Karneváli forgatag

A farsang szót a bajor-osztrák "vaschang", vagy a német "fasching" szóból származtatják. A karnevál szó Magyarországon a XIX. századtól ismert, német és olasz közvetítéssel került a nyelvünkbe, jelentése: carne vale: "ég veled hús" - a nagyböjt előtti napokra utal. A húshagyókedd a karnevál utolsó napja, s egyben a csúcspontja is, hiszen még tart a mulatozás, s a karnevál hercegét is el kell búcsúztatni. Másnap, hamvazószerdán pedig megkezdődik a nagyböjt.
A karnevál nagyon régi rítus. Már Egyiptom földjén, az Óbirodalom egykori fővárosában, Memphiszben is tartottak karnevált. Maskarákba öltöztek, dicshimnuszokat zengedeztek, miközben maguk előtt hajtották a "kerubok ökreit". A Nílus vizében ököráldozatot mutattak be.
Görögországban is ünnepeltek. A lakomákat, a bódító italokat Dionüszosznak, a bor és mámor istenének ajánlották. Tiszteletére misztériumjátékokat rendeztek, amelyekből később kifejlődött a görög dráma.
Róma kezdetben csendesen fogott bele az ünneplésbe, amikor a tavasz érkezését köszöntötte. Erre az alkalomra két ünnep is kínálkozott: Saturnus, a mag istene tiszteletére rendezték meg december 17. és 23. között a saturnaliákat, február 15-én pedig a lupercaliákat, amelynek hagyománya visszanyúlik Romulushoz és Remushoz, hiszen az őket felnevelő nőstényfarkas tiszteletére tartották. Később a bacchanáliák, a féktelen orgiák kerítették hatalmukba a várost ilyenkor.
A XV. századtól vannak dokumentumok az álarcviselésről, amikor a férfiak és a nők ruhát cseréltek. Mátyás király udvarában már hordtak álarcokat. II. Lajos nagy farsangoló volt, ördögálarcban jelent meg a vigasságok idején. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. Tűzre vetik a rosszat, ezzel a szimbolikus jelenettel újra megtisztul minden, mindenki megszabadul a bűntől, a csalástól, a természet is kilép a télből, újraéled, visszatér az élethez.
A karneválok idején az egész világon mindenki az igazi arcát keresi vagy rejti el, s olyanná akar változni, amilyen a hétköznapokban nem lehet.
Dél-Afrikában már január elsejétől tart a bál, februárban Los Angelesben háromnapos kínai újévi karnevált rendeznek. Ontarióban a jégszobrok bámulatos kavalkádját láthatja az odautazó, a Kanári-szigeteken hastáncosok emelik a hangulatot, a Dominikai Köztársaságban, a spanyol Cadizban, majd Krétán, Münchenben, Kölnben, Baselben, Nizzában is tombol a "káosz". Angliában "pancake" napot rendeznek, reggeltől estig sütik a palacsintát, eszik a finom süteményeket.
De a karnevál igazi hazája Itália. Velencében sürögnek-forognak a világ minden tájáról ideérkező kíváncsiak, szerepelni vágyók és átváltozni akarók. Pazar ruhákba, álarcokba, s a commedia dell'arte alakjainak kosztümjeibe bújnak. Viareggióban, Putignanóban és Centóban allegorikus kocsikat vonultatnak fel, s főleg cartapestából (papírmaséból) készítik a monstrum alakokat. Szardínia szigetén fa-, bőr-, és rongyálarcokat vesznek fel. A pásztorkarneválokban egyszerűség tükröződik.
A leghíresebb karnevál a riói lett. A "test karneválján" elszabadul a bujaság, a ritmus, a szamba, a forró őrület. A három napig tartó tobzódásban a mámor futkos a résztvevők ereiben. Ki kell táncolni az ördögöt magunkból, hogy újra tiszták lehessünk - tartják.
Az olaszországi Ivreában (február 15-étől március 7-éig) paradicsomokat és narancsokat dobálnak. Az 1800-as évek közepétől még az erkélyről célozták a járókelőket, a II. világháború után pedig a felvonuló kocsikról hajigálták a gyümölcsöket. Kitört a narancsháború, amelyet napjainkban már szabályoznak, hiszen aki vállalja a harcot, az a város főterén mérkőzik a csapatokkal.
Nagy hagyománya van a téli karneválnak Kanadában és az USA-ban is. Quebecben (január 28.-február 13.) 1955 óta tartják a világ legnagyobb és legcsodálatosabb hó- és jégparádéját. Elszabadul a fantázia, hihetetlen jégszobrokat készítenek.
Magyarországon a mohácsi farsangi alakoskodás a leglátványosabb. A busók fából faragott álarcokat vesznek fel, s mozgásuk rituálisan szabályozott. A maskarások elkapják a járókelőket és bekormozzák az arcukat. Falun az alakoskodók gyakran bújnak állatok maszkjai mögé. Kedvelt a medve-, a ló-, és a kecskealakoskodás.
Szerte a világon a karnevál utolsó napján, húshagyókedden búcsúznak el a "karnevál hercegétől". Ahogy az első napon mindent odaadtak neki, most mindent elvesznek, hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valóban véget érjen a mulatozás, szimbolikusan is megölik a karnevált. A karnevál hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát, s most illőképpen búcsút vesznek tőle, elkísérik utolsó útjára és megsiratják.
GALLA ÁGNESAZ ILLUSZTRÁCIÓK A SZERZŐ FELVÉTELEI