- Nő mint főnök. Pláne a tőzsdén. Nem megszokott dolog, de akár előnyt is lehet belőle kovácsolni. Ön is így gondolja?
- A legtöbb esetben inkább előny, mint hátrány. Sokszor járok fogadásra, tanácskozásra, ahol alig van nő. Ilyenkor az embert sokkal könnyebben megjegyzik, mindenkinek bemutatják, főhelyre ültetik. Meg aztán sok olyan helyzet van, amikor egy mosollyal, gesztussal fel tudok oldani konfliktusokat, ami két férfi között nehezebb. Csak a verseny számít, hogy ki az okosabb. Európában Svájcban vezeti még nő a tőzsdét. Ő az Iron Lady becenevet kapta, engem, legalábbis az elején, Bloody Marynek hívtak az elbocsátások miatt. Remélem, ma már nincs így.
- Egy nő nem mindig "csak" racionálisan szemléli a dolgokat.
- Igen, azt hiszem, meglehetős empátiával viseltetem a munkatársaim iránt, ami sokszor jól jött. Ez olyankor is működik, amikor gyűléseket tartunk. Lemegyünk a tőzsdeterembe mindannyian, ott kiállok egy mikrofonnal, és elmondom: gyerekek, ez van, és ezt szeretném. Arra vagyok igazán büszke, hogy sohasem késik el senki, pedig nem kötelező a részvétel. Mivel nem vagyunk olyan sokan, ismerem az összes arcot, és ilyenkor szemkontaktust is lehet teremteni. Tagi értekezletet is szoktam tartani, ami szintén nem kötelező, de el tudjuk mondani, hogy mi az oka az esetleges változtatásoknak, ami szerintem fontos. Az az igazság, hogy nem voltam én mindig ilyen nőies, gyerekkoromban inkább fiús voltam, nadrágban jártam, és fiúkkal barátkoztam.
- Mikor kellett először szoknyát vennie?
- Úgy tizenhét éves lehettem, amikor észrevettem, hogy a lányok a melegben szoknyában járnak, és akkor én is vettem magamnak egy nyári ruhát - akkor sem szoknyát. Kosztümöm akkor volt először, amikor az ENSZ-ben kezdtem dolgozni. Nagyon büszke voltam rá, hogy mindenki megkérdezte: ezt ugye Amerikában vettem? Én meg mondtam, hogy nem, hanem Magyarországon. Az ott eltöltött három és fél év azért volt különösen hasznos, mert sok mindent megtanultam, például a nyelvet, szóval nem ijedek meg, ha angolul kell tárgyalnom.
- Úgy tűnik, meglehetősen jól sikerül képviselni a magyar tőzsdét, hiszen visszatértek a külföldi befektetők. Vagy el sem mentek?
- Az az igazság, hogy igazán el sem mentek. A Nemzeti Banknak negyedévenként van letéti statisztikája, amiből meg lehet állapítani, hogy milyen a külföldiek és a hazaiak aránya. Vannak ilyen kimutatásaink az orosz válság idejéből is, így meg lehet állapítani, hogy a külföldiek súlya egyre nő, 66-ról jelenleg 75 százalékra. Tudni kell, hogy a nagy alapok teljesítményét egymáshoz képest is mérik, tehát a befektetők úgy gondolkodnak, hogy ott biztonságos lenni, ahol a többiek vannak. Rémhír volt, hogy kimentek, valójában csak eladtak és alacsonyabban viszszavettek. A belföldiek szálltak ki a papírokból, és ha megnézzük az ingatlanpiacot, meglátszik, hogy hova mentek. A külföldiek nem döntenek ilyen hirtelen, az már kiderült, hogy tartósan itt akarnak maradni a piacon, bíznak bennünk. Magyarország biztos, hogy előbb-utóbb uniós tag lesz, és ez is megnyugtató. Az a tény, hogy a gazdaság 80 százaléka magánszféra, garanciát jelent arra, hogy a politikai hatások kevésbé érvényesülhetnek.
- Sokat kell küzdeni, ha valami változtatást akar elérni?
