Mi az, ami jövőjében biztos országnak mutatja Nagy-Britanniát, a világ legnagyobb látványossága, ami úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint az ipari korszak kezdetét jelző 1851-es nagy londoni világkiállítás, sőt, mint az idő otthona? Tony Blair brit miniszterelnök szerint mindez elmondható az ezredfordulóra készült Millennium Dome-ról, az Ezredfordulós Kupoláról, arról a monstre sátorról, amit szilveszterkor nyitottak meg Greenwichben, a királynő és a kormányfő részvételével. Létrehozásának terve még a konzervatív kormány idején merült fel, de Blair lelkesen a magáévá tette azt. A szükséges összeget a National Lottery szponzorálásával és jegyeladásból gyűjtötték össze. Maga a sátor - a világon a legnagyobb - 289 millió fontba került, a benne helyet kapott kiállítások és programok 202 millióba, a többi kiadást az adminisztratív és egyéb költségek vitték el. Az "Új Britannia" szimbólumának szánt épület és programjai azonban egyáltalán nem nyerték el az angolok egyértelmű tetszését, sőt...
A Newsweek szerint az egész egy 758 millió fontos PR-katasztrófa, elsősorban azért, mert túlzott várakozásokat keltettek iránta a politikusok, másrészt mert csak a grandiózus külsőt találták ki, amit nem sikerült sem igazán jól, sem érdekesen megtölteni tartalommal, s mindezt súlyos szervezési hiányosságokkal tetézték. Az ünnepélyes megnyitóra a több mint tízezer meghívott közül ezrek nem kapták meg a meghívójukat, amelyek valahol elakadtak. Akik elmentek, több órát kellett sorban álljanak, amíg bejuthattak a Kupolába, hogy megtekintsék a szervezők által lenyűgözőnek minősített kiállításokat, élvezzék a műsorokat, koncerteket. Egy kritikus szerint ha a látott produkciók lenyűgözők, csak rettegve tud gondolni arra, milyen lehet majd egy átlagos este a Kupolában.
Azóta már tudjuk, hogy az átlagos napok sem sikerültek jobban a megnyitónál. A látogatók lelkesedését nyilván az sem fűti, hogy a felnőtteknek 20 fontos belépti díj ellenére tartósnak bizonyuló bejutási cirkusz után kétórás sorokat kell végigállni annak, aki egy-egy kiállításra be szeretne menni, háromnegyed órát kell várni egy kávéra és éhesen kell otthagyni a gyorsétkezdéket, amelyek kifogynak az ételekből.
Mindez persze azt is bizonyítja, hogy az újdonság rengeteg látogatót vonz. Bírálói szerint erre nincs igazán ok. Úgy vélik, hogy a kiállításokat túlságosan áthatja a politika és a szponzorok szelleme, valamiféle második világháborús propagandahangulatot sugallva, felszínesek, szájbarágósak és zavarosak.
A pénznek szentelt kiállítás, amely a londoni City a középkorig visszanyúló kereskedelmi és pénzügyi szerepének állítana emléket, többek között játékra hívja a látogatókat: választhatnak, hogy 1980-ban mibe fektettek volna tízezer fontot, a komputer pedig kihozza, melyik változattal mennyit nyertek volna. Ha részvényekbe, akkor vagy 140 ezer fontra gyarapodott volna vagyonuk, vagy mindet elvesztették volna, ami meglehetősen nagy különbség. Nyugdíjalapban 125 ezret hozott volna a beruházás, életbiztosításban viszont a legtöbbet, 190 ezer fontot, bár a The Economist epés megjegyzése szerint ahhoz, hogy ezt felvehesse a kliens, valószínűleg előbb meg kell halnia.
A tárlat alapszintű közgazdasági tanfolyama szerint a részvény "egy része annak, amit egy vállalat saját értékének hisz". A brit lap ehhez csak annyit fűz hozzá: tényleg?
A megkérdezett angolok 56 százaléka szerint a Kupolát nem lett volna szabad felépíteni, s csak 36 százalékuk értékelte sikernek a létrehozására indított projektet. Kevesebb mint 40 százalékuk értett egyet Blair kijelentésével, miszerint a szilveszteri brit ünnepségek az önbizalom és az optimizmus új érzetét sugallták.
BARABÁS T. JÁNOS
**** KERETBEN ****
Kínai ezredforduló
Úgy tűnik, Peking sem akart kimaradni a nyugati ezredfordulós lázból, és sietett emléket állítani a millenniumnak. A rossz emlékű Tienanmen tértől nyugatra, egy lebontott autóbuszgarázs helyén emelkedik a különös szimbólum, ami leginkább úgy néz ki, mint egy lépcsőzetes piramis és egy megdöntött napóra házassága. A mindössze 24 millió dolláros építmény neve: A kínai nemzet évszázadának oltára - a XXI. századra célozva. Az "oltáron" örök láng ég, amely a kínai nemzeti lét folyamatosságát szimbolizálja, a "napórán" pedig egy 273 méteres bronz dombormű fut körbe, amely az ország történelme legfényesebb pillanatainak állít emléket.