Tutti nem tuti

Timár Péter - akár a népmesében a Mátyás királyhoz vendégségbe érkező hős - hozott is "ajándékot", meg nem is. Filmje - a 30. Magyar Filmszemle egyik legjobban várt produkciója, a 6:3 - amelyet ezen a héten mutattak be mozijaink - kihagyott lehetőségei miatt csalódást keltett. Az alapötlet pedig kitűnő: hősünk, Tutti a mából visszakerül a múltba, születése helyszínére és órájába, az angol meccs közvetítésének lázában égő Budapestre. Élete nagy álma válik ezzel valóra, egyrészt élőben, egyenes adásban hallgathatja végig az évszázad meccsét, másrészt - s ez a lehetőség még jobban izgatja - megismerheti és megtalálhatja a születése után őt a kórházban hagyó édesanyját.
Timár nyilvánvalóan nem a 6:3-as meccset, annak atmoszféráját, kulisszatitkait akarta felidézni, nála a nemzeti mítoszt idéző filmcím csak csali, a meccs keret a történet elmeséléséhez. Nagyon ügyesen nem is használ fel eredeti dokumentumfelvételeket, csak az egykori legendás közvetítést vezető Szepesi György hangját halljuk. A baj "csak" az, hogy a történet - Tutti kalandjai az 1953-as Budapesten - nincs jól megírva, a dramaturgiai gépezetet pergő, eleven ötletek helyett a rutin működteti. A humor legfőbb forrása hősünk tudása: pontosan ismeri a meccs részleteit, s a gólok, izgalmas helyzetek előtt előre mindent bemond a környezetének. Főleg "látnoki" képessége, s a zsebéből elővett ötezres bankó okozza a bonyodalmat: s ez a nem túl vérbő helyzetkomikum löki előre a komótosan araszoló cselekményt. Az ötvenes évek és jellegzetes, tipikus szereplőinek ábrázolása azonban meglehetősen vérszegény, többnyire csak az unalomig ismert filmes közhelyeket, rekvizítumokat kapjuk.
Egészében Timár nem aknázza ki a film alaphelyzetében, sztorijában rejlő lehetőséget, azt, hogy az ezerszer elátkozott, filmekben sokszor megmutatott ötvenes évekről másképpen, játékosan, ironikusan, szatirikusan, akár a groteszk elemeit felhasználva szóljon.
A nagyobb baj, hogy nem szórakozunk igazán jól, gyakoriak az üresjáratok. Fergeteges komédia helyett egy fogyasztható, de nem különösebben eredeti vígjátékot kapunk. Pedig Timár közel volt ahhoz, hogy berúgja a "gólt"...
(GERVAI)