Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kormányzati kommunikációban az állami tb-rendszert valamiféle csodaként állítják be. Többször hangzott el, hogy ez a szisztéma 1,9 százalékos költségszinttel működik. A pénztárak felhívták azonban a figyelmet arra, hogy amennyiben a vagyonkezelési díjakat is figyelembe vesszük (ez jelentkezik a magánpénztáraknál, az állami rendszerben viszont, ahol nem igyekeznek gyarapítani a vagyont, nem), akkor inkább drágább, mint olcsóbb a tb. Persze az ilyen összevetésnek aligha van értelme, a két rendszer ugyanis ma annyira eltérő, hogy az összevetés mindenképpen tévútra vezethet. Különösen igaz persze ez a "hozamokkal" kapcsolatban. Az állami nyugdíjrendszer teljesítményét megpróbálta megbecsülni a Tárki (Napi, 2010. október 18.), de az a tanulmány is inkább csak érdekességnek tekinthető. Az MTV híradójában közzétett számokra (100 ezer befizetett forint a tb-rendszerben 400 ezret, míg a magánpénztáriban nem egészen 250 ezret jelent - nem tudni, mikori és milyen számítás szerint) a csúsztatás is csak nagyon enyhe kifejezés.
Némiképp változhatna a helyzet, ha valóban megvalósulna a svéd mintájú nyugdíjrendszer (ott egyetlen állami szereplő kezeli a nevesített járulékokat). A magyar kormány is azt tervezi, hogy az állami nyugdíjrendszerben mielőbb bevezeti az egyéni számlák rendszerét. Úgy tudjuk, ennek előkészítése (felmérések, költségszámítások, hatásvizsgálatok) már el is megkezdődött. Elgondolkodtató viszont, hogy ilyen szisztéma kialakítása már évek óta napirenden van, de a megvalósítás valahogy egyre csúszik. Az előbbi törekvéssel párhuzamosan ráadásul kormányzati berkekben azt is mondják, hogy a mostani állami rendszer kvázi egyéni számlás már. A folyósítandó nyugdíjakat valóban befolyásolja az aktív korban elért jövedelem, de ez csak a visszavonulást közvetlenül megelőző időszakra igaz.
