Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Hogyan érintette a válság a Mastercard tevékenységét, érezhető-e a fogyasztói kedv mérséklődése a gazdaság visszaesésével párhuzamosan?
– Érdekes módon az európai gazdaság 4 százalékos visszaesése ellenére a kártyás fizetések volumenének és a tranzakciók számának növekedését tapasztaltuk Európában az első félévben. Ennek oka a megváltozott fogyasztói szokásokban keresendő, a takarékoskodás ugyanis jótékony hatással van a kártyahasználatra. A plasztik fizetéssel az emberek úgy érzik, jobban kontrollálják kiadásaikat, kevesebb készpénzt kell használniuk és sokszor a hitelkártyák esetében a fizetési haladék is sokat jelent. Ráadásul a vásárlók ilyen időszakokban jobban odafigyelnek a kártyás fizetésekhez kapcsolódó extra kedvezményekre, de szeretik kihasználni a különböző akciókat is. A fokozódó kártyahasználat következtében a kiskereskedők részéről is felgyorsult az átállás a kártyás terminálok beszerzésére, hiszen élesebb versenyben jobban ki akarják szolgálni a vásárlók igényeit. A kártyakibocsátó bankok is nagyobb figyelmet fordítanak a lakossági ügyfeleikre, hiszen stabil bevételi forrásukat ez jelenti, és nem is ebből a szektorból érte őket a válság során a baj.
– Európában is az Amerikában tapasztalt mértékben növekszik a hitelkártyákhoz kapcsolható nem teljesítések aránya?
– Korántsem, de ennek történelmi okai vannak. Ellentétben az Egyesült Államokkal, Európában általában a bankok a kártyakibocsátók. A bankok többnyire jól ismerik ügyfeleiket, azok fizetési szokásait és anyagi hátterét, így jobb kockázatkezelési feltételekkel rendelkeznek, mint az amerikai kibocsátók. Ráadásul itt a betéti kártyák terjedtek el előbb, a hitelkártyák csak később érkeztek, s a fogyasztók ennek következtében ritkábban használják klasszikusan hitelkártyaként plasztikjukat, még ha lehetőségük is lenne rá.
– Hogyan értékeli az Európai Bizottság és a magyar Gazdasági Versenyhivatal döntését az interchange-fee-vel kapcsolatban?
– Nagy előrelépésnek tekintjük mindkét döntés esetében, hogy a hatóságok egyáltalán elismerték a díjak jogosságát. E nélkül az iparág nem tudna működni. A GVH és a mi álláspontunk között a számítás módjával kapcsolatban van véleménykülönbség. Normális, hogy a kevésbé fejlett piacokon eltérés van a nemzetközi díjakhoz képest. Jó hír, hogy vannak olyan esetek, amikor a versenyhivatal komfortosnak érzi a díj mértékét. A bankoknak, a kereskedőknek és az ügyfeleknek is érdeke a kártyahasználat, azonban a méltányosnak tartott díjakról mindegyik félnek mások az elképzelései. Egy olyan sokszereplős piacon, amilyen Magyarország, szerintünk normális, hogy a Mastercard szerepet vállal a díjak meghatározásában és az összes szereplő számára elfogadható mértékűre szabja azt.
– Évek óta téma a chipkártyákra való átállás, a nagy áttörés eddig Magyarországon mintha váratna magára.
– Ez nem egyedülálló jelenség, a kibocsátók sehol sem akarják gyorsítani az átállást, általában megvárják vele a használatban lévő kártyák lejáratát. A chipkártyák lényege nem az extra biztonságban rejlik, hanem a hozzá kapcsolható extra szolgáltatások sokféleségében. Ennek ellenére elmondható, hogy azok az országok, ahol a chipmigráció előrehaladott állapotban van – Németország, Hollandia, Spanyolország és Nagy-Britannia –, ott a biztonsági szempontok siettették az átállást.
