Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kínában az ember nem lehet elég óvatos még a pénzügyek tekintetében sem. Erre igen sok jel utal. Az egyszerű európai embernek meglehetősen furcsa lehet, hogy az üzletben, ahol fizetni kíván, még akkor is átfuttatják a pénzszámláló berendezésen a papírpénzt, ha csak egyetlen, mondjuk 50 jüanost adtunk át az eladónak. A helyi viszonyokban jobban elmélyültek szerint ezt nem a pontosságra való törekvés téteti meg a kínai polgárral: a pénzszámláló ugyanis jobban felismeri a hamis pénzjegyet és azzal "jelez", hogy begyűri a hamis pénzt.
Márpedig hamis pénz - a hírek szerint - rengeteg van forgalomban Kínában. Ez ellen állítólag a legjobban úgy lehet védekezni, ha megsimogatjuk Mao elvtársat. Nem kell rosszra gondolni: az összes papírpénzen fellelhető portrék esetében ugyanis a valódi pénz egyik legfőbb ismérve, hogy az egykori vezér zubbonyának hajtókája recézett. Próbáljuk is rendesen, s a többség számára sikert és biztonságot hoz a tapintáson alapuló védekezés. Aki pedig ebben nem bízik, nos annak a földi halandó a bankokat, vagy a pénzkiadó automatákat ajánlaná. Talán tévesen. Egyik honfitársunknál ugyanis épp az atm-ekből kibocsátott százjüanosok némelyike találtatott hamisnak a bolti átvizsgálás során.
Így aztán nem is csoda a túbiztosítás a külföldi bankjegyek beváltásakor. Kínában megszokott, hogy az Európában egy személyre tervezett tevékenységet két-három alkalmazott végzi. Az az alaposság viszont, amellyel egy-egy, a nemzetközi turizmustól az olimpiáig távol eső szállodában (ilyen a magyar szurkolóknak helyet adó intézmény is), közel sem ezt tükrözi. Az eurókat, dollárokat legalább három-négy ember nézi át, a bankjegyek sorszámát feljegyzik, a beszolgáltató útleveléről fénymásolat készül, hogy a későbbiekben számon kérhető legyen. Az abszolút bebiztosítottság ellenére a váltásra kínált fizetőeszközök jelentős részét minősítik az amatőr ítészek vélhetően hamisnak, azzal tulajdonosa kénytelen befáradni a város valamelyik bankfiókjába. Ahol rögtön érzi, hogy valóban figyelnek arra, milyen megítélés alakul ki az idelátogatókban Kínáról. Soron kívül járulhatunk az egyik pulthoz. Itt a pénzfelismerés azért egyszerűbb, az adminisztráció azonban nem. A látogatónak csak az elején furcsa, hogy a számítógép korában miért kell legalább három különböző papírt A-tól Z-ig kitölteni adatokkal a pult mögött állónak, de a gyakorlott Peking-járó már nem csodálkozik. Ez azonban talán nem is annyira meglepő abban a városban, ahol ma még általános, hogy a nálunk az átkosból egyedül a Ferenciek terén lévő Jégbüfében túlélt blokkos gyakorlatot azzal fejelik meg, hogy az áru kiválasztása után az eladótól lényegében egy blokktömböt kapunk, amelyből előbb a pénztáros, majd az árukiadó szakít 1-1 példányt, hogy azután mi az árut a blokkhoz csatolt számlával átvehessük. Összességében egy pénzváltás 5-7 perc alatt megoldható, addigra három bankos aláírása is szerepel a váltási íven.
