Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az állami nyugdíjrendszer teljes körű megnyitása, a pályakezdők kötelező magánpénztári tagságának megszüntetése (megspékelve a befizetések 14 havi átirányításával) hatására a magán-nyugdíjpénztári szektor biztosan átrendeződik. Néhány kasszánál ránézésre is látszik, hogy a visszalépések oda is vezethetnek, hogy a taglétszám a minimálisan előírt kétezer fő alá csökken. Pedig ahhoz, hogy egy szereplő eltűnjön a piacról, ennél jóval kevesebb is elegendő. Mint az Életút Magánnyugdíjpénztárnál hangsúlyozzák: a magánpénztárak egyetlen bevételi forrása a tagdíjbevételekből jogszabályban rögzített mértékben levonható működési tagdíjhányad. (Érdemes kiemelni, hogy az Életút azon nagyon kevés piaci szereplő közé tartozik, amelynek honlapján egyáltalán nyoma van a jelenlegi fejleményeknek, az elsöprő többség úgy tesz, mintha minden változatlan lenne, ami önmagában sem erősíti a tagok bizalmát.)
Tény pedig, hogy a következő 14 hónapban a magánpénztárak bevételek nélkül kell hogy ellássák a tevékenységüket. Persze nem teljesíthetetlen feladatról van szó, hiszen a pénztáraknak 12 éves működésük során felhalmozódtak működési megtakarításaik, tartalékaik, a működési kiadások tehát - szerencsés esetben - ezekből finanszírozhatók. A tartalékok nagysága azonban pénztáranként jelentős mértékben eltér. Több kasszánál is azt mondták lapunk érdeklődésére, hogy a következő időszakban valójában az lehet a vízválasztó, hogy melyik kassza mekkora tartalékokkal rendelkezik. Elgondolkodtató viszont, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) idei első félévről közzétett adatai szerint - az utóbbi negyedévek sajnálatos tendenciájának megfelelően - a magánkasszáknál a működés veszteséges volt. A likviditási és kockázati céltartalék nagysága pedig 2009-ben nem érte el a hárommilliárd forintot (2006-ben ez az összeg a kilencmilliárdhoz közelített).
A nagy pénztárak, ha a tagok fele megmarad, még mindig jelentős szereplők maradnak. A kisebbeknél viszont - állították több, pénzügyi háttérrel rendelkező intézménynél - 10-20 százalék elvesztése is veszélyes lehet. Különösen azért, mert nem feltétlenül van olyan vállalkozás, amelyik gond esetén céltámogatással tudna segíteni. A nagy pénztárak a mögöttük álló csoport pénzügyi erejének köszönhetően működtetni fogják a rendszert, a törvénynek megfelelően tartják nyilván, kezelik a vagyont - hangsúlyozzák a jelentősebb szereplők. Mint hozzátették, náluk is alapvetően szükséges viszont, hogy a működési feltételek, a megfelelő költségszint adott legyen. Elképzeléseik szerint a kis pénztárak tagjai átléphetnek a nagyobb pénztárakba, amennyiben a vegyes rendszerben kívánnak maradni.
Úgy tűnik, a szakszervezetek közül eddig keményebben szinte csak a Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége tiltakozott. Valószínűleg nem véletlenül, hiszen a szektor magánkasszája, a VIT (mint az jól látszik táblázatunkból is) a legjobb piaci szereplők közé tartozik. Minden portfólión érzékelhető reálhozamot értek el, a díjterhelés pedig az egész szektorban itt a legalacsonyabb. A gond az, hogy a piacról nagy valószínűséggel éppen az inkább munkáltatóhoz kapcsolódó, az önkormányzatiság elvét komolyabban vevő, a tagok érdekét fokozottabban szem előtt tartó kasszák tűnhetnek el.
