Vadászok kontra orvvadászok

- Számomra a vadászat egy életforma, egy hivatás. Természetesen a társadalom megítélése nem mindig azonos. A háború előtt csak a földbirtokosok és igen kevesen a kiválasztottak közül vadászhattak. A háború után a munkás-paraszt vadászat volt a jellemző, ebben az időszakban az értelmiség kiszorult ebből. Szerencsére a rendszerváltás óta a vadászat sokkal szabadabbá vált. Ki lehet ma vadász? Mindenki, aki már betöltötte a 18. évét, magyar állampolgár, vadászati vizsgát tett, a rendőrségi követelményeknek megfelel, azaz sem bűncselekményben nem vett részt, sem semmilyen rendőri korlátozás alá nem esik, vagyis fegyvert tarthat. Egészségesnek kell lennie - ez megfelel a gépjármű vezetéséhez szükséges orvosi alkalmasságnak. Azaz ma mindenki vadászhat, aki ezeknek a feltételeknek megfelel. Természetesen pénzre is szükség van. Ma egy vadászfelszerelést megvásárolni, fegyvert, ruházatot és egy vadásztársasági tagságot is fizetni, havonta 2-3-szor utazni a vadászterületre, az megterhelő. Azonban amennyiben a sízéssel összevetem, akkor nincs nagy eltérés. Mindenesetre a startnál csak a fegyverekre mintegy 300 ezer forintra biztosan szükség van.
- Milyen ember a vadász? Védi az erdőt, s közben pusztítja az állatokat?
- A vadász szereti és tiszteli a természetet. Látszólagos ellentmondás, hogy mégis ő az, aki elejti a vadat. A mi hazánkban nincsenek olyan nagyragadozók, amelyek a természetes körülmények között tudnák szabályozni mondjuk az őz- vagy a szarvasállományt. Ezért a vadásznak kell szabályoznia ezeknek a fajoknak a mennyiségét. Az utóbbi 30 évben bizony elég sok kárt kellett téríteniük a társaságoknak, mivel elszaporodott a vad.
- Ki szabja meg azt, hogy melyik évben melyik fajtából mennyit lehet, illetve kell kilőni?
- A minisztérium a tervezést három szinten bonyolítja le. Körzetekre osztotta az országot, ez akár több megyére is kiterjedhet.
Ezen a szinten csak irányokat ír elő, hogy mely területen mennyi vad legyen. A második szinten 10 évre terveznek, s ez már konkrétan egy-egy vadászterületre vonatkozik. Itt már megjelennek a számok is, nevezetesen az, hogy az adott területen mennyi lehet a nyúl, a szarvas, a muflon, az őz stb. A harmadik szinten magán az illető vadászterületen minden évben el kell készíteni azt a tervet, amiben pontosan szerepel az, hogy azon a területen abban az évben mennyi vadat szabad, lehet elejteni. Ezt a mennyiséget kell nagyon pontosan megtartani, ezt kérhetik számon az egyes vadásztársaságoktól.
- Mennyi vad él nálunk? Lehet konkrét számokat mondani?
- Nincs igazán egyezség a vadászok között, s ezért a legkritikusabb fajról, a legtöbb erdei kárt okozó vadról, a szarvasról is csak annyit lehet megállapítani, hogy minimum harminc-, maximum hatvanezer él az országban. De ez csak egyetlen vadfajta. Egyébként ez a minimum-maximum az összes többi vad esetében is megállapításra kerül. Amennyiben például az apróvadnál kisebb a létszám a minimumnál, akkor azonnal be kell tiltani a vadászatukat. És ha a maximum fölé emelkedik, akkor akár hatósági vadászatot is el lehet rendelni.
- Ebben a kemény télben mit tehet a vadász az állatokért?
