Az Országos Vízügyi Főigazgatóság főosztályvezetője, Korompay András szerint valahol ott kell keresni az okokat, hogy a szárazabb időszakokban az emberek könnyű szívvel elhanyagolták a védekezést. Így történt ez például a két világháború között. Ennek az lett a következménye, hogy a csapadékosabb idő beköszöntével, az 1940-es évek elején több mint 700 ezer hektár került víz alá. A riadalmat némiképp csitították, illetve háttérbe szorították a következő évek, a háború, meg ami utána következett. Majd jöttek a hetvenes évek, a tiszai árvíz - ám a lakosság a baj elvonultával ismét elfeledkezett a belvízről. A különösebb baj nélkül eltelt 15 év (persze helyi kivételek mindig voltak) tompította a figyelmet. A biztonság illúzióját erősítette az ország területén jelenleg meglévő 42 ezer kilométer hosszúságú csatornahálózat.
Majd az új évezred közeledtével megeredtek az ég csatornái. Esett, esett és esett... Az ország területének 45 százaléka sík vidék, így a vizek ha odaérnek, ott is maradnak.
Tavaly országosan 800-1000 mm volt a lehullott csapadék, az előző években az országos átlag 400-500 mm volt,
vagyis ez a nagyobb vízmennyiség legfeljebb a Kisalföldön lehetne elfogadható.
A téma egy másik szakértője, Pálfai Imre szerint az 1999-es esztendőnek az volt a különlegessége, hogy a belvizek ellen szinte az egész évben védekezni kellett: a téli-kora tavaszi időszakban a hóolvadásos belvizek, júniustól augusztusig a heves nyári záporokból keletkező, novembertől a kiadós őszi esők által előidézett belvizek öntötték el az Alföld tekintélyes részét, de belvizes gondok voltak a Dunántúl síkvidéki tájain is.
A települések vízrendezettsége, csapadékvíz-elvezető rendszere sok kívánnivalót hagy maga után. Az utcai árkok-csatornák hálózata sok helyen eleve hiányos, ám a meglévők sem működnek rendeltetésüknek megfelelően. Általános jelenség a csatornák erőteljes feliszapoltsága, helyenként szándékos betöltése, a kapubejárók alatti szűk átereszek eltömődése. Az önkormányzatok a lakossággal karöltve rohammunkával próbálnak megszabadulni a belvíztől, tisztogatják a meglévő csatornákat, új csatornákat nyitnak, átvágják az utakat, a legmélyebb területekről szivattyúzzák a vizet. A legnehezebb helyzetben azok a települések vannak, ahol nagyon magas a talajvíz, mert annak szintjét nem könnyű csökkenteni, ugyanis regionális méretű vízszintemelkedésről és legtöbbször nyomás alatti talajvízről van szó. Ez a jelenség sajnos nem csupán az úgynevezett mélyártéri területeken tapasztalható, hanem az egyébként nem túl magas talajvizű hátságperemi településeken is, ahol a lakosságot különösen meglepetésszerűen érte a víz megjelenése a pincékben, majd a mellék-, sőt a lakóépületekben - állítja a szakember.
Alapvető probléma, hogy a hazai csatornahálózat lényegében tízévenként egyszer előforduló igen csapadékos évre van felkészülve, két egymást követő év már csúfot űzhet belőle. A jelenlegi helyzetért mindenesetre felelős az állam, felelősek az önkormányzatok, a földhasználók is. A 42 ezer kilométernyi csatorna túlnyomó része az állam, a KHVM és az FVM tulajdonában van. Az önkormányzatok azonban nem építették meg a rájuk eső csatornákat, és a földhasználók hanyagsága is kimutatható.
Pálfai Imre szerint a rendkívüli csapadékmennyiség mellett nem csupán a vízrendezés hiányosságaira vezethetők vissza a bajok, hanem településfejlesztési hibákra, a vízviszonyokkal nem kellőképpen számoló beépítési módokra és rossz építészeti megoldásokra is. A legmélyebben fekvő, időnként nagyon magas talajvízállású, korábban vízjárta területeket is beépítették - főleg a hosszú száraz periódusokban -, az épületeket nem megfelelően alapozták és szigetelték, a küszöbmagasságot alacsonyra tették. A közutaknál a vízátömléseket az útkorona megfelelő kiemelésével is el lehetett volna kerülni.
