Nehéz meghatározni a kreativitás fogalmát, de az egyik legfontosabb ismérve talán az, hogy nem tapad az aktuális ismeretekhez, és mindig újat teremt. A régi, megszokott dolgokat újszerű módon rendeli egymáshoz. A kreatív gondolkodás nem a megszokott utakon jár, kerüli a bevált recepteket. Az eredmény változatos lehet: költemény, opera, kórisme, sütemény, vagy mondjuk, egy reklámszlogen.
Amikor gondolatainkat hagyjuk elkalandozni, és azon merengünk, hogy "...mi lenne, ha...", akkor elménket kissé eltérítjük a megszokott formától. Az efféle ábrándozás kreativitásunk fő forrása. Ha őseink nem tették volna fel ezt a kérdést, valószínűleg még a kőből készített szerszámokig se jutottunk volna el.
A legtöbb emberben a jobb agyféltekének több köze van a kreativitáshoz, mint a balnak, amely a mindennapi rutinfeladatokat - beszéd, írás, gondolkodás - koordinálja.
Ha valakinek magas az intelligenciahányadosa (IQ), az még nem jelenti azt, hogy a kreativitása is magas szinten áll, ugyanis az igazán eredeti gondolkodás nem intellektuális tényezőket is magába foglal, mint például az új gondolatok iránti fogékonyság. Különféle teszteket is kidolgoztak a kreativitás mérésére, amelyek eredményei azt mutatják, hogy a legkreatívabbak IQ-ja átlagosan 23 ponttal kevesebb azokénál, akik az intelligenciateszteken a legjobb eredményt érik el. A legkreatívabbak számára ugyanis gyakran problémát okoznak az olyan feladatok, amelyek megoldásához szigorú szabályokat kell betartani.
Megoszlanak a vélemények a kreativitás örökölhetőségéről. Vannak közismert példák a nemzedékről nemzedékre való öröklésről: J. S. Bach családjából például már az ő születése előtti száz évben is a muzsikusok sora került ki, és három gyermeke is híres zeneszerző lett. Az ilyen, nemzedékeket átfogó kreatív adottság azonban ritka jelenség, a "kreatív gén" elmélet nem nyugszik szilárd alapokon. Valamilyen általános kreativitás végigvonulhat egy-egy családban, amelynek tagjai például az üzleti életben, a politikában vagy a művészetek terén jeleskednek. De korántsem az öröklés az egyetlen tényező, amely a kreativitást meghatározza.
A gyermekkor a legkreatívabb életszakasz. Az iskoláskort még el nem ért gyermekek építőkockákat rakosgatnak, rajzolnak, "csináljunk úgy, mintha..." típusú játékokat játszanak, amelyekben színtiszta kreativitás nyilvánul meg. Az iskoláskorban aztán megtanulják a helyes megoldásokat és az elfogadott módszereket: "Csak a vonalon belül fesd ki a rajzot! Ne rajzolj piros elefántot!" Einstein szerint kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem ölték ki a gyerekekből a szent kiváncsiságot. Az iskolában a gyerekeket arra buzdítják, hogy a helyes választ keressék, így már korán többre értékelik a bevett szabályokat, mint a fantáziát, a képzelőerőt és az intuíciót. Természetes kreativitásuk része a fantáziálás képessége, a "miért?" és a "miért nem?" állandó firtatása. A szülők könnyen fejleszthetik ezt az adottságot úgy, hogy megpróbálják megteremteni az egyensúlyt három dolog között: a gyermeket kihívások elé állítják, megismertetik új gondolatokkal, teret engednek kísérletezőkedvének. Különös módon sok kreatív felnőtt életrajzából kiderül, hogy gyermekkoruk nem volt felhőtlen. Az értelmi fejlődés kutatói szerint azok a gyerekek, akiknek nehézségekkel kellett megbirkózniuk, más szemszögből tekintenek a világra, mint szerencsésebb társaik. Ez persze fordítva nem igaz, boldog gyermekből is válhat kreatív felnőtt.
A kreativitás persze nem egyik napról a másikra nyilvánul meg. A szakemberek szerint a kreatív folyamat a következő szakaszokra osztható. 1. Felkészülés. A legtöbben éveket töltenek szakterületük megismerésével, s csak azt követően alkotnak újat. "A semmiből semmi sem teremthető "- mondta Lucretius. 2. Inkubáció. Ebben a fázisban a probléma "belénk fészkeli magát", internalizálódik, és a tudatalattink dolgozik rajta tovább. 3. Megvilágosodás. Ez az a pillanat, amikor a kirakós játék darabjai hirtelen összeállnak. 4. Ellenőrzés. Ilyenkor két kérdést kell feltenni: a "teremtmény" tényleg új-e, és megoldja-e a problémát?
