Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pénzügyi válság egyik legkézzelfoghatóbb következménye, hogy az országok átalakítják a pénzügyi terület szabályozását, a felügyeleti rendszereket. Ezek során kiemelt szerepet kap az ügyfél-tájékoztatás. Gecser Ottó, a Brokernet Investment Holding Zrt. vezérigazgatója szerint az elmúlt hetekben Magyarországon megfogalmazott új elvárások beleillenek a nemzetközi trendbe, ráadásul az ügyfél- és terméktájékoztatás, illetve ezzel párhuzamosan a közvetítők szerepének újragondolását a piac régóta szükségesnek látta.
Az egyik legkomolyabb újításnak a szakember a biztosítói szakma által kezdeményezett teljes költség mutató (TKM) bevezetését tartja. Azzal, hogy az ügyfél számára transzparensen kimutathatóvá válik, befizetéseinek mekkora része kerül - bármilyen jogcímen - a költségek fedezetére, tisztább kép alakulhat ki. Gecser Ottó szerint üdvözlendő, hogy a mostani szabályozási terv meghaladta azt a korábbi, a PSZÁF szakterületi vezetője, Banyár József által javasolt megoldást, ahol pusztán a közvetítőnek, ügynöknek fizetendő jutalékot mutatták volna ki. Ezt a tervet korábban az alkuszok, többes ügynökök joggal sérelmezték, mondván: a megoldás egyértelműen a biztosítók saját értékesítését hozza kedvezőbb helyzetbe annak köszönhetően, hogy ott nem lett volna előírás a szerzési költségek transzparenssé tétele. Gecser Ottó ezzel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a "példátlanul magas" jutalékokat kapó alkuszoknak a fix jutalékból kell minden felmerülő költségüket fedezniük, az irodafenntartás és az ügyviteli munka költségein túl egészen az ügynökök képzésének finanszírozásáig. A biztosítói saját értékesítés során a fix költségek jelentős része nem jelenik meg a jutalékoldalon, ám a TKM bevezetésével ezeknek a költségelemeknek is meg kell majd jelenniük a kimutatásban. (Ennek pontos kidolgozása okozza talán a legnagyobb nehézséget, így aztán egyes piac szereplők szerint elhamarkodottnak tűnik a TKM őszi bevezetése.)
A tervek szerint a költségeket úgy fejeznék ki, hogy azt a befizetett összegekből elvonandó éves költséget mutatnák ki olyan mesterséges környezetben, amikor az ügyfél befektetésein nullaszázalékos hozam képződik. Ez önmagában tisztább képet adhat, ráadásul ma már a piacon számos olyan kezdeményezés van, amely transzparensebb megoldást jelenthet. Gecser Ottó utóbbiak közé sorolja a sikerdíjas vagyonkezelési díj alkalmazását - ahol csak az elvárt hozam feletti eredmény esetén van lehetősége a profitból részesedni a vagyonkezelőnek. Úgy véli, ilyen lehet az a Brokernetnél éppen bevezetés előtt lévő megoldás, amelynél azzal igyekeznek majd valóban hosszabb távú megtakarításra ösztönözni, hogy egyes időtartamok után a korábban levont fix költségeket akár teljes egészében visszaírják az ügyfélnek. Ha ugyanis a biztosító bizonyos lehet abban, hogy ügyfele valóban lejáratig tartja a szerződést, lényegesen csökken az időközbeni visszafizetések kockázata, az elvárható rossz szerződések aránya, aminek révén komoly ráfordításoktól mentesül. A közvetítői oldalon ugyanakkor várható a korábbi években megszokott szerzési jutalékok számottevő (15-30 százalékos) csökkentése, a fenntartási jutalék jelentős - akár sávosan alkalmazandó - növelése.
