"Az 1848-as forradalom utáni évszázadban a formálódóban lévő polgári társadalom kiharcolta március ünnepelhetőségének a jogát, a negyvennyolcra jó szívvel alig emlékező államhatalommal szemben. Másképp fogalmazva: március a társadalom ünnepévé lett, bizonyos értelemben a hatalom ellenében, de ez belefért a berendezkedett liberalizmus rendszerfelfogásába, társadalom- és államszervező politikai filozófiájába. A Horthy-korszakban változott a helyzet. A konzervatív-autoriter rendszer ideológiai alapállása eleve forradalomellenes volt (s ez nem csupán annak 1918-as, illetve 1919-es változataira értendő). Nem "elvi alapon", hanem politikai megfontolásból hivatalosította a márciusi ünnepet, mert önlegitimitása szempontjából használhatónak ítélte. Ettől kezdődően a márciusi ünnepeken az állam és a társadalom múltértelmezései mintegy versengtek egymással. Emellett a társadalom politikai tagolódásához többé-kevésbé igazodó különböző márciusi emlékezések is versengő viszonyban voltak egymással. (Ez utóbbi ugyan már a dualizmus időszakára is elmondható, de annyiban volt alapvetően más a helyzet, hogy akkor még nem volt március 15. törvényesített nemzeti ünnep.)
Mindezekhez képest beszélhetünk kettős fordulatról a szocialista rendszer évtizedeiben. A forradalmi önlegitimációjú rendszer magától értetődően vállalta a márciusi örökséget, és azt saját - dogmatikus marxista - átiratában használta is. A másik - nem kisebb jelentőségű - fordulat az volt, hogy minden más értelmezést, illetve ünneplési formát betiltott, s az ünnepet (is) államosítva, felszámolta azt, ami addig a nemzettudatban mélyen meggyökeresedett márciusi örökséget leginkább éltette: azt, hogy a forradalom és a szabadságharc a társadalmi önrendelkezés és a nemzeti függetlenség kivívásának eszköze. A mindezen közben és mindennek ellentmondva kiépített diktatorikus rendszer egyre inkább arra ébresztette rá a szabad véleménynyilvánítástól (is) megfosztott társadalmat, hogy a márciusi eszmék a fennálló rendszer ellenében is érvényesek. Ezt példázták az 1956-os forradalom manifesztumaiban rögzített követelések, amelyek szinte automatikusan - helyenként szöveg szerint is rímelve - merítettek az 1848-as márciusi 12 pontból.
Az 56-os forradalom leverése, annak módja és a rákövetkező megtorlás mértéke pedig együttesen vezettek oda, hogy a szocializmus kádári formaváltozata még a rendszer úgynevezett konszolidált időszakában sem tudott a társadalom számára hiteles márciusi ünnepet nyújtani. Az 1956 októbere után restaurált, majd újra üzemeltett pártállami viszonyok között a hatalmat gyakorlók olyan ellentmondásos helyzetbe kerültek, amelyet a rendszeren belül aligha lehetett feloldani. Részben a Rákosi regnálásától való elhatárolódás hitelesítése, részben a márciust visszaperlő 56-os követelések miatt: márciust ünnepelni "kellett". De ugyanebből eredt az is - éppen az 1848-as és az 1956-os forradalom sorsközössége és annak következményei miatt -, hogy a forradalom alatt összeomlott rendszert újra restauráló hatalom március vállalásában is hitelképtelen maradt. A társadalom ezután a márciust is csak a rendszer ellenében szerezhette vissza saját ünnepének" - olvashatjuk a továbbiakban Gyarmati György könyvében. (Paginarum, 1998)
- Egy 1970-ben végzett felmérés szerint az ünnepek hierarchiája az egyes foglalkozási csoportok szerint a következőképpen alakult:
Természetesen szinte lehetetlen következtetéseket levonni egy harmincéves felmérésből arra nézve, hogy vajon ma hol állna március 15. az ünnepek hierarchiájában, így csak az ünnep külső megnyilvánulásai alapján vállalkozhatunk valamilyen becslésre. A kihelyezett zászlók számának alapján valószínűleg nem állunk a világranglista élén: tizenharmadika előtt még nem látni, tizenhatodika után már nem látni azokat. Nem túlzás azt állítani, hogy Európa több országában vagy az Egyesült Államokban egy közönséges hétköznapon fúj ugyanannyi lobogót szél, mint nálunk a nemzeti ünnepen.
