A nyereség eltűnik egy nagy zsákban

Miközben nagy hangsúlyt fektetek arra - mondta el lapunkban a direktor -, hogy a szabadtéri színpad műsora erősen bevételcentrikus legyen, nem szabad elfelejteni, hogy a Dóm tér a szegedieké, annak költségvonzatait és egyéb kényelmetlenségeit a szegedi lakosság viseli, nem pedig az idelátogató bécsi, budapesti, soproni vagy chicagói néző. A megoldás egy differenciált jegy- és bérleteladási rendszer kialakítása, amely a szegediek preferáltságát kívánja aláhúzni.
Kacérkodom Hoffmansthal "Jedermann" című színműve színpadra állításának gondolatával. A hatalmas templomtér szinte kiált azért, hogy valaki az egyetemes színházkultúrának ezt a biblikusan naiv, de megdönthetetlen mélységű, alig csiszolható gyémántját egy tehetséges mai, autentikus átiratban, impozáns kivitelben megrendezze. Izgalmas kihívás, de óvatos vagyok ezzel kapcsolatban, mert be kell látni, hogy minden a Dóm téren végrehajtott kísérletezésnek súlyos anyagi következményei lehetnek.
A 2000-es nyár nagy szenzációjának tudnám elképzelni a "Starlight Express" magyarországi ősbemutatóját a Dóm téren. Természetesen abban az esetben, ha sikerül megszerezni az előadás játszási jogát.
A kőszínház rendelkezésére azok a pénzeszközök állnak, amelyeket a költségvetés, illetve az önkormányzat a színház rendelkezésére bocsát. A fennmaradó összegeket (10 százalék) a jegy- és bérleteladásból, bérbeadásokból, reklámbevételekből és szponzori támogatásokból a színháznak magának kell kitermelnie. Hogy ez a tíz százalék tizenöt vagy nyolc, az egyáltalán nem mindegy.
Szerintem több tíz millió forintos bevételi többlet termelhető ki. Összességében akár negyven-ötvenmilliós többletet is jelenthet az első évad során. Tudom, ezt olvasva többen fel fognak szisszenni, majd röviden az "utópisztikus" jelzővel illetik kijelentésemet, de ha megnézik a színházkomplexum teljes befogadókapacitását, a benne rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, és hogy az eddigi vezetés ilyen értelemben micsoda enerváltságot és ötlettelenséget mutatott, talán nem is tűnik olyan földtől elrugaszkodott becslésnek. A potenciális támogatókkal azt kell megértetnünk, hogy a színház elsősorban minőségi reklámerővel rendelkezik. Nem kis dolog, ha egy cég azzal büszkélkedhet, hogy valamely szép kiállítású, nagy sikerrel futó előadás kizárólagos szponzoraként járul hozzá a kultúra támogatásához.
A szabadtéri játékok költségvetésével kapcsolatban egy olyan projekt vázlatát fogom felskiccelni, amely sok szempontból kétségtelenül eltér az eddigi gyakorlattól, de meggyőződésem - és eddigi tapasztalataim is azt igazolják -, ha valaki alkotni akar valamit, előbb meg kell lódítania a fantáziáját, majd végig kell vizsgálnia annak realitását, ami megfogant képzeletében.
Az 1998-as százhetvenmilliós költségvetésnek a tetemes része (százharmincmillió forint) nem fix támogatásból származik. Az önkormányzat által biztosított negyvenmillió forint mellett, a minisztérium rendelkezésére álló, az ország szabadtéri játékainak támogatására szánt költségvetési keretből a Szegedi Szabadtéri Játékok részére juttatott harmincmillió forintos összegre remélhetőleg a jövőben is lehet számítani. Hogy a fennmaradó százmillió forintot sikerül-e különböző alapítványokból és a szponzori támogatásokból évről évre biztosítani, az igencsak kérdéses. Ezt a nem kizárható, a szabadtéri működését lényegesen befolyásoló bizonytalanságot valamilyen módon ki kell iktatni.
Kalkuláció kérdése az egész: ismerjük a nézőtér befogadóképességét, ismerjük az adott produkció (koncert) összköltségét, előadássorozat esetén a létrehozás és az előadások játszási költségeit, ismerjük a jegyárak reális határait (vannak erre vonatkozó tapasztalatok), tehát minden kiszámítható. Semmi másra nincs szükség, mint nagy vonzerejű előadásra, koncertre, magas művészi színvonalra, hosszú távú előkészítésre.
Egy világhírű rockopera (Starlight Express) előadásaira nagy valószínűséggel akár hússzor-harmincszor is lehet telt házat produkálni. Tudom, hogy ez ellenkezik az eddigi gyakorlattal, miszerint egy előadást négyszer-ötször játszanak a szabadtérin, de ettől a hagyománytól sem kell teljes mértékben eltérni. A másik két előadás (Mephistophele, Balett) a szokásos előadásszámmal menne. Nem azért, mert a pályázat kiírója rockopera párti, hanem mert ebben az előadásban látja a nagyfokú eladhatóságot. Ugyanígy: személy szerint Tom Waits zenéjének odaadó rajongója vagyok, de nem biztos, hogy nyereségesen eladható egy koncertje a szabadtérin. Ellenben a száztagú cigányzenekar nagy valószínűség szerint pozitív szaldót tud produkálni.
Az ilyen nyereségorientált programok - sikeres megvalósulások esetén - a jelenlegi struktúra mellett kitermelnek egy pénztömeget, ami eltűnik egy nagy zsákban, a "Szegedi Nemzeti Színház és Szegedi Szabadtéri Játékok" költségvetésében. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, hiszen "házon belül" marad, de felmerül: nem lehetne-e ezt a pénz elkülöníteni, létrehozni egy alapot a következő nyári évadokra, kizárólag ugyanilyen produkciók létrehozásához?
SZ. Á.