Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar nyugdíjrendszer negyedik pillérét képviselő nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) 2006-os indulása óta komoly felfutást könyvelhet el, amit több meghatározó előnyének köszönhet - állapítja meg a TakarékBank elemzése. A bank szerint a nyesz mellett elsősorban nem is az adókedvezmény szól (hiszen ez az alternatív megoldásokra is érvényes), hanem a kedvező kondíciók, az öngondoskodó ügyfél befektetési szabadsága, a tőkeallokációs döntésekben való aktív részvétele. Számításaik szerint a nyesz konstrukcióban elhelyezett tőkeállomány átlagosan 800 ezer forintot tett ki 2006 végén, ami a következő évre 1,3 millió forintra nőtt. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a lakosság megtakarítási képessége nem növekedett 2008-ban az előző évihez képest és ez az elkövetkezendő években sem fog változni, az elemzők szerint a további néhány éves időszakra is 1,3 millió forintos átlagos állománnyal lehet számolni. Ezt az összeget alapul véve készítettek egy költségelemzést, amely szerint a nyesz költségei még a negyedét sem érik el annak, ami egy átlagos önkéntes nyugdíjpénztári számlánál jelentkezik. Kiemelik azonban, hogy a TakarékBank által vezetett számla, ami minden értékpapír-forgalmazó takarékszövetkezetnél elérhető, a többi intézmény által kínáltaknál kedvezőbb feltételeket ajánl. Más bankok az általuk vezetett nyesz megbízási díjait a legtöbb esetben a hagyományos értékpapírszámla-díjakkal teszik egyenlővé (ez 1 százalék, minimum 5-10 ezer forint is lehet), míg a takarékoknál minden vételi megbízás díjmentes, és eladási megbízási díjat is csak a részvényeknél kell fizetni.
A lehetséges hozamok összehasonlításából is határozottan a nyesz kerül ki győztesen. Megjegyezzük azonban, hogy ezen a téren az elemzés készítői elég nagy szabadságot adtak maguknak. Ahhoz ugyanis, hogy a különböző befektetési portfóliókat össze tudják vetni, jókora általánosításra volt szükség. Mint rögzítik: az önkéntes nyugdíjpénztári számlák esetében az öngondoskodók befektetési portfóliók közül választhatnak, kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelően. A befektetési portfóliókon - a hazai számlavezetőket tekintve átlagosan - évente változtathatnak a befektetők, egy meghatározott díj ellenében. Éven belül, a piaci körülmények jelentős - az idén tapasztalt mértékű - megváltozása mellett sincs lehetőségük portfóliót váltani, tehát egy éves perióduson belül a pénztárra bízzák megtakarításaik kezelését. A nyesz nyitásakor az ügyfelek kapnak eligazítást a befektetési lehetőségeket illetően, de dönteniük nekik kell. A döntés itt nem kényszer, hanem lehetőség is a kockázatok mérséklésére vagy éppen a kedvezőbb hozam elérésére. Lehetőség nyílik egy-egy konkrét termék megvásárlására, hozamainak élvezésére, szemben az önkéntes nyugdíjpénztárak kollektív, számos pénzügyi eszközből álló portfólióinak egy befektetőre jutó nettó eszközértéke alakulásával. A befektetési formákon az év bármely pillanatában változtathatnak.
Az önkéntes nyugdíjpénztári számlákra való befizetésekor a pénz egy része a működési és a likviditási tartalékba vándorol, és pénztáranként eltérő részösszeg kerül csak az ügyfél egyéni számlájára. Ezt figyelembe véve vizsgálták hozam szempontjából a pénztáraknak a piacon elérhető három alapvető portfóliótípusát. A nyesznél befektetési portfóliók hiányában hasonló összetételű befektetési stratégiákat vettek kiindulási alapul. Az értékeket jelentősen befolyásolja, hogy a pénztárak állampapír-portfóliójuk kialakítása során állandó, 3-5 éves hátralévő futamidővel dolgoznak, ami folyamatos magas kitettséget jelent. Az egy befektetőre jutó nettó eszközérték ezért - az idei hozamemelkedések következményeként - csökkent, míg a nyesz ügyfelei lejáratig tarthatják állampapírjaikat, így ezen nem keletkezhet veszteség.