Korompay András hangsúlyozta: a jelen állapotok szerint 300 ezer hektárt öntött el a belvíz, ám a helyzet még súlyosabb lenne, ha az állam, az önkormányzatok, a lakosok nem folytatnának komoly védekezést, ha nem működne folyamatosan 350 szivattyútelep, amelyek együttesen másodpercenként 800 köbméter vizet emelnek ki. A vízügyi társulatok naponta 30-35 millió forintot költenek védekezésre, tavaly és idén is súlyos milliárdokat költöttek és költenek el. Egy jellemző adat: novembertől 700 millió köbméter vizet, a Velencei-tó vízmennyiségének 15-szörösét szivattyúzták át, és 810 ezer köbméter iszapot takarítottak el. Szervezett védekezéssel, előre tervezéssel elkerülhető lenne például az, hogy egyes településeken kitegyék a táblát: a koporsós temetések a belvíz miatt elmaradnak.
DRÁVUCZ PÉTER
**** KERETBEN ****
Védelmi feladatok
A belvizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges feladatok ellátása az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében, vagy elhárításában érdekelt ingatlantulajdonosok törvényileg előírt kötelezettsége. Az állami feladatok ellátása terén a KHVM irányítása alá tartozó vízügyi szervezet üzemelteti a kizárólagos állami tulajdonú belvízvédelmi műveket (csatornák, belvíztározók, vízkormányzó műtárgyak, szivattyútelepek), ezeket fenntartja, fejleszti, a vízügyi igazgatás pedig szakmailag koordinálja a védekezést.
Kiemelt támogatás a belterületi vízrendezési feladatok megoldására
1999. december végén a belterületek veszélyeztetése miatt nagyarányú mederkotrási munkálatok kezdődtek az országban. Számos településen az elvezető rendszerek hiánya akadályozta a mentesítést. A vízügyi igazgatóságok feltárták az elvezetési útvonalakat és akadályokat, egyidejűleg koordinálva és műszaki irányítással segítve a vízgazdálkodási társulatok és az önkormányzatok védekezési munkáit. A vízgazdálkodási társulatok a védekezés során a meglevő csatornák funkcióképességének javításával vagy újak nyitásával 1300 km belvízcsatorna-szakaszon végezték el a belvíz levonulását akadályozó vagy nehezítő dugók eltávolítását. Naponta 70 kotrógéppel segítették a víz gyorsabb levonulását. A vízelvezetés meggyorsítására számos helyen szivattyús átemelés szükséges. A társulatok által naponta átemelt belvíz mennyisége megközelíti a 25 millió köbmétert. Ugyanakkor az önkormányzatok általában sem technikailag, sem szakmailag nincsenek felkészülve a vízkárok elleni védekezésre. Ahhoz, hogy megfelelő szinten kiépíthessék csapadékvíz-elvezető rendszereiket, illetve képesek legyenek fenntartani és jó karba helyezni a meglévőket, még az idén célirányos pályázati rendszert hívnak életre a meglévők mellett, illetve azok kiegészítésével. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, tekintettel a járványveszélyre, a belvíz által fenyegetett területeken intézkedik az ivóvízminőségnek a jogszabályban előírtnál gyakoribb ellenőrzésére. Megkezdődött a települési önkormányzatok tulajdonát képező közcélú vizek, vízfolyások és vízlétesítmények műszaki állapotának, mennyiségének felmérése. A KHVM a 2000. évi vízügyi célelőirányzat terhére az önkormányzatoknak kiírható pályázat keretében 300 millió forint erejéig kiemelt támogatást nyújt a belterületi vízrendezési feladatok megoldására. Azok a vállalkozók, akik számlával tudnak védekezési munkákat elszámolni, költségük megtérítésére számíthatnak.