Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Határozott életjelek mutatkoznak a világméretű pénzügyi válságban jócskán megtépázott brit jelzáloghitel-piacon, de szakértők szerint korai lenne ezeket egyértelműen úgy interpretálni, hogy akkor már minden rendben van. A Bank of England (BoE) által összeállított, a piac 70 százalékát kezében tartó hat nagy pénzintézet adataira támaszkodó jelentés szerint augusztusban 57 ezer új jelzáloghitel-kérelmet fogadtak el, négyezerrel többet, mint júliusban. Ez a legmagasabb szám tavaly december óta, amióta a BoE ezt a panelt közzéteszi (a vállalatoknak ugyanakkor továbbra is egyre kevesebb kölcsönt nyújtanak a jegybank szeptemberi hitelezési jelentése szerint).
A jelzáloghitel-piac élénkülését mutatja, hogy augusztusra a hat nagy már arról számolt be, hogy a kérelmek több mint 80 százalékát jóváhagyták, szemben az év elején jellemző 70 százalék körüli aránnyal. Valamelyest növekedett azoknak a hiteleknek az aránya, amelyeket 76-90 százalék közti hitelfedezeti aránnyal (LTV) hagytak jóvá.
Az év eleje óta csökken viszont az olyan jóváhagyott kérelmek száma, ahol a fedezetül szolgáló ingatlan értékének több mint 90 százalékát megkaphatja az igénylő. A nagy pénzintézetek a BoE szerint továbbra is igen óvatosak maradnak, figyelemmel a lakásárak, illetve a munkanélküliség alakulására, és mivel a jelzálog-hitelezésre szakosodott pénzügyi vállalkozások továbbra se nagyon mozdulnak meg a piacon, nem is várható, hogy a közeljövőben érdemben lazulnak a feltételek. (A pénzügyi válság kirobbanása előtt a magas LTV-arányú hitelek nagy részét az ilyen vállalkozások folyósították.)
A hitelezés könnyítésére pedig előbb-utóbb szükség lehet, mert a brit ingatlanárak megindultak fölfelé: az értékbecslők szövetségének (RICS) jelentése szerint a szeptember közepével záruló három hónapban több értékbecslő számolt be az árak emelkedéséről, mint a csökkenéséről, erre pedig két éve nem volt példa. (A hivatalos kormányzati számok azért még messze nem a piac száguldását mutatják: az önkormányzati minisztérium adatai szerint júliusban ugyan 1,4 százalékkal magasabbak voltak a brit lakásárak, mint júniusban, de az egy évvel korábbinál ez még mindig 8,3 százalékkal olcsóbbat jelent. Az átlagos brit lakásár júliusban 196 338 fontra rúgott.)
A változás mögött részben az egyes területek iránti érdeklődés megélénkülése áll, részben pedig az, hogy hiány alakult ki az igazán kapós ingatlanokban: egyre többen gondolták úgy, hogy a mostani árak mellett befektetési céllal is érdemes vásárolni, miközben kevés az olyan tulajdonos, aki ezen árak mellett is hajlandó eladni. A gazdasági prognózisokat készítő Ernst & Young Item Club legutóbbi jelentése ennek kapcsán figyelmeztetett: a mostani élénkülés azért is csalóka, mert sok esetben állnak az ingatlanvásárlások mögött olyan szülők, akik megengedhetik maguknak, hogy a gyereknek lakást vegyenek, ez azonban nem jelenti azt, hogy igazi új hitelfelvevők lépnek be a piacra.