- Mivel sokáig pszichológus akartam lenni, nagyon hiszek a személyes kapcsolatokban, ezért igyekszem például kijárni a brókercégekhez, és személyes kapcsolatot tartok a kibocsátókkal is. Ők is sok javaslattal segítenek, például a részvényaukciós rendszert is az egyik brókercég vezetője találta ki. Igyekszem velük együtt gondolkodni. Persze voltak nehéz ügyek, például amikor meghosszabbítottuk a kereskedési időt. Ez pont májusban volt, amikor elfordult Magyarországról a figyelem, és leesett a forgalom. Én voltam a "nép ellensége", mindenki engem utált. Persze aztán minden rendbejött.
- Azért ez meglehetősen sok munkával járhat. A női topmenedzserek közül nagyon sokan kénytelenek feláldozni a családot a karrier érdekében.
- Nagyon sokat segít, hogy a férjem lelkes családapa. Azt szoktam mondani, hogy nem segít, hanem részt vesz. Pedig neki is sok elfoglaltsága van, a Nemzeti Bankban a monetáris és a statisztikai főosztály tartozik hozzá. Én igyekszem minden nap fél hét-hét körül végezni, de ez nem mindig sikerül, például tegnap sem. Ha a férjem most itt lenne, azt mondaná, hogy tegnapelőtt sem, meg azelőtt sem. Mindenesetre úgy szervezzük az életünket, hogy minden munkán kívüli elfoglaltságunkat a gyerekekkel együtt csináljuk. De nagy elismerése a munkámnak, helyesebben nagyon jól esett, hogy Simor András azt nyilatkozta a Pihenőben, hogy azért is tudja könnyen összeegyeztetni a két funkcióját, mert tudja: a tőzsde jó kezekben van.
- Mégis, mit csinál kevés szabadidejében?
- Az az igazság, hogy nekem már az is kikapcsolódás, ha nem csinálok semmit. A barátaim nevettek rajtam, mert amikor síelni voltunk, én már attól is jól éreztem magam, hogy csak utaztunk a felvonón, és ment az idő. Igyekszem velük is sok időt tölteni. Ők - főleg a régiek, akikkel Pécsett együtt nőttem fel, vagy akikkel a Gazdaságkutató Intézetnél a "világmegváltó időben" összebarátkoztam - megmaradtak ma is. A szilvesztert is együtt töltöttük. Mindig visszaemlékszünk, hogy gyerekek, amikor még ott ültünk a gazdaságkutatóban, és nem volt lakásunk...
- Mint gazdaságkutató, jósolhat?
- Nem lenne szabad, és nem is a feladatom. De mint makroelemző állíthatom, hogy mivel ilyen jók a makroadatok, nem lehet azt mondani, hogy ha például 11 000 pont a BUX, akkor az nem emelkedhet tovább. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar papírok rendkívül olcsók, összehasonlítva egy ugyanolyan szektorbeli uniós papírral. Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy a magyar piacban még bőven van tartalék.
SALGÓ ADRIENN
**** KERETBEN ****
A közgazdaságtan atyja
Ha valaki Adam Smith nevét hallja, rögtön tudja, hogy a közgazdaságtan megteremtőjéről van szó, jó esetben még főművének a címe is eszébe jut: A nemzetek gazdagsága. Életéről viszont nem sok embernek vannak ismeretei, jóllehet azon kevesek közé tartozott, akiknek munkája még életében meghozta a teljes elismerést, és - már amennyire ezt az utókor megítélheti - boldogan élt. Pedig nem indult csupa nyerő lappal: kiváló képességei voltak, de külseje nem volt a legvonzóbb: hatalmas orr, dülledt szemek, kiugró alsó ajak, amely ráadásul idegesen rángatózott. Smith egyszer maga mondta: "Én csak a könyveimben vagyok eszményi férfi".
Adam Smith 1723-ban született az Edinburgh-hoz közel fekvő skót halászfaluban, Kirkcaldyben. Apja, aki ügyvédként a vámhivatalban dolgozott, néhány hónappal fia születése előtt meghalt. Adam egyetlen gyermeke volt a fiatal özvegynek, aki egész életét neki szentelte. Anya és gyermeke között rendkívül bensőséges viszony alakult ki; el lehet vitatkozni azon, ez volt-e az oka, hogy Smith soha nem nősült meg.
