Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai vállalatok még a faktoring szót is csak ízlelgetik, aligha lehet véletlen, hogy az forfait-ügyletekről, az exportfaktoringról csak nagyon kevesen hallottak. Németh Ákos, a Citibank kereskedelemfinanszírozási üzletágának vezetője szerint ami érdeklődés a piacon észlelhető, az döntően a külföldi cégek Magyarországra irányuló szállításaihoz kötődik, a hazai vállalkozások aktivitása marginálisnak mondható. Az UniCredit Bank tapasztalatai azt mutatják, bár sokan hallottak már a forfaitről, ám tényleges szakmai tartalma, működése, előnyei kevéssé ismertek. Soós Gábor vezérigazgató szerint viszont azok az exportőrök, akik komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkeznek, ismerik is, használják is a terméket.
A piaci szereplők jó része szerint a hazai piac beszűkülése, az uniós piac megnyílása egyre több vállalkozás számára teremt új lehetőségeket. A magyar vállalatok külföldi ügyleteinek gyarapodása kapcsán mind több vállalkozás ismeri fel azt, hogy komoly kockázatot vállal: a vevője esetleges nem fizetése esetén egy ismeretlen országban kellene eljárnia az érintettnek.
A forfait-ügyletek esetében a hagyományos faktroing-ügyletbe belép a vevő piacán működő társintézmény. A helyi ismerettel, kellő vevőinformációval rendelkező partner bevonásával egyrészt a számlakövetelések behajtása, másrészt a monitoring is gyorsabb, hatékonyabb lehet. A hazai faktorcégek rendszerint a vevő bankjával veszik fel a kapcsolatot, ha a bank kockázati besorolása megfelelő számunkra. Természetesen akad példa egyéb közvetítő bevonására is. A lapunknak válaszoló piaci szereplők szerint nem megkerülhetetlen feltétel, ám megkönnyíti a helyzetet, ha az importőr akkreditívet, illetve hasonló tartozást elismerő, annak fedezetét megteremtő eszközt tud bevonni az ügyletbe. Ahogy az UniCreditnél fogalmaztak: ha a bankári biztosíték fedezete adott, szinte bármely ország esetében vállalnak forfait-ügyleteket. Mások esetében egy váltó is megfelelő fedezetet teremthet az ügylet elindítására. Természetesen létezik biankó, bankári biztosíték nélküli forfait-ügylet is - ám ez értelemszerűen jóval drágább a hagyományos konstrukciónál.
Soós Gábor elmondta: a forfait-ügyletek befogadásához a vevőtől mindenképp egy fizetést elismerő nyilatkozatot kérnek, míg a beszállítótól a számlát. Szükség van emellett még a beszállító és a vevő közötti kereskedelmi szerződésre és a beszállító és a bank közötti szerződésre is.
A forfait-ügyletek jellemzően nem egyszerű ügyletek, hiszen több ország érintett benne, ahol más a jogi környezet, speciálisak az igények, nem egy esetben a szereplők is több. A fentiek miatt egy-egy ilyen ügylet esetében a két hónapos átfutás akár rövidnek is tűnhet, hiszen nem ritka, hogy a faktoringmunkatársak akár fél évig is eldolgoznak egy ügylet felállításán.
Az alapkonstrukció elkészültét követően viszont a szállító - a szükséges okmányok (számla) bemutatása után - akár egy banki napon belül pénzéhez juthat. A szállító a forfait-ügyletekben szerencsés esetben akár a követelés 100 százalékát is megkaphatja garantált követelés esetén, de általános a gyakorlat, hogy a számlaösszeg minimum 60 százalékához bizonyosan hozzájut. Természetesen az átutalt összegből minden esetben levonják a diszkontkamatot és a költségeket.
A forfait-szolgáltatás díját több tényező befolyásolja. Ezek közé tartozik a vevő kockázati besorolása, bankári biztosítékkal fedezett ügylet esetén az akkreditívet megnyitó/váltót kibocsátó bank kockázati besorolása, a halasztott fizetés futamideje és összege. Németh Ákos szerint minősítő tényező lehet ezen felül az ügyletnagyság (érték), a tételnagyság (tranzakciószám), valamint a szükséges ráfordított munkamennyiség, sőt az exportőr kategóriája és árérzékenysége is. A forfait-szolgáltatás mögött - szemben a lényegében portfolióalapon biztosított faktoringgal - általában nem áll hitelbiztosítás, ezért ha az ügylet hitelbiztosítással is fedezve van, az újabb indok, hogy az ügylet árazása kedvezőbb legyen. Összességében a forfait-ügyletek díja az alapkamaton felül rendszerint 0,5 és 4 százalék között mozog, ám az EU területén belül általában a 200 bázispontos kamatfelár a maximum. Piaci vélemények szerint az ilyen exportügyletek díja átlagosan 30-40 százalékkal magasabb, mint a hagyományos, ám csöppet sem olcsó belföldi faktoring díja. Az ügyletben nyújtott szolgáltatás ugyanakkor sokkal tisztább: a forfait - ellentétben a Magyarországon honos, rendszerint visszterhes faktoringgal - általában visszkereset nélküli, vagyis a követelést kezelő cég nem dobhatja vissza a szállítónak a behajthatatlan számlát. Ráadásul a szolgáltatás díját is általában a kifizetésekből egyenlítik ki - leszámítva például az első, a szerződés megkötésekor esedékes díjakat, mint amilyen például az akkreditív, az okmányvizsgálat díja.
napi
A forfait alkalmazásának hazai gyakorlatában eddig gyakorlatilag nem fordult még elő, hogy a vevő nem fizetése esetén a faktorcégnek külföldi vevővel szemben behajtást kellett volna kezdeményeznie, ám a cégek álláspontja szerint ennek ellenére rendelkezésre állnak a követelések behajtásához szükséges eszközök külföldön is. A banki hátterű faktoringvállalkozások döntően saját anyabankjuk globális vállalati hálózatát és partnerkapcsolatait használják ki a követelések kezelésekor és behajtásakor egyaránt.
