Kemény leckék befektetőknek

Az egész világ heteken át kísérte feszült figyelemmel a Kelet-Timor függetlenné válása körüli eseményeket, és az erőszakos cselekmények közepette a nemzetek közösségének Indonézia elleni gazdasági embargóját az emberek általában a Jakarta által eltűrt, sőt támogatott borzalmaknak tulajdonította. Pedig a sztori korábban kezdődött, és nem az etnikai, törzsi, vallási, nemzeti ellentétek dzsungelében, hanem egy bank légkondicionált, elegáns irodáiban.
A brit Standard Chartered Bank azt hitte, jótevőként fogadják a szigetországban, ahol 550 millió dollárért vette meg a csődbe ment Bank Balit. A könyvek átvizsgálásakor kiderült, hogy a bank indokolhatatlan ürüggyel mintegy 70 millió dollárt utalt át egy cégnek, amelynek élén az akkori kormánypárt, a Golkar alpénztárosa állt, majd továbbvándorolt Habibie elnök újraválasztási kampányának szervezőihez.
A nemzetközi felháborodás nyomására a jakartai állami könyvvizsgáló hivatal a PricewaterhouseCooperst bízta meg független vizsgálat lefolytatásával. A nemzetközi könyvvizsgáló cég húszfős csapata mesterdetektíveket megszégyenítő munkát végzett, amelynek végeredményét 123 oldalas jelentésben adták át megbízójuknak. Az viszont úgy döntött, hogy a jelentés teljes szövegét csak a rendőrség kaphatja meg, amely állítólag nyomozott az ügyben, a parlament és annak vizsgálóbizottsága is csak egy 36 oldalas összefoglalóból tájékozódhat - amiből kihagyták az érintettek nevét! Márpedig volt köztük több miniszter, elnöki tanácsadó, parlamenti képviselő, vezető pártpolitikus és bankvezér is.
A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ekkor közölte az indonéz kormánnyal, hogy amíg a dokumentum teljes szövegét nem hozzák nyilvánosságra - és legalább el nem kezdik az eljárást a korrupt tisztségviselők és sikkasztók ellen -, felfüggesztik kölcsöneik folyósítását. Márpedig egyedül a bankrendszer talpra állításához mintegy 80 milliárd dollárra van szüksége az országnak. Az ügybe belebukott Habibie elnök, az új parlament és kormány pedig mindent megtesz az ellenzékbe szorult egykori kormánypárt üzelmeinek leleplezésére.
Ez azonban mit sem használ a Standard Charterednek. November elején az általa kinevezett igazgatókat a Bank Bali alkalmazottai kikergették irodáikból és megdobálták őket, közel ötezren közülük petícióban tiltakoztak a bank külföldiek kezébe adása ellen. A dolog mögött Rudy Ramli áll, akinek családja az 1997-es ázsiai pénzügyi összeomlásig a bank tulajdonosa volt, s aki döntő szerepet játszott a 70 milliós összegnek a Golkar kezére játszásában. Ramli eredetileg ígéretet kapott arra, hogy vezető posztot kap a bankban, erről azonban a botrány után szó sem lehetett, ő azonban ezért a brit bankot tartja felelősnek. A Far Eastern Economic Review-nak adott interjújában Ramli azt állította, hogy az angolok egyszerűen becsapták, a dollármilliók átutalására pedig kényszerítették, vagyis ártatlan. Eközben a nemzetközi pénzvilág nagy érdeklődéssel kíséri a fejleményeket, hogyan alakul a brit bank befektetésének sorsa, amely az első Indonéziában.
A rendszerváltó bankbotránnyal ellentétben nem vált a világ közügyévé, de nem kevésbé elképesztő dolgok történnek az indonéz bányaiparban. A tartományok és körzetek helyi hatóságai gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják a nyugati beruházóknak az indonéz kormánnyal kötött szerződéseit, és maguk szabják meg a működésük feltételeit. Az Aurora Gold társaság például köteles minden vasárnap megnyitni kalimantani aranybányáját az illegális bányászok előtt, miután júniusban másik két bányáját kénytelen volt átengedni nekik - vagy lemondhat 146 millió dolláros befektetéséről. Mindenesetre a cég már feloszlatta 200 fős kutatógárdáját, és nem nyitja meg új bányáját - hiszen úgysem lenne az övé. Most azt fontolgatják, hogy megállapodnának az illegális bányászok mögött állókkal. Az Arany Világtanácsa szerint Indonézia évi 30 tonnás aranytermelésének mintegy 12 százaléka jön az adózatlanul kitermelt ércből. A bányászok maguk pedig gyakran csak 70 centet kapnak egy napi munkájukért, így nagyon is elképzelhető, hogy a cukongtól, a hasznot bezsebelő, rejtélyes alakoktól jóval a világpiaci ár alatt kaphatnák meg az aranyat. És a történet igencsak hasonló a szénbányászatban. Kalimantan déli partján egy ausztrál bányatársaság területén 16 exkavátorral és 200 teherautóval termelik ki és szállítják el a cég szenét - a helyi hatóságok pedig nem akarnak, a központiak pedig nem tudnak semmit se tenni.
BARABÁS T. JÁNOS