Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdasági turbulencia a biztosítási szektor egyes területein jelentős termékfejlesztéseket indukált Magyarországon. Olyan, hazánkban eddig még nem ismert módozatok jelentek meg, amelyek más európai országokban már évek óta ismertek voltak, ám nálunk csak a gazdasági válság hatásaként honosodtak meg - igaz, rövid időn belül jelentős szerződésállományt generáltak. A legjobb példát erre a munkanélküliség esetén fizető, keresőképtelenség esetére szóló biztosítások jelentik.
Mayer Tamás, a Palladium Brókerház ügyvezető igazgatója szerint dinamikusan fejlődő terület volt a válságot megelőzően az egészségbiztosítások területe, ám fejlődésük lendületét jelentősen megtörte az egészségügyi reform eltörlése és - a gazdasági környezet romlása miatt - a fizetőképes kereslet jelentős visszaesése. A szakértők szerint mégis ez lesz az a terület az elkövetkező években, amely a legdinamikusabb növekedést tudja majd produkálni. A Brokernet szakértői szerint a mai egészségügyi ellátás és annak finanszírozása (finanszírozhatatlansága) a jelenlegi feltételek között nem tartható fenn hosszú távon. Tehát mindenkinek, aki teheti, gondoskodnia kell majd arról, hogy az egészségügyi ellátását az állam által nyújtott minimumon túl finanszírozhassa.
Az ma már köztudott, hogy az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele nem egy alanyi jogon járó jog, hanem egy szükséglet az élet fenntartásához. Akik az elmúlt évben jártak fekvőbeteg-intézetben, azok az ellátásuk végén kaptak egy elszámolási nyilatkozatot. Ezen az elszámolási nyilatkozaton sokféle adat látható, de az átlagember számára talán a végösszeg értelmezhető leginkább. Csakhogy a lap alján szinte minden esetben feltüntetik, hogy ez csak előzetes kalkuláció, ami változhat. A jelenlegi finanszírozás mértéke leginkább a betegségtől és műtéttől függ, és nem - vagy csak nagyon kevés kivétellel - attól, hogy a beteg milyen gyógyszereket kapott, azokból mennyit. Ugyancsak kevésbé téríti el az elszámolást, hogy milyen diagnosztikai eszközöket alkalmaztak - volt-e például drága CT- vagy MR-vizsgálat - és milyen kórházi körülmények között gyógykezelték. Megfelelően működő társadalombiztosítás esetén elképzelhetetlen lenne, hogy minden egyes betegnél egyéni költségkalkulációt végezzenek és azt fizesse az egészségbiztosító. Tehát a kifizetett támogatás összegének nem vagy csak nagyon kevés köze van a ténylegesen felmerült költségek mértékéhez. A privát biztosítók által üzemeltetett biztosítási rendszerben az ilyen jellegű elszámolás szigorú rendben és az igénybe vett kezelések, alkalmazott terápiák alapján, pontos gazdasági paraméterek mentén történne. Természetesen ez nem egy egyszerűen és gyorsan kialakítható rendszer (lásd az Egyesült Államokban az egészségbiztosítás körüli parázs vitát), de mindenképpen tennünk kell érte, hogy legalább gyermekeink felnőtt korára megfelelő egészségbiztosítási szisztéma adjon esélyt az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevőknek.