Kudarcainkból tanulunk, mondta C. Kettering, az autó önindítójának konstruktőre. aki élete végére több fontos találmányt fejlesztett ki, mint bármelyik amerikai, Edisont kivéve. "Egy gyermeket az óvodától a diplomáig évente háromszor-négyszer vizsgáztatnak, s ha elbukik, máris kint találja magát. A feltaláló viszont 999-szor hibázik, de ha egyszer mégsem, akkor máris bent van" - szokta mondogatni. T. J. Watson, az IBM alapítója hasonló jó tanáccsal szolgál: "A sikerhez a kudarcok számának megduplázása vezet." A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling szerint a jó gondolatok megtalálásának az a trükkje, hogy kiagyalunk egy csomó ötletet, majd egyszerűen megszabadulunk a rosszaktól.
KESSERÜ MIKLÓS
**** KERETBEN ****
Reklám és kreativitás
"Uram, legyen szíves kinyitni a táskáját, és a tartalmát a pultra helyezni" - hangzott el az ellentmondást nem tűrő kérés a londoni repülőtér vámvizsgálatánál. Az egyik legjelentősebb reklámügynökség vezetőjéhez intézte a fiatal vámtiszt. A híres embernek pár pillanatra elakadt a lélegzete, és a fiatalember másnap már nem volt közalkalmazott. Ugyanis belépett a feltartóztatott elnök cégéhez. Tehette, hiszen hívták, miután elárulta, miért pakoltatta ki a kézi bőröndöt: "Érdekelnek a reklámok, és kíváncsi voltam, hogy mit visz magával egy ilyen fontos ember." Ez a tett, a reklámguru szemében, kreatív gondolkodásra utalt. És valóban, az egykori finánc néhány éve sikeres részlegvezetőként dolgozik a reklámcégnél.
Az ilyesfajta történetek itthon sem ismeretlenek. Gábor bölcsészkaron végzett, tanár lett, majd egy reklámügynökségnél "kreatív". Túlzás lenne azt állítani, hogy arra figyeltek fel, hogy az élete minden percében szellemes megjegyzésekkel traktálta környezetét. Ma mégis mindenki ismeri termékeit. Az "egy jó pofa sör" szlogen és az azt híressé tevő négy tökéletesen átlagos, de keménykalapban kocsmázó férfi ma már fogalom a szakmában. Az egykori pedagógus beszélgetésünk során nem igazán közlékeny. Mint mondja, ha dolgozik, bezárkózik egy szobába és gyártja a különböző ötleteket, szlogeneket. A tévedések elkerülése végett, nem egyből egy a találati aránya, már ami a hatásos és elfogadott mondatokat illeti. Több tucatból, sőt gyakran két-háromszáz variációból tart meg úgy ötöt-hatot. Azok viszont tényleg jók, bármennyire banálisnak tűnnek is. A "még egy kört" valóban bárki kitalálhatta volna, de csak látszólag. Az igazi alkotó elme úgy fogalmaz meg valamit, hogy bár kézenfekvőnek látszik, mégse jut másnak az eszébe.
A reklámügynökségeknél gyakran rendeznek két-három napos összetartásokat. Ezeken órákon át dolgoztatják a munkatársak agyát, persze nem mindegy, hogy kiét. Nemes Júlia a Lowe GGK kreatívjainak vezetője, ő veszi fel az új ötletembereket. Mint mondja, a jó íráskészség a minimum. Fontos, hogy a jelölt meg tudjon maradni gyereknek. Olyan valakinek, aki meg tudja hökkenteni az embereket. Erre viszont senkit sem lehet képezni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az ember agya ne porosodjon be. A gondolkodást tompító szappanoperákat csak akkor érdemes nézni, ha legalább azt próbálja meg valaki kitalálni, hogy mi fog történni két jelenet múlva. Ellenkező esetben marad a bosszankodás. Azon például, hogy miért keres valaki sok pénzt olyan egyszerű ötletekkel, amelyek látszólag mindenkinek az eszébe juthattak volna.
SZÖRÉNYI PÉTER