Veszélyben az európai filmipar piaca

A francia filmek, amelyek az audiovizuális ágazatok szubvencionálására fordított 3 milliárd francia frank (517 millió dollár) oroszlánrészét kapják, sok éven át egyharmad-kétötöd közötti arányban részesedtek a belföldi piacból. Csakhogy a párizsi Centre National du Cinéma szerint az elmúlt két évben hanyatlott részesedésük és 1998-ban már csak 27 százalékos volt. Ebben része volt a Titanicnak is, de a francia filmesek nem háríthatják teljes mértékben e megafilmre a felelősséget problémáikért. Jóllehet a jegyeladás egészében véve föllendült a múlt évben, a francia filmekre szóló jegyekből 10 százalékkal kevesebb kelt el, mint az előző évben.
A francia mozi nem az egyedüli áldozat. Tavaly az amerikai filmek elárasztották a glóbuszt. A jegypénztárak amerikai filmek utáni bevételei az ázsiai és a latin-amerikai gazdasági nehézségek dacára 17 százalékkal nőttek. Ez nem is csak egyszerűen valamiféle Titanic-hullám volt. Az 1998 legsikeresebb filmjeiről a Variety magazinban közölt lista alapján az első 39 helyet amerikai filmek foglalták el. Az előző évben még négy nem amerikai film szerepelt az első 25 alkotás között.
A német filmek belföldi piacuknak kevesebb mint 10 százalékát mondhatták magukénak, szemben az 1996. évi 15 és az 1997. évi 17 százalékos részaránnyal. Nagy-Britanniában a Screen Finance szaklap szerint a brit filmek piaci részesedése tavaly az 1997. évi 27 százalék felére csökkent.
Bár az elmúlt négy esztendőben a multiplex mozik Nagy-Britanniából kiindulva elterjedtek az egész kontinensen, inkább amerikai filmeket játszanak, mint európaiakat. Ez meglepte a szakmabelieket, akik abban reménykedtek, hogy az extralehetőségek azok ízlését fogják kielégíteni, akik a művészfilmeket és más európai specialitásokat kedvelik. Csakhogy a multiplexekkel együtt jön a bombasztikus hatás lehetősége, ami a megafilmeknek kedvez. Hollywood az európaiak legmerészebb álmait is meghaladó költségvetéssel készíti az olyan akciófilmeket mint a Titanic vagy a Csillagok háborúja. Némelyikük, például a "Godzilla" megbukik, de azok, amelyek beválnak, két évtizedre visszamenőleg példátlanul nagy közönség elé kerülnek.
Ugyanakkor a stúdiók marketingkiadásai ugrásszerűen megnövekedtek. A marketingkampányok manapság gyakran hat hónappal a film forgalomba hozatala előtt beindulnak. Neil McCartney, a Screen Finance kiadója szerint öt éve a stúdiók még körülbelül 1 millió fontot (1,6 millió dollár) költöttek egy nagy film propagálására, ma ennek kétszeresét szánják erre.
A független európai forgalmazók nem remélhetik, hogy felvehetik a versenyt ekkora büdzsével. Számuk folyton folyvást csökken. Nagy-Britannia megmaradt nagy filmes vállalkozásaiból kettő - a Rank és a First Independent - tavaly zárt be. Franciaországban a három nagy filmcégből kettőt - az UGC-t és a Gaumont-t - amerikai stúdiók szerződtették le filmjeik terjesztésére.
Miután az amerikai filmek menők külföldön, a nemzetközi jegybevételek adják a stúdiók teljes bevételeinek mind nagyobb részét. Tavaly a külföldi bevételek egy szinten voltak a belföldiekkel, míg 15 éve még csak feleakkorák voltak. Ez a változás a stúdiókat arra késztette, hogy többet költsenek filmjeik külföldi értékesítésére. Egyúttal arra bátorítja őket, hogy több ilyen Titanic-féle, földrajzi helytől, kultúrától függetlenül mindenütt "fogyasztható" filmet készítsenek, amelyeket ugyanúgy lehet játszani Prágában, mint magában az Egyesült Államokban.
Mit tehet Európa eme invázió ellenében? Nem sokat. A kormány csak Franciaországban, a "hősi ellenállás eme bástyáján", üt vissza. Catherine Trautmann művelődésügyi miniszter nemrégiben terveket jelentett be a forgalmazási szubvenció 50 százalékos emelésére és a multiplexek filmjátszási szabadságát korlátozó szabályok bevezetésére a helyi filmek védelme jegyében. Trautmann asszonynak azonban Astérixtől eltérően nincs varázsitala...
(THE ECONOMIST)