Jó tanuló volt. Tizennégy évesen beiratkozott a glasgow-i egyetemre, majd később ösztöndíjas lett az oxfordi Balliol College-ban. Mint oly sok korabeli diák, Smith is pap akart lenni. Sűrűn panaszkodott a tanáraira. Az előadókat így jellemezte: "Az oxfordi egyetemen a professzorok nagyobbik része az utóbbi években mindent feladott, még a tanítás látszatát is." Erkölcsfilozófia-professzora, Francis Hutcheson nézeteiből mindenesetre sokat a magáévá tett. Részben az ő, részben pedig David Hume Értekezés az emberi természetről című könyvének hatására - amelyet egyébként a kollégiumi hivatalnokok el is koboztak tőle - lemondott a papi pályáról.
Hazautazott Kirkcaldybe, ahol nyilvános előadásokat tartott jogról és retorikáról. 1748-ban visszatért a glasgow-i egyetemre logikát tanítani, a következő évben pedig elfoglalta a lemondatott Hutcheson megüresedett székét. Smith nem utánozta az unalmasnak tartott oxfordi tanárokat, hanem világos, érhető, lendületes előadásokat tartott, és mivel diákjaival is törődött, hamarosan népszerű lett.
Diákjai szerették, bár elég különös alak volt. Megesett, hogy elment egy cserzőüzemet meglátogatni, és miközben a szabad kereskedelem előnyeit fejtegette, belesétált egy hatalmas, émelyítő szagú, sűrű masszával teli medencébe. Miután a munkások kimentették, levetkőztették és bebugyolálták egy törülközőbe, panaszkodni kezdett, hogy nem tudja rendbe tenni az életét.
1759-ben publikálta első könyvét, amelynek Az erkölcsi érzelmek elmélete volt a címe. A könyv, amely az etikus magatartásról szól, rövid idő alatt nagy hírnevet szerzett neki. 1764-ben franciaországi tanulmányútra ment. Megismerkedett Voltaire-rel, Diderot-val, D'Alembert-ral, Holbachhal, Helvetiusszal, Benjamin Franklinnel, a fiziokrata Francois Quesnay-vel és Jacques Turgot-val, aki később XVI. Lajos pénzügyminisztere lett.
Itt kezdte el írni - mint Hume-nak szóló levelében írja: "hogy elüssem az időt" - azt a könyvet, amellyel megteremtette a közgazdaságtudományt. Címe: Vizsgálódás a nemzetek gazdagságának természetéről és okairól. Smith a gazdasági növekedés motorjának az önérdeket és a munkát tekintette. A növekedés akkor gyorsul, ha nő a munkaerő-kínálat, a munkamegosztás, vagy ha új gépek, berendezések révén javul a munka minősége. Amíg újabb és újabb ötletek és találmányok révén nő a beruházások jövedelmezősége és engedélyezett a szabad kereskedelem, a gazdaság fejlődése töretlen és nő az életszínvonal.
A könyv óriási siker lett, az első kiadást hat hónap alatt elkapkodták. Adam Smith 1778-tól 1790-ben bekövetkezett haláláig magas kormányhivatalt töltött be. Nem az íróasztalfióknak írt, azt akarta, alkalmazzák is a tanait: sűrűn találkozott politikusokkal és más befolyásos személyiségekkel. Fel volt villanyozva, amikor Pitt miniszterelnök megfogadta a tanácsát, vagy Fox miniszterelnök idézte őt.
Legtöbb gondolata több mint kétszáz év múltán is megállja a helyét: Paul Samuelson, a Nobel-díjas közgazdász matematikai módszerekkel újra megvizsgálta Smith növekedési elméletét, és arra a megállapításra jutott, hogy " Adam Smith kiválóan megállná a helyét egy modern közgazdaságtani vizsgán is".
V. É.
Kevélység
A cinikus bölcselő, Antiszthenész hivalkodott szegénységével, és - mint mondta - teljesen hidegen hagyták az anyagi javak. Szókratész, beszélgetésbe elegyedve vele, megfigyelte, hogy Antiszthenész úgy rendezi el magán a köpenyét, hogy jól láthatók legyenek rajta a lyukak és a szakadások.
Antiszthenész, Antiszthenész - mutatott mosolyogva a rongyos ruhadarabokra Szókratész -, köpenyed lyukain át tisztán látom a kevélységed.
V. É.
BÉKÉS ISTVÁN: A VILÁG ANEKDOTAKINCSE, GONDOLAT KIADÓ, BUDAPEST, 1975