebb szennyezés esetében kivetik.
EU-lépések
Az EU szakemberei a Magyarországot ért ökológiai katasztrófák kapcsán ígéretet tettek arra, hogy a hasonló balesetek elkerülése végett felmérik a bányászati tevékenység által érintett érzékeny helyeket. Ígéret van arra is, hogy ösztönözni fogják egy, a környezeti felelősséggel kapcsolatos EU-direktíva kialakítását. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy bizony a Lajtától nyugatra is van mit pótolni. A bányászati tevékenységekkel kapcsolatban nincs EU-irányelv, ezáltal a balesetek megelőzésére sincsenek szabályok, holott négy tagország - Spanyolország, Portugália, Svédország és Olaszország - is alkalmaz a nagybányaihoz hasonló technikát. Az EU tehát a saját berkein belül is szigorítani fog az elkövetkezendő években, és az Európai Parlament idén februári határozata kimondja: az ipari biztonság, a szennyezésmegelőzés, a környezeti és fogyasztói felelősség területén a jelölt országok semmilyen mentességet nem adnak.
Az EU-ban egyébként három év előkészítő munka után most készültek el a vízgazdálkodásról szóló keretirányelvekkel. Bár késésben vannak az országok, az EU-törekvések szerint 2015-ben átfogó vízügyi szabályozás lép életbe. Azt azonban senki sem tudja, hogy addigra mennyi iható víz, tiszta forrás lesz még.
DRÁVUCZ PÉTER
**** KERETBEN ****
Listavezetők a világon
Ritkán hangoztatott tény, hogy az ország üledékes geológiai felépítése miatt néhány természetes szennyező anyag tekintetében (kadmium, ólom, arzén) listavezetők vagyunk a világon. Sok a víz formálta (hidromorf) talaj, amely gazdag nehézfémekben és főleg sókban, ezek pedig a vizeinkbe is átoldódnak. Az ilyen vizek tisztítása nagyon költséges, Békésben például a víz arzénmentesítése köbméterenként 400 forintba kerül. A radioaktivitásért ugyancsak a természet okolható. (Ebben egyébként Skandináviáé a vezető hely, ahol a gránit okozza a talaj és a vizek kiugró értékű radioaktivitását.)
Az ipari szennyeződés, az ember környezetkárosító tevékenysége mellett tehát a természet veszélyes "ajándékai" sem lebecsülendők, igaz, ez a szennyezőket nem hatalmazza fel a világon jelenleg általában folytatott ökológiai terrorizmusra.