A népviselet tekintetében is hasonló a helyzet, legfeljebb az ünnepi műsor táncosain látható ez az öltözék. Ellenpéldáért nem kell messzire menni: Bajorországban vagy Skóciában nem múlik el vasárnap anélkül, hogy felöltenék hagyományos ruháikat. Népviseletet persze nálunk is könnyű beszerezni: egyszerűen bemegy az ember például Szombathelyen egy butikba, és máris viheti haza a díszesebbnél díszesebb osztrák dirndliket. De ebből a tényből nem következik az, hogy a szomszédos Burgenlandban mindenki beszerezheti magyar népviseletét.
KESSERÜ MIKLÓS
**** KERETBEN ****
Nagy-Britannia
A ködös Albionban egy egységes állami ünnep van, a többi nemzetiségi - legyen szó a skótokról, az írekről, vagy éppenséggel a walesiekről. De a nagy állami ünnep - amely minden év június havának második szombatja - közös öröm, felhőtlen boldogság. Ez a mindenkori uralkodó "kijelölt" születésnapja. Legkevésbé sem érdekli őket az a csekély, aprócska tény, hogy II. Erzsébet például április 21-én született. A legnagyobb állami ünnep időpontja független a mindenkori uralkodó valódi születésnapjától. 1805 óta működik így ez a rendszer, azóta - megszokott koreográfiával - katonai parádéval egybekötött felvonulás zajlik. Öt regiment váltja egymást évente, mindig másik vonul a saját (skót, ír, walesi stb.) és a brit zászló alatt.
És hogy miért éppen júniusban ünnepelnek? Mert akkor van a legkisebb valószínűsége annak, hogy esni fog az eső.
Egyesült Államok
Az amerikaiaknál az Independence Day, azaz a függetlenség napja (július 4., a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása) a legnagyobb nemzeti ünnep. A jelmezes ünneplés több részre tagozódik: délelőtt piknik, evés-ivás, bohóckodás, délután zenehallgatás, baráti összejövetelek, sportesemények, szürkületkor tűzijáték.
A nemzeti ünnepen megkongatják a Philadelphiában található Liberty Bell nevű harangot, és a nemzeti öntudatukat híven tükröző "America the Beautiful"-t éneklik.
De ez nem lóg ki a sorból: ugyanis a gyerekek minden reggel a tanítás megkezdése előtt eléneklik az amerikai himnuszt, és minden közintézményen látható a csillagos-sávos lobogó...
Franciaország
A franciák nem válogatnak. A szabadság és egyenlőség jegyében mindegyik ünnepük munkaszüneti nap: újév napja, húsvét, a munka ünnepe, május 8-a, amely a II. világháború befejezését hivatott méltatni. Pünkösd napja is szabadnap. Ünnep még Mária mennybemenetele, valamint a halottak napja is, de a legfontosabb július 14., a francia forradalom ünnepe. Katonai parádé, felvonulás, este tűzijáték, utcabál. Mindezt az állami televízió élő adásban közvetíti. Sok helyen cirkuszi sátrat állítanak, folyik a könnyű francia vörösbor, ökörsütés és tengeri finomságok teszik színesebbé az ünnepet. Mivel a hétköznapokon is fellobogózzák a középületeket, az ünnepen nehéz észrevenni a különbséget.
Spanyolország
A spanyoloknak alapvetően egyházi ünnepeik vannak, ami egy mélyen katolikus országban nem számít meglepetésnek. Két nagy ünnep előtt azért a templomokon kívül is munkaszüneti nappal tisztelegnek: az egyik május elseje, a másik október 12.: annak ünnepe, hogy 1492-ben Kolumbusz Kristóf felfedezte Latin-Amerikát. Ez a nemzeti ünnepük, de az ünneplés az épületek, hidak fellobogózására szorítkozik. Semmi extra. Nem úgy, mint amikor a matadorok küzdenek tulajdonképpeni "nemzeti jelképükkel", a bikákkal. A bikaviadalok és az utcai paradicsomdobálás fontosabb mindennél. Polgárháborúnál, Francónál, János Károly királynál.