Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A parlament február 15-én újfent módosította azokat a pénzügyi törvényeket, amelyek - több más mellett - a bankkártyás fizetéshez kapcsolódó költségeket is szabályozták. Kikerült a törvényből a kártyás fizetések után a bankkártyát kibocsátó hitelintézet számára járó jutalék (interchange-díj) törvényi árszabályozása, ám benne maradt a szabályozásban az a tétel, amely szerint a kártyaelfogadást végző bank maximum 2 százalékos jutalékot kérhet a kereskedőtől. A korábbi meglehetősen hevenyészet megfogalmazást ugyanakkor pontosította Tóbiás József szocialista képviselő, amikor az új szövegben a 2 százalékos díjat a "fizetési művelethez közvetlenül kapcsolódó" költségként aposztrofálta.
Gauder Milán, a MasterCard Magyarországért, Horvátországért és Szlovéniáért felelős igazgatója szerint a második javaslat még mindig okoz bizonytalanságot a piacon, ezért jogalkalmazási kérdéssel fordultak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, a Pénzügyminisztériumhoz és a Magyar Nemzeti Bankhoz is. Azt nagyjából eldöntötte az új szöveg, hogy az interchange-díj mértékének bele kell férnie a 2 százalékos mértékbe, ám az már kérdéses, mi a helyes válasz arra, hogy a jutalékok, díjak és egyéb költségek 2 százalékos plafonján felül lehet kérni pénzt a terminál üzemeléséért. Magyarországon ugyanis az a helyzet, hogy a kereskedőknél működő fizető pos-terminálok döntő többsége nem kereskedő vagy egy független üzemeltető, hanem az elfogadó bank tulajdonában van. E terminálok beszerzési költsége, üzemeltetésének, felügyeletének, szervizelésének díja jelentős költséget tehet ki - a kisebb forgalmú egységek esetében ez a költség már aligha szorítható be a 2 százalékos mértékbe.
Ameddig nincs egyértelmű iránymutatás, az elfogadásban érdekelt pénzintézetek jogi osztályainak bátorságán múlik, vállalják-e, hogy a pos-fenntartás költségeit nem tekintik automatikusan a tranzakcióhoz tartozó tételnek - mondta kérdésünkre Gauder. A szakember szerint amennyiben ez az érvelés megáll majd a jogértelmezéskor is, akkor a fizikailag létesített elfogadóhelyek döntő többségénél nem okoz majd gondot a 2 százalékos limit betartása: a MasterCard legutóbbi kampánya is azt igazolta, hogy olyan mértékben megerősödött a verseny az elfogadókért az üzletágban tevékenykedő pénzintézetek között, hogy még a kisebb kereskedőknél is a limit alatt maradnak a tranzakciós jutalékok.
Ha külön választódik a pos-üzemeltetés díja a tranzakciókhoz kapcsolódó költségektől, az komoly lehetőséget jelent a bankfüggetlen szolgáltatóknak. Horváth Zsolt, a GBC üzletfejlesztési igazgatója szerint a kereskedőnek is hasznos lehet, ha a szolgáltatást nem a banktól rendeli, hiszen így még jobban versenyeztetheti őket és az esetleges szolgáltatóváltás esetén sem kerülhet sor arra, hogy néhány napig - a régi pos le- és az új felszerelése idejére - kártyaelfogadás nélkül marad a kereskedelmi egység. Ráadásul a független szolgáltatók esetében ma már akár arra is van mód, hogy egyetlen kihelyezett terminálon keresztül több elfogadó bankkal is szerződjön az ügyfél. A megállapodás alapján ugyanis ilyenkor a pos-szolgáltatást nyújtó tranzakciónként könyveli el az adott bankhoz tartozó fizetéseket.
Az persze továbbra is versenyelőny jelenthet az elfogadó bankoknak, hogy ők "alapból" nem egyszer több ezres pos-hálózatot üzemeltetnek külső partnereikkel (mert nem saját maguk végzik ezt a tevékenységet ők sem), így komoly árkedvezményt tudnak nyerni partnerüktől. Az elfogadói hálózatok üzemeltetéséért folyó verseny erősödése során várhatóan a pénzintézetek is rákényszerülnek majd arra, hogy az így szerzett árelőnyt minél nagyobb részben "visszaosszák" majd kereskedői partnereiknek.
