Érkezés magunkhoz

Franciául is alig két éve kiadott műve pedig (bár nem vethető össze az itthon 1974-től ismert A háborúval) egyáltalán nem afféle futottak még regény. A már diákkorában (!) Renaudot-díjas szerző ugyanis megint feldolgozza a hányódás kimeríthetetlen témáját, visszautalva 1968-as első novelláskötete, A láz egyik emlékezetes darabjára.
A távol kerülés a valóságtól, a szürreális képzelgés a - hol betegség, hol gyógyszerezés következtében létrejövő - lázas állapot ebben az újabb regényében szintén előkelő szerepet játszik. Az enyhén hagymázas jelenetek összessége mégsem válik valószerűtlenné, illetve modorossá, amit sajnos a francia regény valamikori hírességeinek fáradtabb munkáiban szomorúan észrevételezhetnek a korosabb rajongók...
A szóban forgó élettörténet tudniillik éppen az alig hihető tények megállíthatatlan halmozódásának köszönhetően lesz lebegő, gyorsvonati sebességű s néhol majdnem siketítően összemosódó. Ha viszont némi lelki fölkészülés után belefogunk a marokkói mulatt kislány hányatott históriájába, nehezen szabadulunk tőle. A szociográfiai háttér - netán a leányka magnóra mondott emlékezése - persze nyilvánvaló. Az egyes szám első személyben beszélő főalak nem több személyből van elegyítve, hanem "egy az egyben" ő. Vagyis maga az eleinte egyértelműen kedves és szánandó, később kissé ijesztően deviáns, majd végül valahogyan helyrerázódó figura. Néha nem is bánnánk, ha Le Clézio erőteljesebben beledolgozott volna a záporozó epizódokba, mert az egyik kis dráma után átmenet nélkül következő másik hasonló feszült eseménysor hatása ilyen egybefüggően, tagolatlanul, kevésbé érvényesül.
Mielőtt ráunnánk a lassan értelmetlennek tetsző odébbállásokra és eltünedezésekre, gyengéden elhelyezett írói jelzésekből csak-csak kiderül, hogy a roppant egyéni zenéket komponáló és előadó, ezeregyéjszakába illő szépség mit keres nyugtalan vándorlásai közepette.
ISZLAI ZOLTÁN
J. M. G. Le Clézio: Aranyhalacska, 259 l. 950 forint.