Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amennyiben a stabilan 70 százalék körüli kárhányadhoz hozzászámítjuk az üzletági kampányra költött reklám-milliárdokat, a jutalékokat és a rendszer fenntartási költségeit, látható, hogy a biztosítók sirámai - miszerint az üzletág nyereségessége kérdéses - akár igazoltnak is tűnhetnek. Az eddigi tapasztalatok szerint emellett látható, hogy a kgfb-s ügyfelek esetében a keresztértékesítés lehetősége is gyenge, tekintve hogy a legalacsonyabb díjszintet kereső ügyfelek a legkevésbé akarják magukat további költségekbe verni. Ezért az elmúlt években számos, a majdani keresztértékesítésre kihegyezett piacdöntő kgfb-árazási stratégia jutott arra a sorsra, hogy a komoly ügyféltömeget megszerző biztosító biztosra ment: a rossz kárhányad miatt évfordulóra sok ügyfélnek fel is mondta a biztosítását - vagyis nem várta meg, hogy az ügyfél elszerződik-e tőle.
Több biztosító is inflációkövető díjszintet szeretne, sőt az OTP Garancia szerint a biztonságos működéshez a javítói óradíjak és az alkatrészárak árindexének megfelelő díjemelésre lenne szükség minden évben.
Mindezek fényében ugyanakkor aligha igazolható, hogy az idei kampányban is sikerült a biztosítóknak az átlagdíjat lefelé vinniük. Kaszab Attila, a K&H Biztosító nem életbiztosítási üzletágának vezetője szerint a károk felelős rendezése során a felelős társaságoknak arra is figyelniük kellene, hogy nem csak és nem elsősorban a javítási díjak emelkedése határozza meg a díjszintet. A szakember is a személyi sérülésekhez kapcsolódó kiadások jelentős növekedésére figyelmeztet. Jákfalvi Zoltán szerint a piaci átlagdíjak további csökkentése kiemelkedő veszteségek nélkül kizárólag úgy menedzselhető, ha a károldal nem nyújt európai szintű kárszolgáltatást.
