Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy tízmilliárd forintos éves árbevétellel rendelkező cég számára az, ha sikerül egyetlen nappal is csökkenteni a partnerekkel szemben a fizetési határidőt, egy 31 millió forintos bankhitel kiváltásával ér fel - hangsúlyozta Felfalusi Péter, az Intrum Justitia ügyvezető igazgatója. Magyarországon a cég felmérése szerint ugyan némileg javult a leírási veszteség mutatója, de ez a szakember szerint megtévesztő: a valóságban nem fizetnek jobban a vállalkozások, a szállítók tartják még a korábbinál is tovább könyveikben a kifizetetlen számlákat - a 90 napon túli tartozások aránya több mint 10 százalékkal ugrott meg. Felfalusi szerint a magyarországi leírási veszteség az idén elérheti, sőt meg is haladhatja a 3 százalékot - ez kétszerese-háromszorosa a nyugat-európai átlagnak. A helyzet nem túl rózsás: az Intrum Justitia felmérése szerint miközben a kelet-európai régiós országok összességében reménykednek, hogy javulni fog a vállalkozások fizetési fegyelme a közeljövőben, a magyarországi válaszadók közel 30 százalékos romlásra számítanak. A tét nem kicsi: a leírási veszteség egy százalékkal történő csökkentése az ügyvezető igazgató szerint 200 milliárdos rendkívüli tőkeinjekciót jelentene a magyar gazdaságnak.
A fő problémát továbbra is az jelenti, hogy a vállalkozások félnek attól, hogy vevőjük megorrol amiatt, ha ők határozottabban kezdik követelni a pénzüket. Az Intrum belső adatai szerint ügyfeleiknek alig 10 százaléka kéri abban a segítségüket, hogy ne csak a követelést, hanem annak késedelmi kamatát is hajtsák be a nem fizető partneren. Pedig ez a minimum lenne, hiszen a tartozással való munka nemcsak kamatveszteséget, de többletadminisztrációt, munkaidőt is igényel.
A magyar vállalkozói gyakorlatot gyökeresen átalakítaná, ha a vállalkozások valódi értékükön kezelnék a kinnlevőségeiket. A pénzintézetek számára szigorú szabályok írják elő, hogy a fennálló tartozásokra a késedelem milyen szintjénél milyen mértékű céltartalékot kell képezni. A hazai vállalati körben elenyésző azon cégek száma, amelyek értékvesztést képeznek a lejárt követelések mögé, azok száma pedig, ahol ez az értékvesztés a megtérülési adatokkal hasonló mértékben növekedne, marginális. Ha ugyanis azt vesszük, hogy a kilencven napnál régebbi követelések esetében a megtérülési mutatók exponenciálisan romlanak, az ilyen követelésekre konzervatív számviteli megoldások alkalmazása esetén százszázalékos értékvesztést kellene képezni. Ez alapjaiban változtatná meg hazai vállalatok pénzügyeit.
