Hetényi Péter

- 28 év egy munkahelyen nem szokványos pályaív. Mi a magyarázata ennek a hűségnek?
- A hűség nekem semmiféle áldozatot nem jelentett, hanem egész egyszerűen így adódott. Az az identitástudat, amit a cég felépített bennem, valamint a sorozatos kihívásoknak való megfelelés igénye volt az a két kapcsolódási pont, ami oda vezetett, hogy fel se merült bennem, esetleg máshol is dolgozhatnék. Nem is gondolkodtam azon, hogy ezzel a szaktudással máshol is megkereshetném a kenyerem. Volt ugyan sok megkeresés ez alatt az emberöltőnyi idő alatt, de én soha nem akartam változtatni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, még ma is előfordul, hogy valaki "átverekszi magát" a titkárnőmön, és ajánlatot tesz, de ez engem nem érdekel. A kulcsszó: az identitástudat; ha ez felépül az emberben, akkor "védve van" a csábítások ellen. Ehhez kapcsolódik a már említett kihívássorozat, amelyet-ideális esetben-nemcsak a cég generál, hanem az ember saját maga is. Ha minden összejön, akkor nem nehéz a hűség. A változatosság ugyan gyönyörködtet, ahogy a latin közmondás tartja, de nálam ez adott volt, hiszen én végig egy konszernt szolgáltam, de több cégnél, több területen. Amikor dolgozni kezdtem a Siemensnél, két fő partnerem volt, az akkori Telefongyár és a Magyar Kábel Művek. Pályafutásom során mindkettőnek a vezetője lettem. Majd ezek a cégek, nem kis részben a hatásomra, bekerültek a Siemens-világba, és partnerekből saját irányítású cégek lettek. Ezek a tények is maradásra késztettek.
- A Siemens 112 éve működik Magyarországon. Milyen tradíciókat vettünk át tőlük, és mit tettünk hozzá az üzletpolitikájukhoz?
- A Siemens ugyan köztudottan német vállalat, de a magyarországi csoport nyugodtan tekinthető magyarnak is, hiszen ilyen hosszú jelenlét során ott és akkor voltunk, amikor a modernizálás, korszerűsítés volt napirenden az országban. Átvettük az értékesítést, a műszaki-szervezési szisztémákat és számos know-how-t, továbbá a híradástechnika vagy a kommunikáció területén a teljes gyártástechnológiát, az üzembe helyezési, szervizelési és értékesítési rendszert. Mindezeket természetesen adaptálni kellett a hazai viszonyokra. Ezek ismerete és ebből fakadóan a kreatív üzleti stratégia volt az, amit mi tettünk hozzá a Siemens üzleti tapasztalatához, kiegészítve itthoni cégeink, munkatársaink tudásával.
- Tudom, hogy legszívesebben csak a Siemensről beszél, de kérem, meséljen egy kicsit magáról is!
- Ars poeticám: a privát életet nem kötöm össze a munkával. Ez valószínű úgy alakulhatott ki bennem, hogy volt egy főnököm, aki magánéletének minden gondját-baját behozta az irodába, és ez nagyon rossz példa volt. Nemcsak ahhoz ragaszkodom, hogy a magánéletem csak rám tartozzon, hanem azt a tapintatlanságot se követem el, hogy otthon, családi körben beszéljek a hivatali dolgokról.
- Gondolom, nem ebbe a kategóriába sorolhatók egyetemi tanulmányai...
- A Puskás Tivadar Távközlési Technikumban érettségiztem, és felvételiztem egy külföldi ösztöndíjért, mert ennek az volt a "charm-ja", hogy még érettségi előtt, viszonylag nyugodtabb légkörben, de már felkészülten eggyel több kísérletet tehettem. Sportnyelven szólva: nem vertem le a lécet, megkaptam az ösztöndíjat. Mittweidába (NDK) kerültem a mérnökképző főiskolára.
- "Von Haus aus" tudott már németül?
- Alapfokon tudni kellett, ez felvételi követelmény volt.
- Milyen családban nőtt fel?
- Rendezett, jó szellemiségű család voltunk. Édesapám orvos volt, édesanyám otthon maradt és nevelte a két fiát. A testvérem mérnök-közgazdász lett. Soha nem befolyásoltak minket a pályaválasztásban, édesapám egyszer sem mondta, hogy orvos legyek. Éppen ellenkezőleg, azt sugallta, hogy fejlődjünk a magunk igénye és kívánsága szerint.
- Az NDK után az első útja a Siemenshez vezetett?
- Majdnem egyenes utam volt oda. Baráti kapcsolatok révén kerültem az Intercooperation Rt.-hez, ahol a Siemens-képviselet volt. Jó időben, jó helyre érkeztem, mert éppen akkor bővítették az irodát. Mérnök üzletkötőként kezdtem dolgozni. A szamárlétrát rendesen végigjártam, emlékezetem szerint egy fokot sem hagytam ki.
- Azt a vezetőt, aki minden munkafázisban otthon van, nem lehet megfogni...
- Minden vezetőt meg lehet fogni, és meg is kell, ha nincs siker. Az élettapasztalat persze a rutinos vezetőt hozzásegíti ahhoz, hogy krízishelyzetben helyes stratégiai döntéseket hozzon. De kérdés, hogy ez mindig sikerül-e.
- Gyorsan dönt vagy sokat hezitál?
- Változó. Van, amikor azonnal döntök, és van, amikor akár hetekig is rágom magam. Nincs recept. A lényeg az, hogy a felelősséget vállalni kell, azt másra nem lehet átruházni.
- Mennyit dolgozik? Munkamániás?
- Nem jövök be nagyon korán, de este nyolc előtt ritkán érek haza. Ahogy említettem, a munkát és a magánéletet nem mosom egybe. Papírmunkát sohasem viszek haza, de számítógépen azért még dolgozom esténként. A mai-
leket is otthonról válaszolom meg.
- Hogyan lazít?
- Sporttal. Minden sportot szeretek. A teniszt versenyszerűen is űztem. A kormány és a vállalkozók teniszviadalát évente megrendezik. Az idén mi nyertük a meccset, én voltam a csapatkapitány, így a kupa egy éven át az én szobámat díszíti.
- Mit gondol, hogyan fogunk élni 2000 után?
- Amikor gyerekek voltunk, sokat gondolkodtunk azon, hogy mi lesz 2000-ben. Azok a víziók, amelyek a hatvanas, hetvenes években kialakultak, megfogalmazódtak bennünk-talán nem is autóval fogunk közlekedni, hanem városi repülőgépekkel-nem jöttek be. Helyette tanúi, megélői vagyunk nap mint nap a kommunikációs és informatikai forradalomnak. Ez bizonyára többet fog hozni az emberiség számára, mint a száz évvel ezelőtti ipari forradalom, és gyökeresen meg fogja változtatni az életünket.
- A személyes kapcsolatok elsorvadásától nem tart?
- Nem, mert az ember ember marad. Szüksége lesz ezután is kapcsolatokra.
HÁMORI JUDIT