Borókai Gábor

- Rögtön pályaelhagyó lett: a Népsportnál kezdett újságot írni. Honnan ez a vonzódás? Sportolt valamit?
- Igen, többfélét is, de figyelemre méltó eredményeket nem értem el. Annyi mindenesetre megmaradt, hogy amikor időm engedi, futok. Egyébként az egyetem alatt az OTSH-nál voltam szakmai gyakorlaton, és amikor megkaptam a diplomám, oda jelentkeztem jogásznak. Lehet, hogy az egész életem más lett volna, ha felvesznek.
- Nem hiányzott a jogászkodás? Milyen karriert futott be mint újságíró?
- Tíz évet töltöttem el a Népsportnál. Közben elvégeztem az újságíró-iskolát belpolitika-szakon, rovatvezető-helyettes, majd rovatvezető lettem, és szerkesztőként búcsúztam az újságtól. A Népsport után tíz hónapot dolgoztam főmunkatársként az Új Magyarországnál, ahol a sport mellett az igazságüggyel is foglalkoztam. 1996 februárjában a Reform lapszerkesztője lettem, egy év múlva főszerkesztő-helyettes, 1998. január elsején pedig főszerkesztő.
- Nem volt sokáig főszerkesztő; ugyanannak az évnek a júniusában már kormányszóvivő volt. Ki hívta? Még az egyetemről ismerte a fideszes fiúkat?
- Igen, elsősorban Orbánt, Kövért, Ádert és Nagy Andort, akikkel volt néhány közös egyetemi évünk. Stumpf István pedig szemináriumvezetőm volt, de igazán közelebbi kapcsolatba akkor kerültünk, amikor politológusként rovatot nyitott a Reformban. A hívásomra mondott igent, és az olvasók nagyon szerették az elemzéseit. Meglepetésként ért, hogy miniszter lett. Ezúttal ő hívott engem, s rövid gondolkodás után én mondtam igent.
- Miért vállalta el? Mi vonzotta ebben az állásban?
- Először is Stumpf István, valamint a Fidesz már említett vezetőinek a személye, a párt értékrendje. Végül pedig a tanulási lehetőségek, az erőpróba, a kaland: hogy beleláthatok a politikacsinálás fekete dobozába.
- És belelátott? Ön csak tálalja a döntéseket, vagy valamilyen módon befolyásolni is tudja őket?
- Igen, tudom, hiszen sok döntés-előkészítő fórumon részt veszek, ahol nem vagyok teljesen passzív szerepre kárhoztatva. Nem állítom, hogy passzátszelet fújok, de akadt már olyan döntés, amelynek hangsúlyain, tálalásán változtatni tudtam.
- Anyagilag megérte a váltás?
- A Reform főszerkesztőjeként - a mellékesekkel együtt - bruttó havi félmilliót is megkerestem, s még törvénytisztelő vállalkozóként is sokkal kevesebb adót fizettem, mint most. 1999. szeptember 1-jén neveztek ki államtitkárnak, azóta kapok államtitkári fizetést, ami havi bruttó 400 ezer forint. Ennek alig több mint felét viszem haza. Igaz, szolgálati autóként egy Audi 6-ost használhatok, de a fizetésemet semmilyen módon nem tudom kiegészíteni. Természetesen nem szeretnék panasznapot tartani, erre nincs is okom, de ha csak a váltás anyagi oldalát nézem, akkor nem csináltam jó cserét.
- Nem érdekli a pénz? És hogy viseli ezt a felesége?
- Nem a pénz a legfontosabb. Soha nem vágytam vagyonra, csak annyi pénzre, amennyiből tisztességgel meg tudunk élni. A feleségem és a család egyébként sokkal nehezebben viseli azt, hogy nagyon keveset vagyok otthon. Napi 12-14 órát dolgozom, sokszor még hétvégén is.
- Körülbelül egy éve véletlenül találkoztunk; Önök is egy épülőben levő házat néztek az egyik Budapest melletti településen. Azóta kiköltöztek a városból?
- Nem. Tizenkét éve lakunk egy Dózsa György úti lakásban. A fizetésemből a három gyerek mellett nem sok marad. Bízunk abban, hogy az új lakástámogatási rendszer bennünket is átlendít a holtponton, s hitelt felvéve kicsivel nagyobb lakásba költözhetünk. Egy éve végül is azért nem vettük meg azt a veresegyházi házat, mert a kiköltözés felborította volna az életünket, s erre lélekben sem voltunk felkészülve.
- A felesége eszerint nem jól kereső üzletasszony. Dolgozik?
- Nagyon is sokat. Ügyész.
- Az ő munkáját is titkárság és gépkocsivezető segíti?
- Kénytelen mindent egyedül csinálni, ami egy vezetőnél több mint luxus. Nekem szerencsére jobb a helyzetem, igaz, nehezen szoktam meg, hogy titkárság segíti a munkámat.
- És mi lesz, ha majd le kell szoknia róla? Végül is ez nem nyugdíjas állás, ugye? Mik a távlati tervei? Visszamegy újságírónak, vagy esetleg kedvet kapott a politikusi pályához?
- Nem hiszem, hogy különösebben megrázkódtatással járna, ha elveszíteném a titkárságomat, de azért is dolgozunk keményen nap nap után, hogy erre minél később kerüljön sor. Hogy mit fogok csinálni, ha lejár a megbízatásom, azon még nem gondolkoztam. Politikus valószínűleg nem leszek, ahhoz sajátos lelki alkat kell.
- Miért? Milyen egy politikus alkat, és milyennek tartja önmagát? Melyek azok a dolgok, amelyek az ön számára értékek?
- A politikusi pályát egy darálóhoz tudnám hasonlítani, amelyet hol belülről elszenved, hol kívülről irányít a politikus. Ha valaki komolyan veszi ezt a munkát, akkor nagy munkabírásúnak és pszichikailag is nagyon erősnek kell lennie, mert nemcsak a sikertelenségek okozhatnak nehéz pillanatokat, de a támadások is. Jómagam békésebb alkat vagyok. Alapvetően nyugodt és nagy munkabírású embernek tartom magam - a csillagjegyem a rák, a kínai asztrológia szerint pedig a bivaly. Számomra érték a nyugalom, a minőség, a felelősségvállalás, a kiszámíthatóság, a család, az egészség.
- Megváltozott az élete, mióta közismert ember lett? Észrevette, hogy könnyebben nyílnak meg ön előtt bizonyos kapuk?
- Persze, megváltozott az életem: mostanában nem szívesen ülök ki egy-egy kávéház teraszára, vagy vacsorázom étteremben. Sokan megismernek, és ismeretlenül is ismerősként közelítenek hozzám. Bizonyos kapuk is könnyebben megnyílnak, de csak akkor lépek be rajtuk, ha azok nagykapuk.
VÁMOS ÉVA