- Érdekes helyzetben köszön le az Erste Leasing és ennek következtében a Magyar Lízingszövetség éléről. Összefügg a válsággal a lépés?
- A belső szabályzat szerint háromévente kell megújítani a vezetői szerződéseket az Ersténél. Tavaly ősszel még én is a folytatásra szavaztam volna, az azóta történtek ugyanakkor megváltoztatták a véleményemet. A számok azt mutatják, hogy a lízingpiac húzóerejének számító autólízing visszaesése még nagyobb lesz, mint az eladások zuhanása - akár a harmadára is zsugorodhat a piac. A gépjárműlízing-üzletágát leépítő K&H mellett jó néhány társaság vonult ki csöndben erről a piacról.
- Ez akár még kihívásként is felfogható: válságot kellene menedzselni...
- Meglehet, ám ez azért több, mint válság. A lízingcégek eddig a banki nagykereskedelmi áron megvett hitelek kiskereskedelmi áron történő terítésével foglalkoztak. Látni kell, hogy a válság nyomán a finanszírozó lízing-leányvállalatoktól a legtöbb döntés - megjegyzem, érthetően - átkerül a tulajdonosokhoz. Ennek következtében a lízingcégek mozgástere nagymértékben leszűkül, hiszen ma már nem olyan fontos a kihelyezés, a tőkeellátottság lett a fő kérdés. Az egyre inkább állami forrásból érkező plusz tőkejuttatás mellett ennek legegyszerűbb módja a követelésállomány radikális csökkentése.
- A kérdés, hogy lehet-e csökkenteni.
- Tény, hogy a kint lévő állományok esetében ez öngyilkos politikának tűnik, hiszen a korábbi hitelek tőkeösszege 20-40 százalékkal növekedett, miközben az autók forgalmi értéke a piac változása miatt ugyanilyen mértékben visszaesett. A már megfinanszírozott készletek esetében is komoly gond, hogy ezek forgási sebessége lelassult, sok helyen lényegében leállt - a készletek jó része eladhatatlan. Mégsem mondható, hogy a kivárás lehet az egyetlen megoldás - ha egy piac lefelé megy, ott a kiszállás is veszteségcsökkentő kockázatkezelésnek számít.
- Milyen változásokat hozhat így a válság?
- Megszűnik, hogy a bankok tartják életben a kereskedőket. Nem lesz többé olyan, hogy egy-egy dealer egyszerre kap készletfinanszírozást, beruházási és forgóeszközhitelt egy banktól, amely ezenfelül még jutalékelőleget is fizet a közvetített kocsik után. De az ügyféloldal is megérzi majd a változást: mára bebizonyosodott, hogy a lízing korábbi szlogenje, a tisztán eszközalapon történő finanszírozás, nem tartható fenn. A szigorúbb feltételek, a számon kérhetőség régóta a lízingszövetség kívánalmai között szerepelt, most a válság nyomán a PSZÁF is erőteljesebben emelte fel a szavát - azt kell mondanom, helyesen. A piac érdeke ugyanis, hogy a korábbi kockázatos konstrukciók megszűnjenek, és az üzletág biztonságát ne veszélyeztesse semmi.
- A lízingszövetség sok területen valóban komoly harcot folytatott az elmúlt időben. A lobbitevékenység eredménye változó. Ha ki kellene emelni, mit tart a legnagyobb sikernek, és hol nem sikerült áttörést elérni?
- Sikerként értékeljük - maradva az autófinanszírozásnál - a szeptembertől változó zálogjogi törvényt, amire büszkék lehetünk. Ősztől modern számítástechnikai eszközökkel - minimális többletdíjért - a vásárlás helyén elintézhető lesz az ingó jelzálogba vétel. Ennek nyomán a lízingcégek évi tízmilliárd forintos többletköltségtől szabadulnak meg - a szabályozás nélkül ugyanis ma még akár pár ezer forintos közüzemi tartozás esetén is zálogba vehető a lízingelt gépjármű. Ez megszűnik az új szabály szerint. Ha kudarcot is kell említenem, akkor azt kell beismerni, hogy az uniós támogatások terén még mindig nem sikerült minden falat lebontanunk a lízing mint finanszírozási forma szabad alkalmazhatósága elől.