- A vadász legfőbb kötelessége az, hogy abban az időben, amikor a vad rászorul a segítségre, akkor ne vadásszon, hanem segítsen (etessen, hóekézzen, mentse a vadat). Ezt ugyan nem írja elő jogszabály, de minden valamirevaló vadász megtartja. Ugyanakkor amikor nehezen jut a vad élelemhez, akkor a vadász hóekével félretolja a havat, hogy hozzáférhessenek a táplálékhoz az állatok, illetve rendszeresen kihelyeznek ennivalót a vadetetőkbe. A mostanihoz hasonló szélsőséges időjáráshoz is jól alkalmazkodik a vad, nem sok az elhullás. Ilyenkor az apróvad van nehéz helyzetben. A nagyvad simán átvészeli a nagy hideget is. Az őz és a muflon a magas hóban jobban ki van téve a felfázásnak, mivel a hasuk alja beleér a hóba, könnyen megbetegedhetnek.
- Ön az Országos Magyar Vadászkamara elnöke. Kik tartoznak ehhez a szervezethez?
- A kamara viszonylag új szervezet, hiszen egy 1997. évi törvény alapján született meg a döntés a létrehozásáról. Minden vadászember kötelezően a kamara tagja. Közel 50 ezren vagyunk a tagjai, vagyis ennyi ember vadászik itthon. Az egész évi díj ára 1200 forint. Egy évre kiváltott vadászjegy ára 6000 forint egységesen, de kötelező felelősségbiztosítást is kell kötni (100 forint/év), mivel a vadászat veszélyes üzem, akár a gépkocsivezetés. Ezért módosult a régebbi gyakorlat, nevezetesen gépkocsi és nagyvad ütközésekor nem a vadásztársaság a felelős, hanem a gépkocsivezető. Mivel a vad nem vonható felelősségre, a gépkocsivezetőé a kár. Persze vannak kivételek: ha a közút felé hajtják a vadat, vagy az etetőt közel helyezték el az úthoz, akkor a társaság a felelős, egyébként nem. A vad az államé, nem a társaságé!
- Mi történik akkor, ha a vadász szerencsével jár és sikeresen lő ezt-azt? Mennyit kell fizetnie?
- Amennyiben egy adott vadásztársaság tagja, befizette a tagdíjat, akkor ennek a társaságnak a megadott keretéből a rá eső mennyiséget kilőheti. Azt pedig a tagok egymás között döntik el, hogy kire mi jut. Ezért nem kell fizetnie. Azonban ha olyan vadászokról van szó, akik nem tagjai a társaságnak, hanem úgynevezett bérkilövők, nincs területük, bizony kemény tízezreket kell fizetniük egy nagyobb vadért. Sokan azt hiszik, hogy az elejtett vad szőröstül-bőröstül a vadászé. Csak a trófea az övé. A vadhús a társaságot illeti, s csak az jogosult azt értékesíteni. A vadász is megteheti, de természetesen fizetnie kell érte. Apróvadnál teljesen más a helyzet; társas vadászat keretében ejtik el a fácánt, a nyulat, és a vadászat végén saját maguk döntik el, hogy miként osztják el a zsákmányt.
A vadászat ma a korlátozások elfogadásával jár. Sorolnék egynéhányat: nem vadászhatunk az országban bárhol. Számos természetvédelmi, vízivad-védelmi területünk van, ahol tilos vadászni. Nem használhatunk bármilyen eszközt, például tilos olyan csapdát állítani, amelyik megöli az állatot - mert lehet, hogy olyan példányt fog el, amelyért nagy kár lenne, ha elpusztulna. Ha van öntöltős sörétes fegyverünk, akkor abba nem tölthetünk 5-6 lőszert - ennyi fér bele -, csak hármat, mert az vadászhoz nem illő lenne. Nem használhatunk hívó hangokat, magnókat, hogy becsapjuk a vadat, nem használhatunk "éjjel látó készüléket", azaz infratávcsövet. Tehát a vadakkal szemben is korrektnek kell lennie a mai vadásznak.
FORRAI G. JÁNOS